A bűn után nincs nagyobb rossz, mint a szomorúság
“A bűn után nincs nagyobb rossz, mint a szomorúság.
Némelyek szomorkodva élnek, hogy lelki összeszedettségben éljenek. Az összeszedettség Isten lelkéből és szeretetéből ered, a szomorúság a sötétség szellemétől jő.”
„Minden olyan gondolat, amely nyugtalanít, nem Istentől jön, mert ő a béke Istene, és a békés szívekben lakik.
Jogtalanságot követünk el önmagunk ellen, ha minden pihenést, üdülést megvonunk magunktól, mert ez elnyomja a lelket, kedvetlenné és szomorúságra hajlamossá teszi. (…)
Ha szomorúság akarja lelkedet ellepni, azonnal védekezzél ellene: menj társaságba, ha csupán a házbeliek közé is, olvass közömbös vagy kellemes tárgyú könyveket, menj ki a szabadba, énekelj, egyszóval tégy, amit csak tehetsz, hogy elzárjad az ajtót az elől a rettenetes ellenség elől. A szomorú gondolat olyan, mint az ellenséges trombitaszó, mely a gonosz szellemeket harcra szólítja ellenünk.”
(Carlo Giuseppe Quadrupani /1740–1807/: Útmutatás jámbor lelkek számára)
„A sátán szomorúságban és búskomorságban tetszeleg magának, mivel ő szomorú és sötét, s az is lesz örökké; épp azt akarja, hogy mindenki olyan legyen, mint ő.”
(Szalézi Szent Ferenc: Filothea 4, 12)
Tweet