A „Kezek keresztútja” a keresztény szakrális térben
2012 októberében adtunk hírt a Talitán arról, hogy Miletics Katalin Janka szobrászművésznő elkészült a harmadik Keresztútjával, mely méltó helyét keresi egy keresztény szakrális térben.
Közel tíz éve élvezem Katalin Janka barátságát, így részese lehetek az azóta készült művei keletkezésének az ötlettől a megvalósításig, sőt immáron másodszor felszentelésének is. Éppen egy éve volt, hogy Szent Benedek szobrát felszentelték Tiszaalpáron, a Szent Benedek Leányai Társasága kolostorában.
2015 Virágvasárnapján Győr-Ménfőcsanakra voltunk hivatalosak férjemmel a 10 órakor kezdődő evangélikus istentiszteletre, melynek apropója az volt, hogy Miletics Katalin Janka harmadik – a Kezek – keresztútját szentelték fel az ökumenikus Ménfőcsanaki Közösségi Házban.
Katolikusként mindketten most voltunk először életünkben evangélikus szertartáson, melynek „liturgikus forgatókönyve” már ott várta a híveket a padsorokban. Az istentisztelet igehirdetését és liturgikus szolgálatát hárman adták: Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke, Kiss Miklós, a Győr-Mosoni Evangélikus Egyházmegye esperese és a Győr–Ménfőcsanaki Evangélikus Egyházközség lelkésze, Percze Sándor, aki egyben a közösségi ház „szíve-lelke”, s a Kezek keresztútja Ménfőcsanakra kerülésnek egyik menedzsere is.
Szemerei János püspök az evangélium továbbgondolásaként, „a felszín és a mögötte lévő lényeg” témájára, egy mai digitális fénykép hasonlattal magyarázta el a híveknek, hogyan lehet benne egy vidám emberi arc kép-pixeljeiben ugyanannak az embernek összes tragédiája vagy sorstörténete, ahogy a Virágvasárnap ünnepének hátterében is már ott sejlik a keresztút tragédiája és a feltámadás.
Az istentisztelet végén az úrvacsora vételére más felekezetű keresztény hívőket is meghívtak.
Az istentiszteletet követően átvonultunk a közösségi házba, ahová a község többi templomából is jöttek érdeklődők, itt lakók és messzebbről ideutazók. Megtisztelték a jelenlétükkel ezt az ünnepet a község elöljárói és országgyűlési képviselője is.
A lekció után Percze Sándor lelkész kért szót és mondta el, hogyan is került a „Kezek keresztútja” erre a helyre, s hogy sok szorgos ember áldozatos keze munkájának köszönhető mindez.
„A gyülekezet lelkészének ünnepi köszöntőjében három dologról kell szólnia: a miértről, a hogyanról és a köszönetnyilvánításokról.
Evangélikus közösségekben nem szokás keresztút ábrázolást elhelyezni a liturgikus terekben. Miért kerül ez a dombormű sorozat mégis a gyülekezeti házba? Elsősorban azért, mert nagypéntek és húsvét eseményeit láttatja. Azt a történést, amelyek evangélikus hitünk szíve-közepét, Jézus szenvedését, halálát és feltámadását mutatják. A keresztút evangélikus / protestáns szempontból nézve: nagypéntek 14 képben. Miletics Katalin Janka keresztútja túl van minden felekezetességen. Az egyetemesen keresztény középpontot ábrázolja.
Másodsorban azért, mert e domborművek mellett nem lehet csak úgy elmenni. A kezek vonzzák a szemet, és személyes, belső viszonyra hívnak az ábrázolt eseményekkel.
Arról, hogy hogyan került ide a mű, talán még regényt is lehetne írni. Minden esetre a művésznővel úgy érezzük: isteni úton és rendelésre van most ott, ahol Önök is látják.
Kellett hozzá valaki, aki biztatta lelkészét a keresztút-járásra. De ismerve annak „kényes” ízlését, keresnie kellett egy olyan ábrázolást, ami mentes minden sallangtól, giccstől. Magyarul: letisztult és művészi. Árvai Violetta az internetes keresőprogram segítségével akadt rá a műre. Utána kiderült: magyar az alkotó. Sőt, néha itt él Pannonhalmán. Később a személyes kapcsolatfelvételt követően nyilvánvaló lett: lélekben, a mélyben nagyon közel állunk egymáshoz. Azt is megtudtuk: még nincs gazdája a képeknek, a megfelelő otthonra, térre várnak. Dehát hogyan tudná egy ilyen kis gyülekezet ezt megvásárolni, ráadásul a közösségi ház újjáépítése közben? Ekkor szólított meg Salakta Irén néni, a gyülekezet egykori presbitere és jegyzője, hogy ő a közösségi házba valami maradandót szeretne adományozni. Az ő felajánlása adta a reményt és az alapot ahhoz, hogy a képek mégis ide kerülhetnek.
A domborművek iránt azonban külföldről is érdeklődtek, ezért a mi kis evangélikus gyülekezetünk vásárlási szándéka egyszeriben nemzeti-kulturális színezetet is kapott. Szerettük volna, hogy Magyarországon maradjon ez a páratlan alkotás. Ezért mertük megszólítani Balog Zoltán miniszter urat, aki meglátta a művészi értéket a képekben, így a Nemzeti Erőforrások Minisztériuma is segített abban, hogy itthon tartsuk a “Kezek keresztútját”. Külföldről a Luther Márton Szövetség és a Lutheránus Világszövetség Németországi Bizottsága támogatta még ezt az ügyet. A Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület elnökségének, Szemerei János püspök úrnak köszönhetjük azt, hogy a képek elhelyezéséhez és megvilágításához biztosította a szükséges anyagi hátteret.
Végezetül a köszönet szavait szeretném kifejezni szerény ajándék kíséretében azoknak, akik nagyon sokat tettek azért, hogy ma együtt örülhessünk a „Kezek keresztútjának”:
Miletics Katalin Janka, az alkotó: lelkület, türelem, lemondás / Salakta Irén néni: felajánlás /Soltész Miklós államtitkár úr: minisztériumi támogatás / Simon Róbert Balázs: „útegyengetés” /Mező Szilvi, Szabó Jenő: a szép környezet biztosítása /Szemerei János, Kiss Miklós / Hadaró István: villanyszerelési munkák / Kalmár Zoltán: asztalosipari munkák /Németh Szabolcs: festés / Kiss Zoltán: szállítás /Balogh Ferenc”
Majd Miletics Katalin Janka művésznő mondott köszönetet – a fent említettek segítségén túl – először a neki tehetséget adó Mindenhatónak, majd a társának, aki földi életének utolsó napjai során érezte meg ennek a mostani keresztútnak a lényegét, harmadikként pedig – nem kis büszkeségünkre – a Talita szerkesztőségének, hogy a mű nyilvánosság elé kerülhetett, és ennek eredményeként találhattak rá Ménfőcsanakon e keresztény szakrális közösségi térnek a kialakításakor.
Elmondta azt is, hogy ez a Keresztút szokatlan módon egy nulladik állomással indul, mert ő a szenvedéstörténet részének gondolja a szenvedés kelyhének elfogadását, vagyis Jézus kimondott „igen”-jét a Getszemáni kertben. A Keresztút a már szokásos feltámadás-képpel fejeződik be.
Szemerei János püspök úr szentelte fel a domborműveket.
Egy szép kis kiadvány készült a domborművek képeivel, a művésznő háromsoros verseivel és Percze Sándor képekhez illő gondolataival, a Luther Kiadó gondozásában.
„Miletics Katalin Janka szobrászművész alkotása letisztultan egyszerű, mély értelmű láttatása nagypéntek eseményeinek. Személyes átélés és érintettség sugárzik belőle.”
Felemelő érzésekkel a szívünkben jöttünk el, s útközben hazafelé is fel-felidéződött bennünk egy-egy szép gondolat ebből az evangélikusan megközelített ökumenikus virágvasárnapi ünnepből.
Antalffy Yvette
Miletics Katalin Janka munkáiról szóló korábbi cikkeink:
A szobrászművésznő és Szent Benedek
Tweet