Talita

A Csarnok

A Fővám téri Vásárcsarnok 1897-ben nyitotta meg kapuit. A különlegessége, hogy ha itt megnyílik egy bolt, akkor nem tűnik el egyik pillanatról a másikra. Nemcsak az üzletek, de az eladók is örökéletűnek tűnnek.

A csarnok forgalma az utóbbi években csökkent, de hét vége felé még így is tekintélyes tömeget vonz. Az eladók név szerint ismerik egymást, s vannak vevők, akiknek már előre köszönnek. ” Csókolom!” “De rég láttam!” – Ilyenféle párbeszédek ütik meg az ember fülét minduntalan.

A vásárlók korosztálya is a csarnokkal öregszik. A fiatalok ma már inkább nagy bevásárló központokban vásárolnak, ahol mindent egy helyen megkapnak, mint hogy végigsétáljanak a csarnok műemléki épületében, és kistermelőktől vegyék meg áruikat. Az idősebbek, akik kis kerekes kosarukkal járják az épületet, hogy megtalálják a számukra legkedvezőbb árut, viszont nem alkusznak. Nekik a minőség mellett az ár is fontos. Jót – olcsón.

Az eladók kedvesen fordulnak mindenkihez, örülnek, hogy van vevőjük. Annak ellenére, hogy egyre kevesebben vásárolnak tőlük, bizakodók. Hiszik, hogy lassan újra rájönnek az emberek, hogy élelmiszert nem érdemes a tömegtermelőktől venni. Az egyik a zöldség-gyümölcs árus hölgy már 45 éve dolgozik a szakmában. A csarnokban 20 éve van üzletük, de ma már a fia vezeti. Szerinte azok járnak a ide, akiknek figyelniük kell arra, hogy mennyit költenek. Télen ez még inkább igaz. Ilyenkor a zöldáru piac haldoklik, az emberek inkább húsokat vesznek. A nyár éppen fordított, akkor mindenki friss gyümölcsre, zöldségre vágyik. Nyáron nem kell fűtést fizetni, így több pénz marad az ételre.

S hogy milyen arányban árulnak külföldi és magyar árukat? A magyar paprika lehet, hogy nem olyan szép, mint a marokkói, de legalább igazi, nem pedig vegyszerekkel növesztett. Ennek ellenére a külföldi áruk lassan a csarnokban is kiszorítják a magyarokat. “Valaki biztos nagy pénzt kaszál azzal, hogy behozza ezeket az árukat, de így tönkreteszik a magyar termelőket.” – mondja a zöldségárus, aki csak magyar termékeket forgalmaz.

Bár úgy tűnik, mintha a legtöbb üzlet már évtizedek óta itt lenne, ez csak a látszat. “Nagyon nagy kitartásba és erőfeszítésbe kerül, hogy nyitva tudjunk maradni. A fiatalok azt hiszik, hogy ez olyan könnyű, de ha nem fektetnek bele elég energiát, és csak a profit érdekli őket, akkor nem tudnak majd életben maradni” – véli a zöldségárus, majd egy fokhagymát mutat: “Érzi az illatát? Igazi makói!”

Kisgyörgy Eszter