A HVG a katolicizmust reklámozza! – Mi van már megint a homoszexualitással?
Nézem ezt az aktuális műbalhét innen is, meg onnan is, és tényleg, nem könnyű rajta fogást találni: A HVG kultúrmissziója nyomán sokan fennakadtak azon, hogy egy katolikus hittankönyv halálos bűnnek nevezi a homoszexuális kapcsolatot.
Jó szándékú, értelmes keresztények megírták válaszaikat (pl. itt és itt), amelyekből kiderült, hogy a halálos bűn nem az, aminek a keresztény műveltségüket vesztett újságírók gondolják, és az is világossá vált, hogy a katolikusok a házasságon kívüli heteroszexuális kapcsolatot is halálos bűnnek tartják. Egyértelmű az is, hogy a keresztények számára nem a homoszexuális hajlam, hanem a cselekedet a bűn. Mi, jó szándékú, értelmes keresztények elolvassuk a helyreigazításokat, és bólogatunk rá: így igaz. Abban viszont kételkedem, hogy azok, akiknek már megvan a véleményük a Katolikus Egyházról, és általában a hívőkről (birkanyáj), eljutnak ezekhez a forrásokhoz. Azt sem gondolom, hogy a HVG-nél bárki vette a fáradságot, és utánanézett, mit is jelent katolikuséknál a „halálos bűn” kifejezés. A petícióból ítélve, amelyet oly buzgón sokan aláírtak, a legtöbben úgy gondolják, hogy halál jár az elkövetőjének.
És akkor most álljunk meg itt egy szóra! Mert akár hálásak is lehetünk a HVG-nek!
A halálos bűn a katekizmus szerint nagyjából azt jelenti, hogy olyat teszek, ami elválaszt engem Istentől, ami akadályozza, hogy a szeretetet, az Ő szeretetét megéljem. Egy keresztény számára az a lelki halál, amikor elszigetelődik Istentől. Ezt az érzést már egy tízéves gyerek is ismerheti. De vajon érdemes-e ezt halálos bűnnek nevezni? Vajon szentségtörés felvetni, hogy találjunk neki egy másik nevet? Mert egy tízéves gyerek is gondolhatja azt, amit a HVG újságírói… Lehet, hogy azzal kezdődik a hittankönyv, hogy mi a halálos bűn, de ha mégis elkerülte a gyerek figyelmét, vagy elfelejtette, vagy hiányzott, vagy a tanár rosszul magyarázta el neki? (Azt már alig merem említeni, hogy a „bocsánatos bűn” kifejezés is félrevezető, hiszen a halálos bűnökből is létezik felépülés megbánás és bűnvallás után…) Szóval érdemes-e a bűnökre koncentrálni a hittanórán? Nincs-e nagyobb szükség egy olyan hittantanárra, akiből árad a szeretet a gyerekek felé?
Ezen kívül a HVG nagy érdeme, hogy ismét felhívta a figyelmet a Katolikus Egyházra és arra, hogy ennek az egyháznak véleménye van a világ dolgairól, állást foglal nagyon gázos történetekben is, és a véleménye, állásfoglalása egészen más, mint általában – a média és a fogyasztás által jelentősen befolyásolt – közvélekedés. Nevezhetem ezt akár missziós tevékenységnek is!
Emellett múlhatatlanul hálás vagyok a HVG-nek amiatt is, hogy megtudtam, Erdő Péter testvére az Apor Vilmos Főiskola rektora és tankönyvíró. Fogalmam sem volt róla, és ki tudja, még szükségem lehet erre az információra!
Kóczián Mária
Tweet