A házasság a legjobb választás! 2. – Édeskettes sziklára építve
Gyerekek mellett ritkán szól bármi a szülőpárról. Lényeges megtapasztalni az édeskettest korábban!
A közelünkben megnyílt étterem időnként, nyári hétvégeken lakodalmak jókedvű zajától hangos. Büszke vagyok azokra a fiatalokra, akik – szembemenve a mai, felelősségvállalást hárító életszemlélettel – örök hűséget fogadnak egymásnak. Jézus első csodáját egy menyegzőn vitte végbe: ki ne fogyjon a bor, ne múljék az önfeledt hangulat! Bizony, ez megér egy csodát. Miként csodaszámba megy a holtig tartó, jó házasság. Sokan tudjuk: ehhez Jézus segítségére van szükségünk.
Egyetemistaként évfolyamtársnőimmel eljártunk tornázni egy mozgásstúdióba. Az egyik lánnyal egyszerre készültünk az esküvőnkre, azonos napra tűztük ki. A vőlegényemmel egy éve éltünk együtt. Minek vártunk volna tovább az eljegyzés után? – gondoltuk. Évfolyamtársam nagy izgalommal mesélte, hogy kipróbálhatja magát háziasszonyként, mivel egy darabig ő fogja vezetni a vőlegénye háztartását, amíg ő külföldön dolgozik. „Miért, eddig ki vezette?” „Egyedül él.” Hogyan bírjátok ki, hogy ne költözzetek össze?” „Évek óta kibírjuk, nem az esküvő előtt pár hónappal fogjuk feladni.” Ez a lány a Holdról jött? – csodálkoztam akkor. Mára több keresztény ember vesz körül, és olykor előfordulnak köztük ennyire elkötelezett fiatalok. Ő mutatott be az egyetemi lelkésznek, aki nem keresztelt meg. Szelíd elutasítása hiteles válasz volt számomra.
Amikor megismerkedtünk a férjemmel, 22 éves voltam. Olyan férfire vártam, akivel igazi párt alkothatunk. Akivel a szerelem és a szeretet nem csak egy ideig tartó érzelmi fellángolás. Később megismertem a házasság katolikus eszményét: tudtam, az lesz az életemben az igazi, akivel közösen egymás mellett döntünk, és az elhatározásunkat a legfelsőbb fórum előtt is vállaljuk. Biztos voltam abban is, hogy eljövendő gyermekeinket így nevelhetjük fel a legoptimálisabb közegben. Nem akartam esélyt adni a válásnak. Komolyan vettük a jegyesoktatást. Több világi hívővel és pappal is beszélgettünk, köztük a bennünket eskető atyával. És az egyetemi lelkésszel, aki felkészített a keresztségre, és aki végül nem maga celebrálta azt a szentmisét, melynek keretében, egy évvel később, tizenketted magammal egy frissen felszentelt püspök keresztelt, elsőáldoztatott, és bérmált az egyetemi lelkészség kápolnájában 2000. Húsvétján.
János atya az esküvőnkön, miután az oltárnál álló vőlegényem elé vezetett, a sziklára építkező ember példázatát olvasta fel az evangéliumból. Mindent megtettünk a jó házasságért. Mindez mégsem garancia a boldog együttélésre.
A házasság nem leányálom. Épp ezért hasznos közös élményekkel feltankolnunk a kapcsolat elején. Fontos alaposan megismerni egymást a házasságkötés előtt, így megfontolt döntést hozhatunk. Utazni, kirándulni, élményeket szerezni, otthon lenni, főzni, házimunkát végezni, olvasgatni, zenét hallgatni, dolgozni. Együtt. A házasságkötés után jó elmenni nászútra, mert még inkább összehoz bennünket, és érzelmileg szűkösebb időkben felidézhetjük boldogságunk erejét. Fontos együtt élni egy ideig gyerekek nélkül.
Miután megszülettek a gyerekeink, hosszú évekig nem tudtunk kedvünk szerint pihenni. Jó volt visszaemlékezni azokra az időkre, amikor letűnt korok maradványai között barangoltunk kézen fogva Rómában. Az olasz és görög tengerparton gyönyörködtünk a horizont mögé bukó nap utolsó sugaraiban, és volt időnk kivárni a pillanatot, amíg az utolsó fénynyalábot is elnyeli a tenger. Velence sikátorait róttuk naphosszat. Vagy éppen Tihany, Eger, Veszprém, Sopron különleges atmoszféráját szívhattuk magunkba. Hétköznap reggelenként a Margit-szigeten vagy a Városligetben futottunk. Naphosszat olvashattunk a könyvtárban. Múzeumokat látogattunk. Színházba, operába jártunk. Ó, és azok a csodás, semmittevős hétvégék! Legjobban azok hiányoznak.
Később nagyszerűen éreztük magunkat a közös, családi nyaralások alkalmával. Különösen, amikor a régi kedvteléseket együtt űzhettük, a régi kirándulásokat megismételhettük a saját gyerekeinkkel. Azonban ezek az utazások nem csak rólunk szóltak. Egyáltalán, gyerekek mellett ritkán szól bármi a szülőpárról. Lényeges megtapasztalni az édeskettest korábban. Az időbeli, pénzbeli tényezők, a gyerekek jelenléte csupán az egyik része annak, amiért szükséges jól megalapozni a házasságot. A párkapcsolatot magát is ápolni, gondozni kell, különben elsorvad. Ehhez pedig mindkét fél együttműködésére, erőfeszítésére szükség van.
Folytatjuk.
Szűcs Emese
Házassággal kapcsolatos cikkeinkből:
Keresztény internetes társkeresés – miért ne?!
Párkapcsolati kurzus 1. – Nam csak keresztényeknek!
Sikeres házasságok 4. – “Meg kellett dolgoznom a hűségemért”
Az intimitás tanulható – Beszélgetés Krúdy Tamással
Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról
Tweet