Talita

A mezítlábasságtól a tűsarokig – 2. Mezítláb

Az embert a Jóisten mezítlábasnak teremtette. Erre bizonyítékul néhány hasznos forrást gyűjtöttem össze a mezítlábról magáról, a lábmosás jelentőségéről a hétköznapi és a hitéletben. Majd egy kirándulásra invitálom a kedves olvasót a tabajdi Mezítlábas parkba, végül pedig egy illusztrált háromsoros erejéig szó esik a lábnyom sorsáról is.

Egy vers a lábról (a humán értelmiségiek kedvéért)

„Szoknyás lábad mozgása / harangnyelvek ingása, / folyóvízben / két jegenye hajlása./ Szoknyás lábad mozgása / harangnyelvek kongása, / folyóvízben / néma lombok hullása.”  (József Attila: Klárisok – részlet)
A láb anatómiája (a biológusok, ortopédusok, ergonómusok kedvéért)

„Az emberi láb 26 csontból, több ízületből, izomból, inakból álló, igen precíz szerkezet. Eredetileg mint kúszóláb, kapaszkodásra, fára mászásra szolgált. Az öregujj, a talpi boltozat, a rugalmas ízületek a fatörzs biztos megfogását biztosították. Bámulatos, hogyan alkalmazkodott ez a szerkezet a két lábon járás miatt megváltozott követelményekhez. A talpra nehezedő testsúly hatására alakultak ki a lábboltozatok, melyek az építészetben közismert feszítőszerkezethez hasonlóan a terhelést jelen esetben három talajjal érintkező pontra osztja szét. A sarokcsont gumója, az I. és az V. lábközépcsontok felett kifeszülő rugalmas boltozatot a talphoz pányvázott lábszárizmok tartják fenn. A lábat mozgató izmok a lábszáron erednek, hosszú inak segítségével hajtanak végre olyan bonyolult mozgásokat, mint a futás, az ugrás stb. A láb a teremtés és a törzsfejlődés közös gyermeke, ma már csak egyes természeti népek körében csodálható meg eredeti, romlatlan szépségében.

Leonardo da Vinci még “mérnöki mesterműnek, műalkotásnak” nevezi az emberi lábat. Ezzel szemben e század elején élt lábsebész véleménye szerint “a mai ember lába az eredetinek csak torzképe csupán”. (Forrás)

Lábápolás

„A természetes dolgok úttörőjeként szeretném megosztani veletek, néhány olcsó és otthon is gyorsan kivitelezhető ‘terápiát’, melyek segítenek abban, hogy lábunk (sarkunk) olyan selymes és ápolt legyen, mint egy kisgyermeké.

Mint minden folyamatnál, ennél is a jó előkészítés az alap. Hacsak gyorsan előkapjuk a zsíros krémet sarkaink ápolására, nem biztos, hogy hosszú távú és jó eredményt érünk el.

Kezdjük tehát az előkészítéssel, áztassuk ki lábainkat, vegyünk egy jó kis lábfürdőt. Egy 15-20 perces lábáztatás teljes felüdülést hoz fáradt lábainknak. Gondolom, minden háztartásban található szódabikarbóna, tengeri só és citrom. /…/ Javaslom, hogy valamely kedvenc illóolajjal bolondítsuk meg lábvizünket./…/. Az egyik legjobb választás a levendula és a teafa lehet, mert antibakteriális, gombaölő hatásuk van. (Ennél a variációnál igazán jó eredményt érhetünk el lábgomba esetén is, de prevenciónak egyszerűen szuper.) Az eukaliptusz és borsmenta olajnak lábunk felfrissítése mellett antiszeptikus, fájdalomcsillapító és izomgörcsoldó hatása is ismert.

Az i-re a pontot a lábfürdő végén egy habkő adja, mellyel csodálatosan selymesre dörgölhetjük lábunkat, megszabadítva az elhalt hámrétegtől . Abban az esetben, ha nincs kéznél habkő, tökéletes megteszi egy luffa vagy egy jó marék tengeri só.” (Forrás)
Reflexológia

„A Reflexológia tapasztalatokon alapuló tudomány. Lényege: bőrterületek, pontok, zónák ingerlése. Az ingerre reflex, visszahatás keletkezik a hozzá tartozó szervben, testrészben.

A talpban közel 70.000 idegvégződés található. A stimulálás hatással van a központi idegrendszerre, a vérkeringésre, és a belső szervekre. A reflexológia szerint a test három részén tükröződik az egész szervezet: a fülön, a lábon és a kézen. A lábak és a kezek reflexzóna masszázsát, mint természetes egészségmegőrzés módját már sok nép ősidők óta ismeri. Eredetét nem ismerjük, valószínű egyidős az akupunktúrával. Így a masszázsnak ez a formája akár 6000 éves múltra is visszatekinthet. Az ősi egyiptomi kultúrákban is alkalmazzák a kéz és láb reflexzóna masszírozását. 4200 éves egyiptomi síremlékeken fellelhető a reflexológia ábrázolása.

A reflexmasszázs meg tudja szüntetni az energiazavarokat, és harmonizálni tudja a szervezetet, tehát betegségmegelőző hatású.” (Forrás)
Mezítláb a templomban

A legtöbb vallásban a mezítlábasság az alázat kifejezője, számos szent helyre másképp nem szabad belépni. A hinduk például kizárólag mezítláb mehetnek be a templomaikba, de a muszlimok is csak cipő nélkül, legfeljebb zokniban léphetnek szentélyeikbe. Mózes levetette saruját, mielőtt az Úr színe elé járult. Jézust és az apostolokat gyakran ábrázolták mezítlábasan. Egyes szerzetesrendek például a ferencesek tagjainak fedetlenül hagyott lába alázatuk mellett lemondásukat is jelezte.

A mezítlábasság utalhatott a megszégyenítésre is, a középkorban a vádlottaknak mezítláb kellett bíráik elé állniuk, az egyházi átokkal sújtottak, a vezeklők, zarándokok egyaránt mezítláb jártak. (Forrás)

Lábmosás a Szentírásban

Krisztus korában az ember mezítláb v. saruban járta a poros utakat, így megérkezésekor elengedhetetlen volt a lábmosás. Hozzátartozott az udvariassághoz, hogy a vendégnek alkalmat adjanak a lábmosásra. Az izraelita papoknak szolgálatuk előtt kezet és lábat kellett mosniuk. Az asszony köteles volt a férje lábát megmosni, a gyerekeknek is meg kellett apjuk lábát mosniuk; a nem zsidó rabszolgának és talán a zsidó rabszolganőnek is kötelessége volt ura lábának megmosása, de a zsidó rabszolga nem volt erre kötelezve. Ha valaki vállalta ezt az egészen alacsonyrendű szolgálatot, az a lehető legnagyobb szolgálatkészség, a legteljesebb odaadás jelének számított.

Az utolsó vacsorán Jézus a lábmosással fejezte ki végtelen szeretetét. Ez példa arra, hogy a tanítványoknak milyen magatartást kell tanúsítaniuk egymás iránt.

A kolostorokban alakult ki a testvérek és vendégek (szegények) lába megmosásának szokása. A toledói zsinat szigorúan elrendelte, hogy a papok a nagycsütörtöki szentmisében végezzék el a lábmosás szertartását. (Forrás)
A Mezítlábas parkban

Van egy kis falu, Tabajd, 45 km távolságra Budapesttől. A falu közepén a híd és Nepomuki Szent János szobra mellett áll a Mezítlábas park bejárata.

Ez a park a benne kialakított különleges útvonaláról nevezetes. 21 féle járófelületen dolgoztathatja meg az ember a talpizmait. Egy szakaszon érdes bazaltkövek jelentenek kihívást, másutt süppedős tőzegben hagyhatja ott lába nyomát; ha kedve van, bebátorkodhat a patakba is, érzékelhet itt hűvöset vagy éppen a téglaburkolat melegségét; lehet járni kukoricacsutkán vagy fenyőtobozon is.

A sétány végén található egy játszótér is, ahol a gyerekek játszódhatnak, a felnőttek pedig megpihenhetnek egy kicsit a „talpgyötrés” után.
Az utolsó lábnyom sorsa a „Nagy Átkelés” előtt

A folytatásban szó esik majd:
3. Arról, hogy hogyan kerülhetett a cipő az ablakba Mikuláskor
4. Rajzos lábbelitörténelemről
5. A kapcáról, a zokniról és a harisnyáról…
6. A csizmadiákról, cipészekről…
7. Gyógy- és ortopédcipőkről, amelyeknek dizájnjához néhány ötlettel is szolgálunk majd.

Antalffy Yvette

Nyitókép. Második kép. Harmadik kép. A rajz a szerző alkotása.

A cikk első része itt olvasható.