A keresztény szexuális etika néhány sarokköve
Mindenki hisz abban, hogy a szexuális viselkedés bizonyos fajtái helytelenek. Azok is hisznek ebben, akik a szexuális szabadosság feltétlen hívei. Kevesen mondanák például, hogy nők megerőszakolása (vagy ha úgy tetszik: férfiak megerőszakolása) elfogadható volna. A nyugati kultúrkör élesen elítéli a gyermekekkel létesített szexuális kapcsolatot és mély undorral tekint az állatokkal való közösülésre.
A homoszexualitást az emberi kultúrák többsége bűnnek vagy betegségnek tekintette. Viszont épp ez utóbbi kérdés megítélése kapcsán látjuk, hogy a helyes és helytelen szexuális viselkedés részben világnézeti ügy, a társadalmak szexuális etikája változhat. Vannak viszonylag általánosan elfogadott normák, de azt tapasztaljuk, hogy a társadalmi normák időnként inkább viszonylagosak, mintsem általánosak.
Normák ezzel együtt vannak. A kereszténység egyáltalán nem kivétel, amikor helyes és helytelen szexuális viselkedésről beszél. A keresztények szexuális etikája pedig természetesen meghatározza a társadalmi törvényekről alkotott elképzeléseiket, a gyülekezeti pásztorlást és a keresztény lelkigondozás irányát. Mivel az etika részben világnézeti kérdés, keresztény lelkigondozók időnként feszültséget tapasztalnak a pszichológus műhelyek állásfoglalása és saját világnézetük között. A kereszténység például bűnről és szentségről is beszél, nem csak az aktuális szakmai konszenzus által kórosnak vagy egészségesnek nevezett viselkedésről. Keresztény lelkigondozók is használják Freud, Erikson és mások megfigyeléseit, de mivel eltérő világnézetekről van szó, szexuális etikájuk alapja nem a freudi iskola pszichoszexuális fejlődési modellje, hanem a Szentírás. Ha a két szemlélet ütközik egymással, a keresztény lelkigondozó jó esetben észleli a különbséget, és ha Jézust valóban Úrnak tartja, szolgálatában a Szentírás tekintélyét fogja előnyben részesíteni.
Az alábbiakban a keresztény szexuális etika néhány sarkalatos pontját szedtem össze. A lista nem teljes, de a legfontosabb dolgok benne vannak.
1. A keresztény szexuális etika számára Isten akarata a legfőbb mérce. A keresztény élet Istennek és Krisztusnak való engedelmesség (1Pt 1,14; 1Jn 2,3), ezért mindenben Isten kijelentett akarata a mérvadó, akkor is, ha az szemben áll a társadalom vagy a tudományos közvélemény aktuális konszenzusával.
2. A keresztény szexuális etika kiindulópontja az a meggyőződés, hogy Isten az embert férfivá és nővé teremtette (1Móz 1,27-28). A keresztény szexuális etika is ismeri a férfi és férfi, valamint nő és nő közötti szexuális vonzalmat, de ezt a normalitástól és Isten akaratától való eltérésnek tartja (Róm 1,25-28).
3. A keresztény szexuális etika a szexualitást Isten ajándékának tekinti (1Tim 4,3-4). A szex a férj és a feleség közötti szövetség megpecsételése (1Móz 2,24-25), az egymás iránti szeretetük megnyilvánulása és elmélyítése (1Móz 4,1; Én 4,1-5,1), valamint az új élet foganásának Isten által adott kontextusa (1Móz 1,28; 1Kor 7,14).
4. A keresztény szexuális etika a szexuális egyesülést egyedül a házasság szövetségén belül tartja helyesnek (1Móz 2,24; 2Móz 20,14; Én 8,4.8-10; 1Kor 6,13-20; 7,2; 2Kor 11,2; 1Thessz 4,3-5; Zsid 13,4).
5. A keresztény szexuális etika fontos célja a tisztaság (2Kor 11,2; 1Thessz 4,1-8; 1Tim 4,12; 2Tim 2,22; Jak 1,27). Mivel a bűn alapvetően és mélyen érinti a szexualitást, ezen a területen is szükség van a vágyak, a fantázia és a cselekedetek megtisztulására és tisztán tartására (2Móz 20, 17; Ef 5,1-17). A tisztaság nem feltétlenül a szüzességgel, hanem az Isten akarata és terve szerinti szexuális viselkedéssel azonos.
6. A keresztény szexuális etika fontos sarokköve az önmegtartóztatás (Jób 31,1; Én 2,7; 3,5; 8,4; Mt 5,27-30; ApCsel 24,25; Gal 5,23). Ha Isten akaratát követjük, életünk jelentős részében nem tudunk aktív szexuális életet élni (pl. házasság előtt, házastárs betegsége vagy távolléte alatt, egyedülállóként). Ilyenkor a Biblia szerint az önmegtartóztatást kell gyakorolnunk. Ebben a Szentlélek segítségét kérhetjük.
7. A keresztény szexuális etika szerint lehet teljes életet élni aktív szexuális tevékenység nélkül is. Jézus, Pál és sokan mások nem éltek házasságban, az életük mégis teljes értékű volt. A szex jel, mely önmagán túlmutat, egy mélyebb és tökéletesebb bensőségesség felé (Jel 14,4; 19,6-9).
Szabados Ádám
Cikkünk a Divinity blog bejegyzésének szerkesztett változata.
A témához kapcsolódó cikkeinkből:
“Csatával nézek szembe” – interjú egy homoszexuális vonzalmú lelkésszel
Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról
A görög szexualitás és a római egyház
Van értelme várni! – Jegyespárok 1.
Tweet
Hozzászólások
Akkor nem kellett volna a szexuális vággyal terhelni az embert, ha az Isten akarata, hogy azt elnyomja. Megteremtette az embert vágyakkal, aztán azt követeli,hogy nyomjuk el a vágyakat.