Talita

A Harry Potter-generáció

A Harry Potter olyan könyv, amelyről már mindenki hallott, a fiatalok nagy része olvasta is, és van róla véleménye. A Harry Potter-generáció a szereplőkkel együtt nőtt fel, s ez nem maradt hatástalan az életükre.

Az egyik, talán legfontosabb hatása, hogy a fiatalok sokkal szívesebben vesznek könyvet a kezükbe, mint korábban – mintha ezzel a történettel elkezdődött volna valami. Az utóbbi években (évtizedben) egyre-másra adnak ki jobbnál jobb könyveket, amelyek arra sarkallják a fiatalokat, hogy vegyék a kezükbe a könyveket, és merüljenek el a varázslatos világukban. Egy felmérés szerint, azoknak a gyerekeknek, akik olvasták a Harry Pottert, az 51 százaléka nem olvasott el mást a kötelező olvasmányokon kívül ez előtt a könyv előtt. S a gyerekek 65 százaléka azt nyilatkozta, hogy jobban tanulnak, amióta elolvasták ezt a sorozatot.

Egy 2002-es kutatás azt mutatja, hogy fontos tanulságokat, értékeket  és barátságot tanít a könyv. A sorozat elején még minden fekete-fehér, majd ahogy a történet halad előre, ezek a vonalak elmosódnak, és már jobban el kell gondolkodni azon, hogy mi is a jó és mi a rossz. A főszereplők mindig a barátságra támaszkodva tudtak túljutni a nehézségeken, és ezt a a könyv olvasói eltanulják tőlük.

Egy másik következménye a könyvnek, hogy a fiatalok sokkal szívesebben mennek bentlakásos iskolába. Régen népszerű volt a diákokat elküldeni tanulni, de aztán ez a szokás eltűnt, és mindenki igyekszik a lakóhelyéhez közel iskolába járatni a gyerekét. Az első kötet megjelenése után hirtelen megugrott a bentlakásos iskolákba jelentkezők száma. Angliában újabb és újabb bentlakásos iskolákat kellett építeniük, mert annyian akartak a “Roxfortba” járni.

A pozitív hatások mellett ott vannak még a negatívak is. Nem mindenki ért egyet azzal, hogy a gyerekek ki legyenek téve ilyen mennyiségű “boszorkányságnak”. Szerintem a szülő feladata eldönteni, hogy gyermeke elég érett-e hozzá, hogy felismerje a varázslat mögött megbúvó tanulságokat, és ne csak a felszínt vegye figyelembe. Ehhez azonban a szülőknek figyelmet kell fordítaniuk a gyerekeikre, ismerniük kell az olvasmányaikat, készen kell állniuk arra is, hogy ha kérdéseket kapnak, azokra válaszoljanak.

Keresztény körökben különösen vegyes megítélés alá esett Harry Potter története. A legszélsőségesebb nézetek kaptak hangot: a gyerekek lelkére gyakorolt ördögi befolyástól óvtak egyesek, míg mások egyáltalán nem tulajdonítottak jelentőséget ennek. Úgy vélem, itt is a már korábban megfogalmazott irányelveket kell figyelembe venni: a szülő felelőssége, hogy gyermeke az életkorának, lelki világának megfelelő olvasnivalókhoz jusson.

Nem hiszem, hogy Harry Potter meséje, amiben a Jó és a Rossz vívja küzdelmét (és a bátor, egymást szeretettel és barátsággal támogató, jóakaratú szereplők győznek), veszélyesebb lenne a gyerekek gondolatvilága szempontjából, mint mondjuk a Grimm-mesék. Benedek Elek mese-átdolgozásai is tele vannak borzongató szörnyűségekkel, okkultnak nevezhető praktikákkal, varázslással, mégis nemzedékek nőttek fel rajta, lélekben nem (ettől) sérülve. A horrorisztikus, mágikus elemek minden olvasmányban – még a keresztény ihletettségűekben is! – félelmet kelthetnek a gyerekekben, ha nem megfelelő életkorban és érzelmi hattér mellett éri őket a hatás.

Keresztények véleménye a Harry Potter c. folytatásos regényről:

“Az első három részt felolvastam a gyerekeimnek. Sokkal jobb volt, mint amire számítottam. Eleve szeretem az angol irodalmat. És ebben ott lüktetett a Brontëk szíve, Agatha Christie, a hamisítatlan angol atmoszféra, a bentlakásos iskolák világa. Erkölcsileg semmi kivetnivalót nem találtam benne. Hogy Harry varázslótanonc, és ez ezoterikus? Nem hiszem. Mert akkor a Grimm-mesék és a magyar népmesék is ezoterikusak. A Harry Potter mese, és a mese kelléke a varázslat is. Ráadásul nagyszerűen elkülönülnek benne a jók és a rosszak. Harry pedig hiába a varázslók varázslója, mégsem ura mindennek. Működik a szeretet, a kegyelem is.
Egyetlen bajom volt vele: nekem túl félelmetes volt. De János Jelenései is félelmetesek, én pedig túl érzékeny vagyok.” (Rita, magyar-történelem szakos tanárnő)

“Kezdetben érdekelt a mese, később már inkább fárasztónak találtam. A harmadik hét elejére emésztési zavarok és álmatlanság kezdtek gyötörni. Mikor már az egymást követő harmadik éjszakán nem voltam képes elaludni (ami nálam hallatlanul ritka eset), ráadásul már nem találtam a fiókomban altatót, egyszercsak eszembe jutott, hogy az alvászavar összefüggésben lehet a könyv tartalmával, amit olvasok. Letettem hát, és elmondva egy imát a könyvből áradó démoni hatás elűzésére, Jókait kezdtem olvasni. Tíz perc múlva aludtam. Bizony, barátaim! Ezekben a könyvekben rontás lakik. Vitézül végigolvastam azért valamennyit, most már kellő imádságos oltalommal fölszerelve. De még mindig küzdök a Potter-meseregények nyugtalanító, diszharmóniás utóhatásaival. Lapjaikon Dementorok laknak, akik elszívják az életörömöt.” (Gábor, pap)

“Harry Potter nálunk 1999 óta „családtag”. Akkor kaptuk tudniillik frissiben a kiadótól A bölcsek kövét. Előbb olvasta nagyobbik, akkor mindössze nyolcéves könyvfaló lányom, mint én. Persze hamarosan én is nekiálltam. Még mielőtt a vele kapcsolatos riadalomkeltési hullám elindult, váltam lelkes HP-falóvá – angolul, mert úgy hamarabb hozzájutottunk az éppen soron következő részekhez. Nem csupán profi alkotásnak tartom, de rendkívül elbűvöl a benne található sok kulturális utalás, archetipikus motívum, ötletes csavar. Be kell vallanom, hogy nálam kötelezően választható olvasmány lett; ott a helye A tizenöt éves kapitány, A koppányi aga testamentuma, A Pál utcai fiúk és a Momo mellett. Tóth Tamás Boldizsár kreatív magyarítása pedig Karinthy Micimackóját idézte fel nekem.” (Judit, angol-magyar szakos tanárnő)

Kisgyörgy Eszter

Források:

Positive Effects That Harry Potter Has on Children

Harry Potter’s Strange Secret of Hogwarts

Atheist Richard Dawkins warns Harry Potter could have ‘negative effect on children’

Mágusmesék