14 házaspár a családszinóduson?
253 résztvevőből 28 ember – 14 házaspár – képviseli majd a családos katolikusokat a Vatikánban, az októberi rendkívüli szinóduson, amelyet a család témájának szentelnek. Vajon elég ez?
Persze hogy nem elég.
Már szinte hallom is az ellenérveket:
– Ne legyél elégedetlen! Az előző szinódusokon még ennyien se voltak. Ez végtére is a püspökök gyűlése, örülj, hogy egyáltalán világiak is lehetnek ott!
Valóban, a 38 auditor és 16 szakértő között lesznek talán világiak (nem papok és szerzetesek) is. A II. Vatikáni Zsinat óta (1962–1965) egyre otthonosabban mozoghatnak a világiak az egyházban. Korábban joggal érezhették magukat másodrendűnek a papi–szerzetesi hivatást választók mellett, akik kizárólagos joggal mondhatták meg, hogy keresztény szempontból mi jó és mi rossz. Az utóbbi évtizedekben azonban a laikusok és a család szerepét illetően lassú, de határozott felértékelés indult meg a katolikus egyházban. A papi döntéshozók egyre többször megkérdezik világiak (köztük nők!) véleményét is. E rendkívüli szinódus előtt is küldött a Vatikán egy kérdőívet a püspöki karoknak, hogy tudják meg, hogyan vélekednek a hívek a családdal kapcsolatos dolgokról. Sok helyen ezt úgy értelmezték, hogy a lelkipásztoroknak kell kitölteniük a plébániai munka során tapasztaltak alapján. Máshol maguk a hívek tölthették ki, és nyilvánosságra is hozták az eredményt. (Talán nem volt egyértelmű az iránymutatás a kitöltést illetően?) Magyarországon is csak papok tölthették ki. Szerencsére ezt ellensúlyozta, hogy egyes püspökök saját hatáskörükben, a helyi egyházmegyei zsinaton lehetővé tették minden hívő számára egy saját kérdőív kitöltését a családok belső életéről.
Lassú a változás? Ez viszonylagos. Az egyház kétezer éves intézmény. Nem az egyes ember élete a lépték, de azért jólesik legalább a jövő egyházának előjeleit látni. És egyre több pápai és püspöki megnyilatkozás szól szeretettel és elismerően a családokról.
„A keresztény család (…) arra rendeltetett ugyanis, hogy a történelem folyamán épülő Istenország szolgálója legyen azáltal, hogy részesedik az Egyház életében és küldetésében. Minél jobban megértjük e részesedés alapjait, mibenlétét és tulajdonságait, annál világosabbá válnak az Egyházat és a keresztény családot egymáshoz fűző kötelékek, amelyek a családot „miniatűr egyházzá” (családi egyházzá) teszik, s ennek következtében a család az Egyház misztériumának eleven képe és történeti megjelenítése lesz.” ( II. János Pál pápa: Familiaris Consortio /1981/ IV. 49.)
Jó lenne, ha ezek a szép szavak visszatükröződnének például a szentté avatásokban is. A szentek példaképeink, azt üzenik: kedves hívek, ez és ez lehet a szentté válás életútja! Sajnos a példás családanya-családapa-szerep legtöbbször csak mellékes kiegészítő elem a szent egyéb megnyilvánulásaihoz képest. Mintha a hétköznapi, becsületes, keresztény helytállás nem lenne elegendő a hőssé váláshoz, üdvözüléshez.
Ferenc pápa 2014. május 9-ei Twitter-üzenete: „Az életszentség minden nap áldozatos odaadást követel; ezért a házasság a szentté válás egyik fő útja.”
Egy ismerősöm családos szenteket keresett egy imához. Kikhez is fordulhatnának a családok közbenjáróként, kiknek az élettörténetéből meríthetnének erőt a mindennapi megpróbáltatásaikban – Jézus után? Hirtelenjében Szent József, Rita, Erzsébet, Boldog Gizella, Batthyány-Strattmann László és a magyar szent királyok jutottak az eszébe. Segítettem neki a gondolkodásban, és találtam még – a vértanúk és az egyházi rendek tagjainak népes serege között – néhány külföldi szent királyt és királynét, akiknek családja volt. De igazán ők sem példás családi életük miatt lettek szentek, hanem harcos hitvédelmük vagy karitatív cselekedeteik miatt. A szentéletű családos nők is özvegységükben többnyire kolostorba vonultak. Néhányan pedig egyáltalán nem ismertek a mi régiónkban. A 20. századi szentek sorában „üdítő kivétel” Gianna Beretta Molla, az áldozatkész családanya, bár neki is rettenetes körülmények között kellett meghalnia, hogy átlag feletti hite bizonyítást nyerjen.
Jó lenne, ha a klérus részéről a szerető odafordulás a világiak, családosok felé a vallási (és mindennapi) élet több területét is áthatná! Például a családok egyházi szempontú felmérése, értékelése, a családokat érintő lelkipásztori elvek megfogalmazása ne történjen a családok megkérdezése, képviselete nélkül. Az októberi szinóduson a 14 házaspár részvétele a 253 résztvevő között már nagyon biztató jel, de távolról sem elég változás.
Ugye, Ti is érzitek ezt, kedves Pap-testvérek?
Kölnei Lívia
Kapcsolódó cikkeinkből:
Nők a II. Vatikáni Zsinaton – A változás első jelei
A “jó pápa” meglepetés-zsinata
Böjte Csaba a “rendezetlen kapcsolatokról”
Tweet