Talita

A rossz gondolatokról – Lelkipásztori tűnődések 1.

A rossz gondolatoktól életünk végéig nem tudunk megszabadulni – mint ahogy attól sem, hogy a legyek vagy madarak röpdössenek a fejünk fölött –, de attól igen, hogy fészket rakjanak a hajunkba.

Áthoszi Szt. Sziluán (1866-1938) fiatal szerzetes korában meggyónta, hogy egy tisztátalan gondolatot beengedett a szívébe. A gyóntató erre azt mondta: „Ez többé ne forduljon elő!” – olvasom a szent életéről szóló könyvben. („A Szent Hegy titka”).

Attól kezdve – élete végéig – állandó küzdelmet folytatott, hogy egyetlen rossz (hiú, szeretetlen, tisztátlan stb.) gondolatot se engedjen be a szívébe.

De ezt nem azon a hiábavaló módon tette, ahogy ajánlani szokták: „Hessegesd el, űzd el őket, állj nekik ellen…!” Mi a baj ezekkel a tanácsokkal? Főként az, hogy eredménytelen kísérletek, mivel a gondolatokkal való foglalkozást erősítik, ahelyett, hogy segítenének elszakadni tőlük – mert „aminek ellenállsz, az kezel téged” – hallottam egyszer ezt a bölcs mondást valakitől.

Nem, Szent Sziluán nem ezt tette, hanem ha érezte az ilyen gondolatok közeledését, mindjárt imába fogott. Az imát mint pajzsot tartotta a gondolatok elé, így azok nem tudtak gyökeret verni benne. Mert ezek legtöbbször még nem is bűnök, de ha befészkelik magukat belénk, bűnök forrásává válhatnak.

De hát nem azt mondjuk a közgyónásban: „…vétkeztem  gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással.”? Jobb lett volna a latin „cogitatione” szót így fordítani: „szándékkal”. Mert minden bűn bennünk az akarat által jön létre. Ha valami bűnös dolog jut eszünkbe, az még nem bűn – legföljebb kísértés. De ha elhatároztuk magunkat valamilyen bűnre (ez a szándék), az máris bűn, akkor is, ha később meggondoljuk magunkat, és nem követjük el azt a bűnt. Meggyónni ezt úgy kell, hogy: „Ilyen vagy olyan bűnt akartam elkövetni.”

A rossz gondolatoktól életünk végéig nem tudunk megszabadulni – mint ahogy attól sem, hogy a legyek vagy madarak röpdössenek a fejünk fölött –, de attól igen, hogy fészket rakjanak a hajunkba (Luther).

Ha ahelyett, hogy velük küszködnénk, mindjárt imádságba fogunk, elvesztik a hatalmukat fölöttünk, és nem fognak a bűntől való félelemben tartani.

Mit imádkozzunk? Kis fohászokat. Legjobb a Jézus-imát, amelyet Keleten sokan állandóan mondogatnak, hogy megvalósítsák az Úr parancsát: „Szüntelen kell imádkozni és sohasem szabad abbahagyni”. Így hangzik: „Uram Jézus Krisztus, az élő Isten Fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” De minden más is jó. („Uram, irgalmazz!” „Jézusom, bízom benned.” Jézusom, szeretlek.” „Most segíts meg, Mária!” Stb.)

Kárpáti Sándor

Nyitókép: innen.

Kapcsolódó írások:

Szoktál imádkozni?

Ó, ember, mi van az óemberrel?