Talita

5 újévi elhatározás – javulni vágyó rendetleneknek

Hogy mennyire vagyunk rendetlen család, az viszonyítás kérdése. Vannak olyan barátaink – igaz, nem túl sokan –, akiknek az otthona mindig ragyog – legalább is, amikor meghívnak. Másoknál viszont már én is azt érzem, hogy ilyen rendetlenségben nem lehet élni.

Na de tudjuk, hogy az összehasonlítgatás nem vezet sehová, és egyébként is a kísértések egyike, így az a legjobb, ha a saját házunk táján nézünk szét. A lényeg az, hogy mit látok, érzek, és mit szeretnék. Ilyenkor év elején érdemes végiggondolni, min szeretnénk változtatni.

Úgy érzem néha, hogy egy szemétdomb tetején ülök, mindenből túlságosan sok van, és ami éppen kéne, az nincs meg soha. Ha van is valaminek helye – elvben szinte mindennek van –, a tárgyak használat után csak igen ritkán kerülnek vissza a helyükre. Mindig többet vállalunk, mint amire valójában képesek vagyunk, szaladunk előre, kihúzzuk a kupac aljáról, amire éppen szükség van, de arra már nincs idő, hogy a kupacot elrendezzük. És a kupacok, szekrény aljába bedobott dolgok, abszurd helyeken felbukkanó tárgyak egyre szaporodnak az év során… Mindig a sürgős dolgokkal vagyunk elfoglalva, így gyakran alig marad idő a fontosakra. Ennek következtében (is) nagyon ritkán van az az érzésem, hogy valami kész van, valamit befejeztem. És ez nem jó sem nekem, sem a családomnak.

Mindezek alapján a következő elhatározásokra jutottam:

1. Egy terv alapján helyiségről helyiségre, szekrényről szekrényre, polcról polcra kitakarítom az egész lakást. Mindent továbbadok, amire nincs szükség, amit kinőttünk, kihíztunk, amit nem használunk. Ami pedig használhatatlan, azt kidobom.

2. Mindennek kijelölöm a helyét a gombostűktől a vasalón át a lábáztatóig, és ezt kihirdetem a családomnak is. Egy módszerrel, ami eddig még sajnos nem kikristályosodott ki, ráveszem őket, hogy ők is tegyenek vissza mindent a helyére használat után. (Remélem, legalább nekem sikerülni fog.)

3. Csak akkor vásárolok valamiből újat, ha a régi elfogyott, tönkrement. Tehát nincs olyan, hogy az ötödik használatlan kis hátizsák van a szekrény mélyén – mondván, hogy a munkahelyre, suliba már nem jó, de kirándulni még jó lesz!

4. Naponta tételesen összeírom a teendőket, és amit megcsináltam, azt kipipálom. Figyelem: tilos új tennivalókat felvenni a listára napközben! Ha hamarabb kész vagyok, pihenni vagy olvasni fogok. De: ami a listán van, azt meg fogom csinálni.

5. És a legfontosabb: csak akkor kezdek új projektbe, ha az előzőt már befejeztem!

És micsoda szerencse, hogy a programomhoz már van egy szövetségesem: a férjem. Kell ennél reménytelibb évkezdet?!

Már csak bele kéne fogni, nem igaz?

Kóczián Mária

Nyitókép

Hasonló cikkeinkből:

Élj újrahasznosítva! 1.

Nem akarsz ételt kidobni? Tippek!

Garázsvásárok: a takarékosság és a közösségépítés helyszínei

Így spórolok én 1. – Az idő pénz!

Sparheltet szeretnék!