A büdös víz és a sok-sok megtérő
Egy bizonyos Clark professzor az egyik nap egy szagtalan folyadékkal teli, nyitott üveget mutatott diákjainak az egyetem előadótermében, ahol 168 diák zsúfolódott össze. Bejelentésétől számítva három percen belül már 33 ember vélte érezni a nem létező bűzt, amely az első sortól állítólag fokozatosan „terjed” az ötödikig.
Ez volt az egyik legkorábbi kísérleti vizsgálat, amelyet 1916-ban a tömeglélektan tárgykörében valaki végrehajtott. Azóta már jóval alaposabb körülmények között tanulmányozták az emberi viselkedést, amiről egyértelműen kimondható: az ember teljesen máshogy is képes megnyilvánulni egy tömeg tagjaként, mint ha egyedül van. Tömegben olyan dolgokat is megteszünk, amit soha nem tennénk önmagunkban. Ahogy mondani szokták, a tömeg „dezindividualizál”, azaz egyfajta módon megfosztja az embert a személyiségétől, ami képes feloldódni vagy legalábbis háttérbe szorulni ilyen közegben.
Mindez azért jutott eszembe, mert a napokban a kezembe került Ray Comfort egyik könyve, „Istennek csodálatos terve van az életeddel” (melynek szellemes borítóját láthatjátok a képen), ahol egy szomorú statisztikáról számol be. Egy 1991-es felmérés szerint Amerikában 11500 közösségben összesen 294 784 „megtérést” regisztráltak. Későbbi vizsgálatok után viszont kiderült, hogy ebből 280 000 ember „eltűnt” a gyülekezetekből.
Nem tudom, én vagyok a hibás vagy sem, de keresztényként sem szeretem a „tömeges megtérés” jelenségét. Az Apostolok Cselekedeteiben leírt tömeges megtérés szerintem elég speciális helyzet volt. Akkor indult az egyház, éppen megérkezett a Szentlélek, s ennek látványos, objektív jelei voltak. Egy mai „tömegevangélizációt” én nem tudok ehhez hasonlítani.
Soha nem állítanám – ehhez nincs jogom –, hogy valaki nem hozhat komoly döntést tömegben, de a saját tapasztalataim nem ezt a fajta „technikát” erősítik. Két ok miatt sem. Egyrészt azért, amiről fentebb már szó esett Clark kísérlete alapján. Az embereket a tömeg bizonyos értelemben megfosztja önmaguktól. Olyan hatásoknak vannak kitéve, melyek megnehezítik számukra egy komoly és megfontolt döntés meghozását. Nem azt mondom, hogy a tömeghatás mindig rossz, de az emberi lélek egyszerűen máshogy reagál, és másként mérlegel egy mesterségesen felépített közegben, mint amikor a légkör személyessé válik. Másrészt ennél is nyomósabb ok a személyesség, amiről korábban már írtam. Minden emberrel a saját módján kell törődni, ami tömegben eleve lehetetlen vállalkozás.
Szerintem a megtérésnél személyesebb elhatározás kevés adódik az ember életében. Éppen ezért érdemesebb ezt a döntés egy interakciókban bővelkedő környezetben, párbeszéd és átgondolás után meghozni. A tömött és zsúfolt helyek, a visszakérdezés lehetetlensége és a gyakori sürgetés („dönts ma, itt és most!”), valamint maguk a tömeglélektani jelenségek mind gátolják az ilyesmit. Őszintén szólva semmi meglepőt nem találok Ray Comfort rossz statisztikájában. Az volna a furcsa, ha az ellenkezőjét tapasztalnánk.
Egyébként kíváncsi lennék arra is, hogy a közelmúltban zajlott Reménység Fesztivál megtérőivel mi történhetett?
Sytka
Hasonló témájú korábbi írásainkból:
Evangelizáció – skalpokat gyűjtünk?
Hogyan kommunikáljuk hitünket? (1.)
Sytka blogja: http://megmondoka.blogspot.hu/
Kezdőkép innen
Tweet