A házasság a legjobb választás! 4. – Apakalandok
Nincs az az anya, aki ne olvadna el, ha a párját hason csúszva látja a gyerekszobában vonatozni vagy legózni az ifjú trónörökössel! Cserében csendben magára vállalja a gyermeknevelés kellemetlenebb részeit.
A gyereknevelés kérdésében nagyon fontos, hogy a szülők folyamatos megbeszéljék alapvető céljaikat, és megosszák egymással a hétköznapi élethelyzetekben szerzett új ismereteiket, tapasztalataikat.
Többnyire a nők tartják a kapcsolatot a gyermekeket nevelő pedagógusokkal és intézményekkel. Mégis fontos a férfiak informálása a közelgő eseményekről, hogy naprakészek lehessenek, és ne szervezzenek rá valamit egy jelentős óvodai-iskolai programra. Sokat számít a gyerekeknek, ha az apukájukat is látják egy-egy farsang, családi nap, évzáró alkalmával. Korábban hajlamos voltam a gyerekeimmel kapcsolatos döntéseknél egyes szám első személyben beszélni. Később számtalanszor tapasztaltam, mennyire jól jönnek a racionális, férfias meglátások egy-egy érzelmileg engem sokkal inkább felkavaró helyzetben. Gyereket nevelni közösen lehet jól. Hagyni kell a másik fél szempontjait is érvényesülni, hiszen nem véletlenül teremtett bennünket az Isten kétfélének.
Nemrég Keszthelyen jártunk, ahol megnéztük a Csigaparlamentet. Hihetetlen a szám: 4-5 millió tengeri csigából építette fel egy asszony a magyar Országház makettjét. Gyerekeink nagy lelkesedéssel fotóztak a rosszul megvilágított, és meglehetősen szűk kiállítótérben. Hangoskodásukat igyekeztünk féken tartani. Csupán egy fiatal pár nézelődött rajtunk kívül, így reméltem, nem lesz gond. Rosszul számítottam. A férfi folyamatosan szitkokat dörmögött az orra alatt, amiért nem lehetett nyugta a galád kölyköktől. Nem szóltam be neki sem humoros, sem anyatigrises stílusban, mert a viselkedése egészen betegesnek tűnt számomra. A partnere arcán zavar tükröződött, láthatóan nem tudta, kivel van itt igazán a gond. Remélem, magától is rájön, hogy ennek a férfinek nem érdemes gyereket szülni, hacsak nem szeretne egy életen át szenvedni.
Bár a férfiak gyakorta kevésbé türelmesek a gyerekekkel, mégis lényeges kezdettől bevonni őket a kicsik életébe. Nem gondolom, hogy attól lesz valaki jó apuka, ha a mai divatos szemléletet követve ugyanúgy pelenkáz, etet, játszóterezik, mint az anya. Ettől inkább csak összemosódnak a női-férfi szerepek. Viszont adódhatnak olyan élethelyzetek, amikor egy férfinak képesnek kell lennie legalább időszakosan átvenni a nő teendőit akár a gyerekek, akár a háztartás körül. Ahogyan a legtöbb nő szintén munkát vállal a gyermeknevelésen kívül, enyhítve férje terhein a családfenntartásban.
Magyarországon még mindig rengeteg férfi van, aki nem tud mit kezdeni a saját gyerekével. Közülük az elváltak képezik a McDonalds-os apukák táborát, akik kéthetente vasárnap gyorsan teletömik csemetéjüket a Happy Meal menüvel, kezükbe nyomják a hozzá kapott játékot, s ezzel elintézettnek tekintik a gyereknevelés rájuk eső részét. Jó esetben nem vitáznak a tartásdíjon. A hozzájuk hasonló szemléletű, ám házasságban vagy élettársi kapcsolatban élő társaik otthon leülnek a gyerekkel a gép elé, és együtt nyomják velük az X-boxot. Ha egyáltalán leülnek. Ezeknek a férfiaknak modelljük sem volt, mert saját apjukat alig látták otthon, vagy ha igen, akkor legfeljebb a TV előtt sörözgetve. De önnön képességüket is elveszítették arra, hogy néha visszatérjenek saját gyermeki én-állapotukba.
Mennyivel könnyebb dolguk volt az iparosodás kora előtti apáknak, akik nyugodtan végezhették a dolgukat a földeken vagy a műhelyekben, miközben körülöttük sertepertélő utódaik ellesték a szakma fortélyait. Így öröklődött a hivatás, a tudás, a minta, a megélhetés lehetősége, amit az ifjoncnak csak továbbfejlesztenie kellett, nem pedig az alapokról kezdeni mindent. A felnőtt embernek nem kellett a gyerekekre külön időt szakítani, hiszen együtt voltak otthon. A szülő jobbára nem játszott a gyerekével, hanem modellt nyújtott. A játék a kortársakkal zajlott, és a későbbi életközösségre, együttműködésre nevelt.
Ma sem feltétlenül az a legfontosabb, hogy az apák az alapvető gondozási folyamatokat jól elsajátítsák, bár nem árt ebben sem a fejlődés. Számomra mindig az volt a legnagyobb boldogság, amikor a gyerekeimet együtt láthattam hancúrozni, játszani, beszélgetni, valamilyen közös tevékenységet űzni az apjukkal. A gyerekekkel eltöltött idő, és annak minősége számít igazán. Nincs az az anya, aki ne olvadna el, ha a párját hason csúszva látja a gyerekszobában vonatozni vagy legózni az ifjú trónörökössel. Cserében csendben magára vállalja a gyermeknevelés kellemetlenebb részeit.
Nálunk a gyerekekkel való foglalkozás tradicionálisabb formáit inkább én, míg a fantázia világában való elmerülés kacagtató élményét inkább a férjem gyakorolja. Itt sincsenek szoros megkötések, mert a matekozást egy bizonyos iskolai szint felett úgyis muszáj a férjemnek menedzselnie, a hittan magyarázatokat pedig örömmel átvállalja. Viszont amikor mesélésre kerül sor, ő szívesebben talál ki történeteket, míg én jobban ragaszkodom a népmesékhez, vagy számomra fontos szerzők szövegeihez. A nagyobb gyerekek rajongva hallgatják, amikor az apjuk megosztja velük a világról szóló ismereteit, legyen az történelem, tudományos-technikai érdekesség, csillagászat, utazás. Házimunka végzése közben őket figyelve, olykor azon kapom magam, hogy én is rácsodálkozom a számomra új információkra, és együtt örülök a gyerekeimmel, milyen érdekes a világ, de leginkább mégis annak, milyen okos apukájuk van!
Szűcs Emese
Előző részek:
Tweet