Az első közös nyarukon nagy utazásra indultak. Nem kettesben mentek, hanem Amadea barátnőjével, Flórával és annak ismerősével. A Délkeleti-tenger partjára, egy nagyvárosba érkeztek meg éjszaka.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Újra tavasz lett, életének huszadik tavasza, és egy napon a templomiak vezetője, Olajfa odajött hozzá. Ősz volt a haja, és ravaszkásan mosolygó a szeme. „Úgy látom, itt az ideje, hogy döntsél Isten mellett. Te is érzed, hogy készen állsz rá?” – kérdezte tőle.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Másnap vonatra ültek, és visszazötyögtek Erdőaljára, a hétköznapok ésszel berendezett világába. Ismét változott Amadeában valami, nem olyan egyértelműen, mint szőkeföldi utazása után, hanem talányosabban, nyugtalanabbul.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Régi barátai közül megkereste Flórát. Rábeszélte, hogy utazzanak Felsőföldére, amiről már annyi szépet hallott. Társakat is találtak hozzá, öten indultak útnak.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
A diákok jelenlétét nem ellenőrizték szigorúan az Egyetemen, odahaza is lazult már az őt béklyózó fegyelem, hát napokat, sőt heteket töltött barangolással.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Három hónapba telt, amíg átesett a legaprólékosabb orvosi vizsgálatokon, amíg megkapta a hazatérési engedélyt, és amíg megérkezett a menetrendszerinti hajó.
Egy kattintás ide a folytatáshoz….
