Talita

Keresztény női magazin

A kitömött barbár, aki kilép a történelemből

Néhány hete egy figyelmet érdemlő magyar regénnyel múlattam szabadidőmet: Péterfy Gergely „Kitömött barbár” című művét olvastam. Színvonalas és jelentős kortárs mű. Kár, hogy mégsem tudok maradéktalanul lelkesedni érte.


Péterfy Gergely nagy erénye, hogy ebben a regényben két hihetetlenül erős egyéniséget teremtett. Olyan erővel ábrázolja Kazinczy Ferenc és Angelo Soliman – a híres 18. századi „szerecsen”, néger rabszolga és udvari bolond, egyszersmind tudós polgár – alakját, hogy az olvasó szinte érzi a kisugárzásukat, szagukat, hallja a hangjukat, lépteiket és ruhájuk suhogását. Ha valóban létezik irodalmi teremtő erő, akkor Péterfy kétségtelenül birtokolja azt. Hús-vér szereplői szinte kilépnek a regényből. Kazinczy Ferencet a fellehető dokumentumok, írások és életrajzi elemek alapján hatalmas beleérző képességgel teremti újjá, és legalább ilyen teljesítmény, ahogy Angelo Soliman alakjába „életet lehel”, és lenyűgöző egyéniséget teremt számára. Kazinczyné, Török Sophie a két férfi történetének felidézése közben saját élete epizódjait is feleleveníti – ám épp a majdnem mindent tudó elbeszélő pozíciója miatt végül nem válik autonóm egyéniséggé, érzéseit kevésbé ismerjük meg, inkább csak gyermekkorának egyes epizódjait alkotja meg az író.

Kazinczy Ferenc–Angelo Soliman–Török Sophie hármasa nagyszerű körképét adja egy olyan korszaknak, amelyben az emberiség nagy szabadságeszményei kibontakoztak, és már magyar földön is fel-felvillantak.

De akkor miért nem tudok mégsem maradéktalanul lelkesedni a mű iránt, amely „irodalmilag” ilyen kiváló? Mert a történelem szempontjából – a sok adatgyűjtés dacára – nem állja meg a helyét. Annak a marxista történelemszemléletnek a kései gyümölcse, amelytől olyan jó lenne szabadulni ma már. Azé a történelmi ítéleté, amely megfellebbezhetetlenül eldöntötte, mi a haladó és mi a maradi, és eszébe se jutott nézeteit a valódi, megtörtént történelem mérlegére tenni. Így a felvilágosodás eszméit, a szabadkőműves mozgalmat mindennél magasabb piedesztálra helyezi a szerző – hiszen valamennyi főszereplője ennek az eszmeiségnek a képviselője, és Kazinczy fárosz-élete a vidéki Magyarország mocsarába fúl. A szerző érezhető lelkesedéssel adja szereplői szájába a korszak (és a ma?) egyház- és vallásellenes kijelentéseit, tényekként idézve a leghajmeresztőbb korabeli rémhíreket is vérengző jezsuitákról és gyilkos papokról. Hősei magától értetődő természetességgel beszélnek arról, hogy a maradiság képviselőit meg kell ölni, el kell pusztítani, hiszen a világjobbító cél szentesíti az eszközt. Ha a csodált francia forradalom kerül szóba, a szereplők negatív felhang nélkül említik a jakobinus diktatúra terrorját, pusztán csak azt sajnálják, hogy ez a tömegekben zavart és bizalmatlanságot keltett a szabadkőműves eszmékkel szemben.

Péterfy Gergely tehát ebben a regényben kivételes írói valóságteremtő képességről tesz tanúságot. Kár, hogy az így megteremtett valóságot – hívőként és posztmarxistaként – nem találom sem hitelesnek, sem vonzónak.

(Péterfy Gergely: Kitömött barbár. Kalligram, 2014.)

Kölnei Lívia

Kép: Angelo Soliman (litográfia, 1750, Gottfried Haid – Johann N. Steiner)

Korábbi könyvajánlóinkból:

11 dolog, amit Szerb Antaltól tanultam

Mit olvassunk a szabadidőnkben? – Könyvajánló

„Táncol a por” – Tóth Sára esszékötetéről


Hozzászólások

  • Jaj, Livia, akkor ne irjunk róla, igy sajnos felhivjuk rá a figyelmet, még az is tudomást szerez róla, aki nem kiséri figyelemmel a mai magyar irodalmat. Ráadásul az elején, még az erényeit sorolod, aztán a végén jön a kritika. Lehet, hogy a Talita olvasói végig olvasnak egy ilyen cikket, de a nagy átlag nem. Olyan olvasmány élményedet szeretném látni, ami gazdagitott!

  • Bocsánat, de nincs a klaviatúrámon hosszú i betű! 🙂

  • Lívia szerint:

    Kedves Gabriella, egyáltalán nem baj, ha valaki elolvassa, sőt, még sok szép élményt is kaphat ettől a regénytől. Csak látni kell a mögöttes világképet is.

  • Pál József szerint:

    Kazinczy Ferenc nagy ideái közül legalább a szép, irodalmi magyar nyelv megteremtése valóra vált. Az előítéletmentes, egyenlőségen és testvériségen alapuló társadalomra még egy kicsit várni kell, ahogy ez ebből a recenzióból is kiderül.

    Lángolj fel a lelkünkben szép
    Égi szikra szent öröm,
    Térj be hozzánk drága vendég,
    Tündökölj ránk fényözön.

    Egyesítsed szellemeddel,
    Mit zord erkölcs szétszakít,
    Testvér lészen minden ember,
    Merre lengnek szárnyaid.

    (Friedrich Schiller: Örömóda, az Európai Unió himnusza)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162