A böjt a fa az imádság tüzére
Kiss Attila Gellért, a nyíregyházi Görögkatolikus Papnevelő Intézet spirituálisa két éve megjelent cikkében egyszerűen, érthetően ír a böjtről, mégis feltárulnak a felvállalt aszkézis lelki távlatai is.
“Az igazi böjt elvezet bennünket a saját erőtlenségünk és gyengeségünk megtapasztalásához. Az igazi alázat befogadására tesz minket alkalmassá. A böjt – főleg kezdeti szakaszában – szembesít minket a bennünk lévő, bűn okozta feszültséggel, káosszal. Az éhes ember idegesebb, mint a jóllakott, legalábbis addig, ameddig a szíve tele van szenvedélyekkel. Az Isten ereje a saját megtapasztalt gyengeségünkben válik teljessé. Ezt a gyengeséget az önző egónk nem akarja elfogadni, és ezért nehéz ebben a szembesített állapotban maradnunk. Ezzel együtt jelentkezik a böjt másik nehézsége, mégpedig a hiány elviselése. A böjt testileg éhséget, ennek hatásaként lelkileg egyfajta vákuumot teremt bennünk, amit be szeretnénk tölteni, legtöbbször pótcselekvésekkel. Ezt a hiányt el kell szenvedni, hiszen pont ez a “hely” lesz előkészítve Isten Isten számára a szívünkben.Az igazi böjtben az ember alázatosan a Mindenható elé tárja erőtlenségét, és imádja Őt. Az ember éhségtől kínzott testével hajol meg a végtelen Úr előtt, aki egyedül képes csillapítani lelke éhségét. Itt világossá válik számunkra, hogy csak ő képes egyedül lelkünk végtelen vágyait betölteni.
Szent atyáink tanácsát jó megfogadnunk: Ne legyünk túl hangosak aszkézisünkkel, (böjtölésünkkel) mert a démonok megsemmisítik azt! Tehát soha ne kérkedjünk böjtölésünkkel, mert nem annak kell látaszania, hanem csak a gyümölcseinek. Ha gőgössé tesz, akkor a lényeget nem értettük meg, mivel az igazi böjtnek alázatot kell szülnie bennünk. Soha nem a teljesítményünk a fontos. A böjt csak eszköz lehet és soha nem cél. A böjt azt szolgálja, hogy teljesen át tudjam magam adni Istennek, testestől-lelkestől.
A böjt és az imádság mélyen összefüggnek egymással: A böjt a fa az imádság tüzére. Ha nem teszünk fát a tűzre, akkor az előbb-utóbb elhamvad. Éppen így az imádság is felszínessé válik böjt nélkül.”
Forrás és teljes cikk: Görögkatolikus Szemle 2011. márciusi szám.
Tweet