„A kétkedés, e barna denevér/ Hozzám jöve s szárnyára vett” – Tompa Mihály 200
1817. szeptember 28-án született Rimaszombatban Petőfi és Arany pályatársa, Tompa Mihály (1817-1868). A korán elárvult, nehéz sorsú fiú református lelkész lett, miközben népszerű költő is volt. Mára szinte elfelejtette az irodalomtörténet és a közönség – holott jelentősége nem elhanyagolható, sok esetben már a szimbolizmust is megelőlegező képek szerepelnek verseiben. Harangszó című verséből idézünk részleteket.
I.
Teremtő Isten! hová tekintsek,
Hol ne lássam hatalmadat?
A fényes napban, a porszemben
Te megdicsőitéd magad!
Égen és földön mindenütt
Dicsőséged láng-fénye süt.
Bámultam a végetlen tengert,
S fűszálon függő harmatot,
Hozzám a búsult menny dörgése,
S a méhedongás elhatott.
Néztem a volkán égő poklába,
A fénybogárkát símogattam;
Hallám a vihar szárnyát zúgni,
S az ért kalászt zizegni halkan…
S – teremtő Isten! földön-égen,
Léted kiáltá minden nékem!
IV.
A kétkedés, e barna denevér,
Hozzám jöve s szárnyára vett;
Földet, tengert bejára vélem,
S felhőkön túl emelkedett;
Most zúgó örvénynek felette
Függtünk, mint a sirály;
Majd tapogatva tévelyegtünk
Hideg barlang homályinál…
De elfáradtam, s visszavágytam én
Csendes lakodba, égi hit!
Csendes lakodnak tűzhelyénél
A béke lángja melegit.
VI.
Miként a tenger mindenfelől
Körülfogja a szigetet:
Körülfogod te a világot,
Isten, legtisztább szeretet!
Ha a szigetből kiindulok:
Mindenfelől csak vízbe lépek,
Égen, földön szerelmed érzik
Ezer világok, teremtések!
Mély kútfeje a szeretetnek!
Legyek hasonlatos hozzád!
Te tenger vagy: harmatcsepp legyek én,
Mely tisztán fénylik a fa levelén,
Enyhűlést hoz, és áldást ád!
X.
Halkan járjatok, ne beszéljetek…
Hadd nyúgodjék a haldokló beteg!
Imé a természet halálra vál,
Eltépett, sárgult koszorúinál;
Lehullt fájáról a zöld lombozat,
Mi ünnepélyes fájó pillanat…!
Terebély fádon, oh lét és idő!
Levélként emberek milljója nő;
Ott együtt lakik az ősz és tavasz,
Ez a levél hull, most zöldül ki az.
Ágaidról az elmúlás szele
Ha fog fuvallni le…?
Fotó – Barabás Miklós litográfiája 1847-ből.
Tweet