Talita

A kommunista újságíró és a hitelesség

A kommunista Gábor Andor az újságírás példamutató becsületességére szólított fel 1945-ben. Szavai ma is minden újságírónak, műsorszerkesztőnek útmutatók. Rövid írása jó példa arra is, hogy ott is találhatunk kincseket, ahol kevéssé számítunk rá.

Igen, Kollégáim,
szabadság, szabadság, de azért ezt mégse szabad! Ha Németország még nem kapitulált, akkor nem szabad azt írni, hogy kapitulált. Még akkor sem, ha egész biztos, hogy kapitulálni fog. Ez a fog az a fog, amely elharapja a szenzáció nyakát. S még akkor sem szabad azt írni, hogy Németország kapitulált (feltéve, hogy nem kapitulált), ha ez az igazán szenzációs hír ötszázezer eladott példányt jelent.
A sajtó legyen szabad, ez minden igazi demokrácia szent követelése, de hazudni ne legyen szabad, még akkor se, ha nincs írott törvény rá, ahogy nem is lehet. Demokrácia – ezt már mintha olvastam volna valahol – népuralmat jelent, s a népet komolyan kell venni, kollégáim, s ha azt akarjuk, hogy uralkodjék, akkor tilos elbolondítani és hazugságokkal traktálni, mert nem jók azok az uralkodók, akiket tanácsadóik hazugságokkal informálnak.
És még csak egyet: nem igazat írni már a francia forradalomban sem illett. A citoyent az különböztette meg a bourgeoistól, hogy nem csinált a szabadságból üzletet. Mi se csináljunk, kollégáim, még jó üzletet se! Tessék elhinni azt az avas igazságot:
az ügynek kell jónak lennie, nem az üzletnek.

Megjelent a Szabadság c. lapban, 1945. április 30-án.