Talita

Keresztény női magazin

„A Kegyelem a természetre épít” – Gilyén Elemér a Regnum Marianum Közösségről

Elemer
A hagyományos közösségek felbomlása után az emberekben ugyanúgy él az elemi igény a közösségre. A Regnumnak talán azért is olyan nagy a megtartó ereje, mert ezt a közösség-érzést meg tudja adni itt, városon belül az embereknek – Gilyén Elemérrel beszélgettünk a következetes, keresztény életmintáról.


– Véletlenül csöppentél bele a Regnumba, vagy tudatosan választottad?

– Nem voltam már kisgyerek, hanem tizenhét éves, amikor a Regnum Marianum tagja lettem, tehát tudatos döntés volt. Azok a gyerekek, akiket hét-nyolcévesen a szüleik visznek el regnumi csoportba, valóban belecsöppennek. Olyan hittancsoportba kerültem, ahol a diákok egy része már Regnum-tag volt. Minket, akik ebből kimaradtunk, megkeresett egy fiatal házaspár, akik csapatot szerveztek a bérmálkozásra készülő hittanos körből. 1989. október 23-án alakult meg a mi „népünk”, a Bunda. A Regnumban népeknek nevezzük a csoportokat. A Bunda megalakulásának napja véletlenül épp a köztársaság kikiáltásával esett egybe.

– Mi tetszik ebben a lelkiségi mozgalomban?

– Korábban egyik tanárom szervezett az iskolában egy Kéktúra szakosztályt. Nagyon szerettem ezt a természetjáró közösséget, de igazán a Regnumban találtam meg azt a lelkiséget, ami egy tizenéves kamasz számára nagyon fontos, hiszen rengeteg kérdés vetődik fel benne. Ebben a korban különösen jó egy külső közösség, amelyben azt látjuk, hogy milyen sok normális, életrevaló ember gondolkodik hasonlóan, mint mi. Tetszett, hogy itt időst és fiatalt egy szellemiség hat át. Sokat jelentettek a beszélgetések hitéleti és erkölcsi kérdésekről, ezáltal mélyült a hitünk. A közös liturgikus események is meghatározó élményeim: a nagymarosi ifjúsági találkozók, a gitáros misék, a lelkigyakorlatok… A fóti lelkigyakorlatok Sebők Sándor atyával még most is gyönyörű emlékek. Péntek délután mentünk, vasárnapig maradtunk nála, és közben misén vettünk részt a csodálatos altemplomban… A nyári táborok is elemi erővel hatottak rám. A hitben való elmélyülés mellett ezek az érzelmi élmények is erősítették a regnumi kötődésemet.

– A „népek” egy része a munkába állás, családalapítás idején felbomlik. Téged hogyan érintett a Bunda megszűnése?

– Amikor huszonegy évesen elkezdtem magam is gyerekcsoportot vezetni, egy idő után azt vettem észre, hogy az első helyen már nem a Bunda áll a fontossági sorrendben, hanem a gyerek csapat. A Bunda megszűnése fájt, de a helyét pótolták azok az emberek, barátok, akkikel a regnumi munkám során ismerkedtem meg. Jelenleg egyébként a Csirkékhez tartozom a feleségemmel együtt.

regnum_cimer– Mesélj a gyerekekről, akik azóta már felnőttek!

– Fecskéknek hívták őket, és 9–11 évesek voltak, amikor én a vezetőjük lettem. Szívesen vállaltam, mert nagy a rokonságom, sok a gyerek, és azt tapasztaltam, hogy az általános iskolás korúakkal nagyon jól szót értek. Amikor középiskolások lettek, az addigi szülő-gyerek jellegű viszonyból az idősebb báty szerepévé alakult át a kapcsolatunk. Akkor már egyedül vezettem őket, mert a vezetőtársam, Bernolák Dóri férjhez ment. A Fecskékkel a közösségi foglalkozások mellett a természetjárás mindenféle formáját kipróbáltuk, a gyalog-, bicikli-, éjszakai, téli és vízi túrákon át a hóban sátrazásig.

– Találkoztál emberi nehézségekkel a gyerekek nevelése közben?

– Olyannal nem, ami miatt azt mondtam volna, hogy tovább nem vezetek. Persze elfogott néha „a vezető magányossága”, különösen, amikor már egyedül foglalkoztam velük. Az az érzés, hogy rengeteg energiát fektetek valamibe, és a végeredmény egy nagy nulla, a gyerekek nem értik, nem akarják, flegmák… Aztán mégis jöttek pozitív visszajelzések, és azok segítettek. Így utólag visszatekintve – és néhány más néphez viszonyítva – egészen konfliktusmentesnek tűnnek a velük töltött évek. Persze ma már másképp csinálnék egy-két dolgot. Ma a Szalonkákat vezetem, ők tizennyolc év körüliek, épp az önálló közösséggé válás küszöbén. Harmincöt éves voltam, amikor átvettem őket. A Fecskéknél, ha volt ellenállás az elképzeléseimmel szemben, nem nagyon foglalkoztam vele, végigvittem, amit akartam. A Szalonkáknál már jobban figyelembe veszem, hogy ők mit szeretnének. Viszont a Fecskékkel még lelkesebb, energikusabb voltam, ma már kicsit lazább és lustább vagyok. Akkor még sokkal többet izgultam és imádkoztam azért, hogy jól vezessem őket, ma már látom, hogy én is csak egy eszköz vagyok az Isten kezében (nem az egyetlen). Szép lassan megértettem nevelésünk egyik alaptételét: nem az számít, amit a gyerekeknek ott elmondok, hanem az, hogy nyolc éven át egy következetes, keresztény életmintát mutatok nekik. Ez a legfontosabb. Remélem, ezt a Fecskéknek és a Szalonkáknak – hibáim ellenére is – megmutattam.

– A Fecskék sokáig, egészen a harmincas éveik küszöbéig kitartottak együtt, többen közülük regnumi népet vezettek, egyikük pedig pap lett.

– Ez persze legyezi az ember hiúságát, de tisztán kell látni! Amikor összeválogatnak tíz elsős-másodikos gyereket, akkor még senki nem tudhatja, hogy – kissé eltúlozva a dolgot – tíz bűnözővel vagy tíz szenttel lesz-e dolga. Biztos, hogy sokat jelent a regnumi nevelés, de nem szabad elfelejtenünk, hogy mi a hét 168 órájából csak 2 órán át foglalkozunk a gyerekkel tanév alatt, ehhez jön egy hét nyári tábor. Ott van még a szülői háttér, meg az iskola. Ezek életkoronként másként hatnak a gyerekekre.

– Azt mondják mégis, hogy nagy jelentősége van a nomád táborozásnak. Akkor szinte annyi időt töltenek együtt egy nép tagjai, mint tanév alatt összesen, ráadásul a hétköznapitól eltérő körülmények között, felfokozott élethelyzetben.

– Heti két órára mindenki fel tud venni egy kedves álarcot, egy hét alatt viszont, a nehézségek hatására, fokozatosan mindenki önmagát adja. Ha megtapasztalja saját határait, talán könnyebben tudja megváltoztatni önmagát jó irányba.

– A Regnummal szemben néha megfogalmazódik kritika, amit úgy foglalnak össze, hogy „regnumi gőg és zártság”. Hogyan vélekedsz erről?

– A gőg és a zártság látszata talán abból adódik, hogy minőségi igényt támasztunk a tagokkal szemben. Jézus is így tett. A gazdag ifjúnak nem mondta, miután az nem osztotta szét a vagyonát, hogy na, gyere, jó leszel te így is! A Regnum Marianumhoz csak kisközösségeken keresztül lehet tartozni, amelyek természetesen megválogatják, hogy kit fogadnak be maguk közé. Mégsem gondolom, hogy a Regnum zárt. Ha valaki felveszi ezt a ritmust, és alkalmazkodni tud ahhoz, hogy ide többségében a keresztény hitüket komolyan vevő emberek tartoznak, akkor előbb-utóbb bekerülhet. Ami a gőgöt illeti, el tudom képzelni, hogy a jogos büszkeségünk átalakulhat időnként gőggé. Ha az ember azt tapasztalja, hogy jó társaságban van, és elér nagy célokat, akkor megkísértheti a nagyképűség.

zaszlonk

– Te hogyan értelmezed a Regnum Marianumnak azt a jelszavát, hogy „Gratia supponit naturam”, vagyis „A Kegyelem a természetre épít?”

– Az Isten kegyelme, üdvözítő akarata az emberi természetre, egyéniségre, adottságokra épít. Ezért fontos az önismeret. Ha például én egy szangvinikus alkat vagyok, akkor az Isten engem ebben fog segíteni, fölösleges arra törekednem, hogy mondjuk kolerikus vezető legyek, mert falakba fogok ütközni. Nem erre kaptam képességet, kegyelmet. A saját természetemben tudok tökéletesedni, azzal együtt fogok üdvözülni. A gyereknevelés is erről szól. Egy tábor például erre is kitűnő alkalom, hogy felmérjük a képességeinket, megtaláljuk az erősségeinket. Nagy kincsnek tartom, hogy gyerekeket nevelhettem, vezethettem, többet kaptam általuk, mint amennyit adtam. Ezt igazából csak az tudja megérteni, aki maga is vezetett! Hatalmas élmény volt azt is megtapasztalni, hogy amikor már teljesen kétségbeestem, úgy éreztem, megáll minden tudomány, akkor az Isten megkocogtatta a vállamat: Ne haragudj, de én is itt vagyok!

– Két gyereknépet vezettél, közben egy évig rétegvezető voltál, vagyis egy korosztály közösségeit fogtad össze. Kilenc évig az újpesti, helyi Regnum Marianumot irányítottad elnökként. Szerveztél kirándulásokat, lelkigyakorlatokat, több száz fős tábort. Mindezt ingyen, lelkesedésből, kötelességérzetből. Meg tudod fogalmazni, miért pont a Regnum Marianumban van a te helyed, miért nem valamilyen más lelkiségi mozgalomban?

– Úgy éreztem, hogy itt „életszagú” keresztény emberek „életszagú” közösségeket alkotnak, és azokban jól érzik magukat. Mérnök vagyok, nekem nagyon tetszik, hogy a Regnumban még a természetfeletti élmények is a valóságban maradnak. A lelkiségi mozgalmak között a Regnumnak nagy a hosszú távú megtartó ereje, hiszen vannak negyvenéves közösségek is. Kedvelem Jean Vanier-nak „A közösség” című könyvét, amelyben érzékletesen leírja, hogy a hagyományos, beleszületős közösségek felbomlása után az emberekben ugyanúgy él az elemi igény a közösségre. Az alapvetően gyereknevelő Regnumnak talán azért is olyan nagy a megtartó ereje, mert ezt a közösség-érzést meg tudja adni itt, városon belül az embereknek.

A Regnum Marianum Katolikus Közösséget kilenc pap indította a 19. század végén, eredetileg a fiúifjúság nevelésére, Budapest egyik (akkor még) külső kerületében. Neve a régi magyar Regnum Marianum eszméből származik. A rendszeres kirándulásokon, szakkörökön, táborokban ötvözték a gyakorlati, jellemre ható és a természet szeretetére irányuló nevelést a vallásos és erkölcsi neveléssel, imádságos lelkülettel. 1951-ben a Regnum Marianum tevékenységét betiltották, de titokban tovább működött. A regnumi papok és világiak ellen három ízben (1961, 1965 és 1971) koncepciós perek sorozatát indították. A közösség ezekben az időkben már lányokat is felvett tagjai közé, és az ifjúsági csoportok egy része felnőttként is együtt maradt. Ma a Regnum Marianum egy papok és világiak által alkotott, elsősorban gyermek- és ifjúságnevelő, magyarországi katolikus közösség.

Kölnei Lívia


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162