Talita

A családhoz köthető jogok – Mi is a házasság?

Hogyan szoktunk beszélni a családról? Milyen a társadalom és az ország vezetőinek a családképe? Mennyire közelít ahhoz, ami hosszú távon fenntartható? Mennyire látjuk a fogyasztót, az egyént és mennyire a családot mint közösséget a döntéseinkben, amikor a családról beszélünk?

Az egyik sokat vitatott téma manapság a nemzetközi fórumokon a „család különböző formái” (various forms of the family). Ez egy olyan meglepetéscsomag, amely elfogadása után könnyűszerrel feltölthető mindenféle formációval. Többek között így szeretné az LMBT (azaz leszbikus-meleg-biszexuális és transznemű) lobbi a nemzetközi dokumentumokon keresztül minden ország számára kötelezővé tenni az azonos neműek házasságát és örökbefogadási lehetőségét.

Minél erősebbek a kapcsolatok a családban, annál kevesebb állami segítségre van szüksége.

Egy barátunk Afrikában, a dzsungel közepén dolgozik egy kórházban, amit annak idején egy katolikus mozgalom hozott létre. Ebben az országban nagyjából 40% a munkanélküliség aránya, közvilágítás szinte nincs is, és a közbiztonság sem valami jó. Ebben a helyzetben a mi orvos barátunk mégis háromszor annyit keres a dzsungel közepén épített kórházban, mint magyar társai, akikkel együtt végzett az egyetemen. Hogyan lehet ez? Egy afrikai család legalább 30-40 fő. Ebből 2-3 ember jól keres, ők segítenek, ha baj van. Nem mindenben tökéletes ez a rendszer sem, de egy erős háló veszi körül a családtagokat, így nincs szükség oly mértékű állami beavatkozásra, mint Európában. A háló megtartja az embert szükség esetén.

Ezzel szemben Európában: magas a válások száma, alacsony a gyermekvállalási kedv. Eltűnnek a nagynénik, nagybácsik, testvérek, unokatestvérek, és egyedül marad az ember. Azt a hálót, amit a család biztosít pl. Afrikában, azt Európában átvette az állam és próbálja – több-kevesebb sikerrel – helyettesíteni. Az államra bíztuk a gyermekeink születését és oktatását, az állami ellátórendszer gondoskodik rólunk, ha beteg vagyunk. A kórházakban születünk és halunk meg. Ki is veszett kultúránkból a születés és a halál valósága.

Emellett, vagy talán részben az elmagányosodás miatt olyan jelenségeket tapasztalunk, amilyeneket eddig ilyen mértékben nem láttunk. A társadalom alapja rendül meg: egyre több a válás, a gyermeküket egyedül nevelő szülők, a gyermek életéből hiányzó apák vagy anyák, és előtérbe kerül a homoszexuális életstílus. Ne feledkezzünk meg arról, hogy senki sem tehet arról, ha homoszexuális érzései vannak. Ugyanakkor nem gondolom, hogy egyenlőségjelet tehetünk az azonos neműek és az ellentétes neműek kapcsolata közé. A homoszexuális kapcsolatok legalizálása, az azonos neműek örökbefogadási joga után a poligámia következik. Erre példa Svédország, ahol parlamenti beadványban kérik, hogy ne csak nemfüggetlen, hanem számfüggetlen is legyen a házasság. Azaz többen is lehessenek legálisan „házasok”, ne csak ketten.

Mi a házasság? Ne felejtsük el, hogy a házasság INTÉZMÉNY, nemcsak egy érzés, nemcsak kapcsolat, hanem intézményesített forma, ami a család alapja. Az alap, amelyet az állam véd. A család pedig a társadalom alapja. Ha meggyengül a család, meggyengül a társadalom is.

Hogyan valósul meg a homoszexuális viselkedést ünneplő társadalom?

Nézzük meg a Yogyakarta Alapelveket, ami az LMBT lobbi egyik fegyvere. Ebben szeretnék kötelezni az országokat a kapcsolatok különböző formáinak legalizálására, és ezt próbálják hivatkozási alapként használni nemzetközi és EU-s dokumentumokban. Az Alapelvek a gender-eszme útmutatója. Meghatározzák, mit jelent a „szexuális irányultság” (sexual orientation) és a „nemi identitás” (gender identity), és elválasztják a szexualitást a férfi és a nő házassági kötelékétől és az utódnemzéstől. Egyben megszüntetik a kétpólusú nemi identitást, és céljuk a melegházasság bevezetése örökbefogadási joggal. A 24. alapelv például A családalapításhoz való jogról szól. Melyben kijelentik, idézem: „Szexuális irányultságtól vagy nemi identitástól függetlenül mindenkinek joga van a családalapításhoz. A családnak különböző formái vannak. Egyetlen család sem szenvedhet hátrányos megkülönböztetést bármely családtagja szexuális irányultsága vagy nemi identitása miatt. Az államok megtesznek minden szükséges jogalkotási, közigazgatási és egyéb intézkedést, hogy szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló hátrányos megkülönböztetéstől mentesen biztosítsák a családalapításhoz való jogot, ideértve az örökbefogadás vagy mesterséges megtermékenyítés (beleértve az idegen donortól származó spermával történő megtermékenyítést) útján történő családalapítást.”

Ez mint látjuk, megágyaz a béranyaság intézményesítésének is. Lehetőség nyílik arra, hogy üzletszerűen egy nő testét inkubátorként használva kihordassuk vele a gyermeket. Ez és az ehhez hasonló jogi lépések felülről, nemzetközi szervezetektől érkező nyomásként hatnak az országokra.

Ebben az Európai Unió is élen jár. Az Európai Bizottság első alelnöke, Franz Timmermans az egyik legnagyobb melegszervezet gálaestjén jelentette ki, hogy, idézem: „Hiszem, hogy a Bizottságnak lépéseket kell tennie, hogy az EU tagállamok fenntartás nélkül elfogadják az azonos neműek házasságát más házasságokhoz hasonlóan.”

Két évvel ezelőtt az ENSZ New Yorki székházában készítettem az alábbi képet, egy LMBT program során, melyet a holland kormány támogatott. Az akkori holland oktatási miniszter előadásának háttérképe volt ez, amire ráírták, hogy „kormánypolitikák jó gyakorlata”:

Mit szólnak ehhez az emberek? Az emberek nem nézik jó szemmel, ha a fejük fölött hoznak ilyen döntéseket. Több országban, mint Franciaország, Olaszország vagy Spanyolország, utcára vonultak, hogy tiltakozzanak az intézkedések ellen. Vagy népszavazásokon keresztül erősítették meg – akár az alkotmány szintjén – az egy férfi és egy nő közötti házasság definícióját. Írországban az LMBT csoport kezdeményezett népszavazást, ahol az azonos neműek házasságát szavazták meg. Nemrégiben zárult az AnyaApaGyerekek európai polgári kezdeményezés, amely a házasság és a család védelmét tűzte zászlajára. Láthatjuk, hogy többféle módon reagálnak a tömegek azokra a változásokra, melyek a házasság intézményét kezdik ki

Ez a felülről érkező nyomás. De alulról, a mindennapi életünkben is hat ránk a melegmozgalom. 1989-ban Kirk and Madsen megírta a „Bál után” című könyvét (A 90-es években hogyan győzi le Amerika a melegekkel szembeni félelmét és gyűlöletét alcímmel). Ebben összefoglalják, hogy mit kell ahhoz tenni, hogy a társadalom átformálódjon. Ezek a pontok a következők:

• a homoszexuális szokások elkendőzése, mert ellenérzést válthatnak ki az emberekben,
• a homoszexuálisok áldozatként való bemutatása, akik védelemre szorulnak, a médiában pozitív képet kell festeni a homoszexuálisokról,
• szivárogtassuk a társadalomba a homoszexuális üzeneteket,
• érzelmeken keresztül, tervezett pszichológiai propagandával érjük el, hogy az emberek azt higgyék, hogy a „melegség” jó dolog,
• nemzetközi intézményekbe beépülve és azokon keresztül finanszírozva (ENSZ, EU), médiabefolyás, próbaperek, demonstrációk, a célok beépítése az oktatásba.

Ráismerünk ezekre? Példa erre az a mese, amelyben elindul a két királyfi megmenteni a királylányt. Útközben viszont egymásba szeretnek, és úgy döntenek, hogy lemondanak a királylányról, és inkább boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

A mesének lehet, hogy vége van, de a feladataink sorának korántsem. Csak lépésről-lépésre változtathatunk az eddig kialakult helyzeten. Mindenki a maga környezetében.

Frivaldszky Edit
igazgató
Emberi Méltóság Központ

Az előadás a Keresztény Civil Szervezetek 15. Országos Fórumán hangzott el 2017. május 18-án.