A kivédhetetlen történelmi viharban is hűséges vértanú, Boldog Romzsa Tódor
A tehetséges fiú, akit szerencséje és szorgalma egészen Rómáig juttatott, békésebb korokban, békésebb vidékeken szentelhette volna életét a tudománynak, nyája terelgetésének. Kárpátalján azonban már a XX. század első felében is sűrűbb és veszélyesebb volt az élet. Így lett Romzsa Tódor vértanú, aki a kommunista diktatúra beköszöntével is hűségesen kitartott hite, vallása mellett. Földi élete mindössze 36 év volt.
Romzsa Tódor György 1911. április 14-én született Kárpátalján, Nagybocskó községben, Máramaros megyében. A görög katolikus vallású családban ő volt a kilencedik gyermek. Apja vasúti tisztviselőként dolgozott, egyszerű körülmények között éltek. A trianoni békeszerződés nyomán Nagybocskó két ország határán fekszik: a Tisza bal partján lévő része Romániához, a jobb partján lévő pedig Csehszlovákiához került. Romzsáék az utóbbi részen éltek.
Rómában, majd újra a szülőföldön
Tódor a huszti reálgimnáziumba járt, kiváló diák volt, jeles érettségi (1930) után filozófiai és teológiai tanulmányait a római Pápai Gergely Egyetemen végezte. Itt szentelték pappá 1936 karácsonyán.
Jelmondata: „Szeretlek téged, Uram, én erősségem; az Úr az én erősségem és oltalmam.”
1937 nyarán hazatért, katonai szolgálatát végezte, majd ősztől Prágában, tiszti iskolán kapott tábori lelkészi kiképzést. 1938 tavaszától máramarosi hegyi falvak lelkésze lett.
Rómában szerette volna folytatni tanulmányait, de újabb katonai szolgálatra kellett bevonulnia, utána pedig visszatért szolgálati helyére.
Kivédhetetlen történelmi viharban
A bécsi döntések határmódosításai nyomán Kárpátalja visszakerült Magyarországhoz, ami az egyházmegyei irányítást is befolyásolta. 1939 őszén a munkácsi egyházmegye püspöke kinevezte Romzsa Tódort az ungvári szeminárium lelki vezetőjévé és filozófiatanárává.
1944. szeptember 24-én a munkácsi egyházmegye segédpüspökévé szentelték. A szovjet hadsereg bevonulásakor már ő volt az egyházmegye vezetője. A katonai megszállást a közigazgatás átszervezése és Kárpátalja területének a Szovjetunióhoz csatolása követte.
Az ortodox egyház erőteljes támadást indított a kárpátaljai (görög) katolikus templomok és papjaik ellen, felszólították őket, hogy Róma helyett fogadják el a moszkvai ortodox partiarchátus joghatóságát. Erre akarták rávenni Romzsa püspököt is, ő azonban ezt megtagadta, egyházmegyéjének falvait sorra látogatta, személyes hűségével bátorította kitartásra papjait és híveit.
Betiltották az iskolai hitoktatást, feloszlatták az ifjúsági egyesületeket, nem volt elég imakönyv, hittankönyv. Sok papot bebörtönöztek, sok templomot bezártak vagy átadtak az ortodox egyháznak. Romzsa Tódor ilyen körülmények között is kitartott, amivel növelte a kommunisták ellenszenvét önmaga iránt. Mivel nem tört meg, elhatározták, hogy likvidálják.
Egy előre eltervezett gyilkosság krónikája
1947 októberében a felújított beregszőllősi templom megszentelésére várták a püspököt. Ekkor már tudta, hogy helytállása miatt életét veszély fenyegeti. Ennek ellenére elutazott a templomszentelésre. Az ünnep zavartalanul lezajlott, de a hazafelé vezető úton a püspök lovas kocsijába belehajtott egy teherautó. Romzsa Tódort és utastársait a teherautó utasai vasdorongokkal ütötték. A püspök azonban túlélte a támadást. A munkácsi kórházba szállították a sebesülteket, ahol 1947. november 1-je éjszakáján a lábadozó püspököt egy ügynök megmérgezte.
A gyilkosság részletes története:
Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását. Hírhedt “likvidátorát”, Pavel Szudoplatov NKVD tábornokot bízták meg az akció felügyeletével (Trockij mexikói meggyilkolását is ő szervezte). Hruscsov az ukrán államvédelmi minisztert bízta meg ezzel, aki a kivitelezést ismeretlen kárpátaljai rendőrparancsnokokon keresztül munkácsi rendőrök egy kis csoportjára bízta (szóbeli közlés szerint Csorij volt a vezetőjük neve). Ők a kísérőivel együtt hazafelé tartó Romzsa püspök lovaskocsiját Iványi (Ivanovci) közelében Studebaker katonai teherautójukkal legázolták, a sebesülteket vasdorongokkal (autókurblival) agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsérült, ugyanis az akciót nem tudták befejezni, mert éppen akkor haladt el ott egy postai teherautó, és a bérgyilkosok a mozgásképtelenné vált teherautót otthagyva másik autójukkal elhagyták a helyszínt. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt – bár a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, nyolc foga maradt) – a KGB-vel együttműködő főorvos (B.) Romzsáék beszállítása napján kórházi takarítónőként alkalmazott egy ügynököt. Az ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy kuráre-injekcióval megmérgezte Romzsát. (A Wikipédia nyomán)
“Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk.”
Szinte vértanúhalála napjától megjelent tisztelete egyházmegyéje hívei és papjai között. Munkatáborokba hurcolt papja közül sokan érte ajánlották fel a Szent Liturgiát, a családokban sok helyen az esti ima végén így fohászkodtak: „Tódor püspök vértanú, könyörögj érettünk!”
Szent II. János Pál pápa 2001. június 27-én avatta boldoggá Romzsa Tódort – huszonnyolc görög katolikus vértanútársával együtt. Emléknapja október 31.
Romzsa Tódor a ravatalon.
Tweet