Talita

A férfiak is hátrányos helyzetben vannak?

„Bántalmazott férfiak”, „Az agresszió nem függ a tesztoszterontól”, „Feministák fúrják a férfiak jogegyenlőségét” – ilyen és hasonló című írások olvashatók a „Valódi Egyenlőséget” weboldalon. Egyik író-szerkesztője Szujó Flórián. Arról kérdeztem, hogy tényleg hátrányban érzik-e magukat a férfiak, és miért lett ő a „férfiügyek” képviselője.

– Milyen tapasztalataid késztettek arra, hogy felvállald a férfiak társadalmi érdekérvényesítésének ügyét?

– Gyerekkoromban – különösen az általános iskola első pár évében – sokszor elég nehezen éltem meg azokat az elvárásokat, amelyek arra vonatkoztak, hogy miként kellene fiúként viselkedni, gondolkodni vagy érezni bizonyos szituációkban. Nagyon introvertált, passzív, érzékeny, félénk voltam. Azokhoz az elvárásokhoz, amelyek ezzel élesen szemben álltak, nem igazán tudtam alkalmazkodni. Feltehetően ez a tapasztalat adott egy olyan alapgondolatot, hogy nem jó, nem igazságos, nem helyes a nemi egyenlőtlenség sem. Elvileg a modern társadalmak alapgondolata is ez, a gyakorlatban – tehát a politikában – mégis azt láthatjuk, hogy nincs kritikus szemléletmód a férfiakkal kapcsolatos elvárásokkal, sztereotípiákkal, diszkriminációval kapcsolatban. Ennek a hiánya önmagában is nagy probléma, de ezt fokozza még, hogy az egyenlőség kapcsán gyakran kifejezetten negatív attitűd jelenik meg férfiakkal szemben. Azt gondolom, hogy fontos változtatni ezen.

– A „gender” (társadalmi nem) fogalmának bevezetése éppen azért történt, mert a férfiakkal és a nőkkel szembeni elvárások korszakonként és embercsoportonként eltérők, változók. A gender alapon egyenlőségért küzdők – saját érvelésük szerint – éppen azt szeretnék elérni, hogy ne csak kétpólusúan, ne csak férfiben (férfiasban) és nőben (nőiesben) gondolkodjunk, hanem tekintsük természetesnek az átmeneti identitásokat. Nem ez lenne a megoldás például az érzékeny, befelé forduló fiúk vagy a harcias, erős akaratú lányok számára?

– Érzésem szerint ez már túlmegy a nők és a férfiak esélyegyenlőségén, hiszen ez a nemi identitáskategóriák átalakítása vagy felszámolása lenne. Azt gondolom, hogy korszaktól, helytől függetlenül egy funkciója mindig van a nemi identitásnak: a társadalmi reprodukciót segíti elő. Társadalmi reprodukció nélkül nincs fenntartható társadalom sem. A társadalmi nemi identitáskategóriáknak nem lenne értelme, ha elszakadnának a biológiai nemtől. A férfiakkal, nőkkel szembeni elvárások mindig változtak – és most is változnak. Egy érzékeny fiú is lehet éppannyira fiú, mint bármelyik másik fiú, és egy harcias lány is lehet éppannyira lány, mint bármelyik másik lány – társadalmilag is. Tőlünk függ, hogy annak tartjuk-e.

– Philip Zimbardo „Nincs kapcsolat – Hová lettek a férfiak?” című könyvében kifejti, hogy manapság a lányok sokkal sikeresebbek és célratörőbbek, mint a fiúk, akik viszont nagyon rosszul teljesítenek a társadalom sok területén. Te hogy látod ezt?

– Szerintem is sok fontos terület van, ahol ez a helyzet. Talán érdemes külön kiemelni az oktatást, hiszen a férfiak alacsonyabb iskolázottsága a későbbiekben számos egyéb társadalmi hátrány forrásává is válik. Amikor a nemi elvárásokkal kapcsolatos kritikus szemléletmódot említettem az imént, elsősorban erre gondoltam: figyelembe kell venni, hogy milyen hatással vannak az elvárt nemi viselkedésformák életük során azokra, akiknek ezeket el kell sajátítaniuk.

– Milyen kapcsolatot, társadalmi és egyéni munkamegosztást látnál ideálisnak a férfiak és nők között?

– Úgy látom, hogy a tradicionális nemi munkamegosztás olyan egyenlőtlenségekhez vezet, amelyek összességükben kedvezőtlenek a nőknek és a férfiaknak is. Például a nők hátrányban vannak munkavállalás szempontjából: kevesebb lehetőségük van magasabb jövedelmet biztosító állások betöltésére, ez növeli a megélhetési problémák és az elszegényedés kockázatát. A férfiak hátrányban vannak apaként, még inkább elidegenednek a családjuktól, a társadalomtól és önmaguktól is. Ideális munkamegosztásnak lehetne nevezni szerintem azt, ami minden érintett szempontjából igazságos, a kölcsönös szolidaritáson alapszik, nem hoz létre hierarchikus viszonyt a társadalom fontos alrendszerein belül sem (mint a gazdaság vagy a család).

– Milyen eszközökkel próbálsz tenni azért, hogy férfitársaid megtalálják a saját útjukat, illetve hogy a nők és férfiak között ne nyíljanak frontok?

– Nemrég létrehoztuk a Valódi Egyenlőséget online lapot, ahol főleg a férfiak esélyegyenlőségi témáival foglalkozunk. Ez talán egy lépés ebbe az irányba, ugyanakkor mivel itt jellemzően társadalmi hátrányokról, egyénileg nem megoldható problémákról van szó, az egyének szempontjából jelentős hatást csak azok tudnának elérni, akik rendelkeznek ehhez elegendő politikai és gazdasági hatalommal. Az esélyegyenlőség közös érdek, így nem lehet egyirányú – ha ezt figyelembe vesszük, akkor ez nem nyit újabb frontokat a nők és a férfiak között, hanem bezárja azokat.

A „Valódi Egyenlőséget” weboldal bemutatkozása: „Kedves Olvasó! A Valódi Egyenlőséget internetes portál elsősorban a nemek egyenlőségének azon oldalára szeretne rávilágítani, amiről szinte egyáltalán nem esik szó: a férfiak helyzetére. Oktatás, egészségügy, egyenlőségpolitika, férfiszerepek szorítása és még sok más téma. Természetesen foglalkozunk a nők helyzetével is, hiszen a nemek egyenlősége csak úgy képzelhető el, ha mindkét nem szempontjait figyelembe vesszük. Célunk a nemek egyenlőségének hiteles tárgyalása, a közvélemény tájékoztatása, a médiában megjelenő valótlan vagy felületes tartalmak kiigazítása, társadalmi párbeszéd kezdeményezése.

– Hogyan képzeled az életedet tíz-tizenöt év múlva?

– Remélem, hogy meglesz a diplomám, amivel el is tudok helyezkedni, hogy lesz egy párom, és gyerekeket is szeretnék.

– A „férfimozgalom” meghatározó alakjai közül te egyike vagy azoknak, akik hajlandók párbeszédet folytatni nőkkel. Hiszel a megértésben és a megegyezésben? Mi a véleményed azokról a férfiakról, akik a női esélyegyenlőség képviselőivel nem állnak szóba?

– Igen, a párbeszéd és a megegyezés lenne normális, törekedni kellene erre. Sajnos a nyilvánosság előtt sokszor olyan hangok kerülnek előtérbe, amelyek azt sugallják, hogy ez egy harc a nők és a férfiak között. Így előítéletek alakulhatnak ki azokkal szemben is, akik nem harcban gondolkodnak, hanem az esélyegyenlőséget képviselik. Aligha jut közelebb a problémái megoldásához az, aki kizárólagosságban gondolkodik, és nem áll szóba másokkal.

Kölnei Lívia

Kép

Hasonló témájú cikkeinkből:

“Férfi az, aki nem teszi jobbá a világot?” – Interjú Toplak Zoltánnal

Női-férfi esélyegyenlőség 2. – Mi a helyzet a gyerek-fronton?

Genderkonferencia – keresztényekkel

Apakalandok