A keresztelésre várók és a „Hiszekegy”
Szent Ágoston a frissen megkeresztelteknek ezt mondta a IV. században: „Az egyházban néhány mondatba foglalva hagyományozódik a hit…”
Ez a néhány mondatba foglalt hit nem más, mint a Hitvallás, amit latin kezdőigéjéről mi Credo-nak („Hiszek”) is mondunk, noha az első évszázadok latin keresztényei szívesebben jelölték az összetett jelentésű görög Symbolon – Szimbólum – szóval.
A katekézis során, egy meghatározott napon a püspök úgymond „átadta” a Hitvallást a hallgatóságnak. A hitjelölteket ekkor már nem katekumeneknek, hanem, „kérelmezőknek” (competentes) nevezték. A Szimbólum tehát a keresztény elmélkedés kiindulópontja, amely segít éberen megőrizni a hitet, és így szellemi kincsek tárháza lesz.
A Hitvallást szabad emberek kérik, és önként fogadják el mint közösségük és egyéni életük alapdokumentumát. Aki valamely pontját megszegi, kizárja magát a közösségből. Ez azonban nem írott szerződés, nem egy írásban rögzített szöveg – amelyet az egyházatyák közvetítette hagyomány egyébként maguktól az apostoloktól eredeztet (ld. Apostoli Hitvallás). Ha pusztán írott szöveg maradna, nem hozhatna lelki hasznot. A keresztény Szimbólumot éppen ezért a keresztségre készülő kérelmezők egyáltalán nem írhatták le.
IV. század végi forrásszövegeink szerint a Szimbólum átadásakor Szent Ambrus, milánói püspök először felszólította a jelenlévőket, hogy jelöljék meg magukat a kereszt jelével, majd néhány általános megjegyzés kíséretében elmondta nekik a Hitvallást. Ezt követően elismételte azt, de most már részenként, és az egyes tételekhez kommentárt fűzött. Mindezek után újból keresztvetés következett. Majd meghagyta a kérelmezőknek, hogy napi gyakorlással véssék az emlékezetükbe, de úgy mondják el magukban csendesen, hogy a katekumenek ne hallják. A jelöltek azután a keresztség előtt néhány nappal ünnepélyesen és nyilvánosan felmondták a Hitvallást. Ez volt a „visszaadás” rítusa.
A tanítás alapelemeinek emlékezetben tartása és naponkénti elismétlése az elvárt benső átalakulás szükséges előfeltétele volt. A keresztségre jelentkező gondolatai így szüntelenül a Hitvallásban foglalt tanítások körül forogtak, átelmélkedte azokat, s mintegy magába szívta a keresztény hit alapdogmáit. Elfeledte azt, ami mögötte volt, és arra figyelt, ami előtte van: a megújulásra. Ambrus szerint ez a gyakorlat ráadásul nem csupán a figyelem összpontosítását eredményezi, nem csak a lélek megszilárdítását szolgálja, hanem hatásos védelmet jelent az ördögi kísértésekkel és támadásokkal szemben, amelyek felerősödnek, amint valaki egyre közelebb kerül a keresztséghez.
Heidl György
A teljes cikk itt olvasható: Heidl György blogja
A szerző korábbi írásai a Talitán:
Tweet