Talita

Keresztény női magazin

455 éves vallásbéke

vallasszab
Az Erdélyi Fejedelemség 1557. július 1-jén, a Tordán tartott rendi országgyűlésen – a világon elsőként – iktatta törvénybe a vallásszabadságot.

Az Erdélyi Fejedelemség rendi országgyűlése törvényében egyenjogúnak jegyezte be a katolikus és a protestáns egyházat, ezzel Erdély a két bejegyzett felekezet országa lett. Ez a rendi országgyűlés 455 évvel ezelőtt a világon először törvénybe iktatta a teljes, földi hatalmasságoktól nem függő vallásszabadságot az alábbi szöveggel: „Ki-ki vallja azon hitet, amely neki tetszik új vagy régi szertartásokkal, s e részben teljesen szabad akaratja szerént cselekedhetik. De az új vallást követőknek nem szabad egymást bosszúsággal illetni.”
A törvény rövid, de mindent magába foglalóan bölcs. A vallásgyakorlás senki mástól, csak mindenkinek „szabad akaratjától” (tehát mai szóhasználat szerint: lelkiismeretétől) függ. Ennek a törvénynek a védelme elhárította az erdélyi reformáció útjából a konfliktusokat, a svájci és német vallásháborúhoz hasonló belháború veszélyét, tehát ennek védelme alatt a reformáció tovább folytatódhatott.

Előzmények: a vallásszabadság rögös útja

Luther Márton reformációja eljutott a Keleti Kárpátokig is. Ennek terjedését és azt akadályozó események sorát követően tartották meg 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlést, amelynek elutasító határozata ellen tiltakozva lettek Luther követői protestánsok. Az ezt követő évben került sor az augsburgi birodalmi gyűlésre, ahol elutasították a Melanchton által szövegezett hitvallást (amelyet a schmalkaldeni protestáns zsinat Ágostai Hitvallás néven elfogadott). Ezzel párhuzamosan a Svájcban folyt reformáció kantonok közötti háborúba torkollt, és ugyanebben az évben, azaz 1531-ben Zwingli Ulrik csatában életét vesztette, ezért az I. Helvét Hitvallást nem tudta befejezni. Ez a feladat utódjára, Bullinger Henrikre maradt, aki öt évvel később készült el vele. A svájci vallásbékét, amely a földi hatalmasságoktól tette függővé a vallásgyakorlás szabadságát, 1535-ben kötötték meg azzal a záradékkal, hogy akié a föld, azé a vallás (ez a „cuius regio, eius religio” elve).
A német vallásháború – amelyet az augsburgi német vallásbéke zárt le – hullámai átcsaptak Erdélybe is. A szász templomok bejáratánál látható emléktáblák kiemelten tüntetik fel az 1555-ös, azaz az augsburgi vallásbéke évszámát, de a földi hatalmasságoktól függő vallásgyakorlást Kálvin követői ekkor még nem tudták érvényesíteni. Maradt a katolikus és az ágostai evangélikus egyház a törvény előtt egyenjogú, területi hovatartozástól függetlenül.

Bejegyzett egyházak

1557-ben az Erdélyi Fejedelemség egyenjogúnak bejegyezte a katolikus és a protestáns egyházat, ezzel Erdély a két bejegyzett felekezet országa lett. Beiktatta a vallásszabadságot.
A reformáció szellemi áramlatát követve hét év múlva, 1564. június 4-én az ismét Tordán tartott rendi országgyűlésen, a „kolozsvári reformált eklézsia” háborús konfliktus nélkül szintén törvényesen elfogadott egyház lett. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség három bejegyzett egyház országa lett.
További hét év múlva Székelyvásárhelyen (Marosvásárhely) 1571. január 6-án a rendi országgyűlés a 14 éve elfogadott vallásszabadság törvényének védelme alatt – továbbra is háborús konfliktus nélkül – törvénybe iktatta az időközben egyházzá szerveződött új vallást „unitária” néven. Ezzel az Erdélyi Fejedelemség négy bejegyzett egyház országa lett.

Forrás: reformatus.hu: Laár Tibor: 455 éves vallásszabadság

Ajánlott cikkünk: Nők a református egyházban a 20. század elején


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162