A Sárvári krumpli golgotája, avagy ültessünk Sarpo Mírát!
A Sárvári család immár harmadik generáció óta ad burgonyakutatókat az országnak és Európának. Ők voltak a híres keszthelyi fajtának, például a Magyar rózsának a nemesítői is, amit betegségekkel szembeni ellenálló képessége egyedüli módon tesz alkalmassá biotermesztésre.
Vegyszerek nélkül, biztonságosan, magas terméshozammal termeszthető, világszerte egyedülálló, igazi hungarikum lehetne, és mindezt GMO-mentesen állították elő. Akár sikertörténet is lehetne…
A nagyapa, Sárvári István az első világháborúból hazaérve kezdett el burgonyát termeszteni az Alföld közepén, Zsana pusztán. Parasztemberként hamar rájött, hogyan lehet a lehető legjobb minőségű vetőburgonyát előállítani. István fiát már gyerekkorában érdekelte a burgonya termesztése, majd ő is burgonya nemesítésébe fogott, miközben elvégezte Gödöllőn az egyetemet.
A vadburgonya-fajok tanulmányozása közben jött rá, hogy bizonyos rezisztenciák kialakítása lehetséges, így a növény saját magán belül, genetikailag is képes lenne ellenállást kifejteni ezekkel a megbetegedésekkel szemben. Nemzetközi génbankoktól megkapta az általa kiválasztott kilencféle vad-burgonyafaj mintáit, majd annak ellenére kezdett bele kísérleteibe, hogy a nála jóval tapasztaltabbnak tűnő akadémikus szakemberek nem sok jövőt jósoltak neki.
A krumpli nemesítése nem egyszerű feladat, hisz új burgonyafajtát csak a virágain keresztül, az úgynevezett keresztezéses módszerrel lehet előállítani, később ezekbe csak mesterségesen indukált mutációval vagy GMO technikával lehetne beavatkozni.
Az átlagos nemesítési idő 20-25 év, így ezek hosszú távú projektek, rendszerint a kutatók egyéb ügyek miatt félbehagyják a kutatásokat. A Sárvári családnál is inkább olyan családi hobbi lett, magánkertekben, bérelt földeken folytatták a kutatásokat, amit siker koronázott: megszületett a Magyar rózsa.
Az 1968-as “Új gazdasági mechanizmus” azonban nem várt akadályokat állított a magyar csodakrumpli elé. A szocialista ország utat nyitott a nyugati érdekszféra számára, a magyar állam irányítása mellett. Alig négy esztendő alatt szabványon kívülivé tették a teljes magyar vetőburgonya készletet, amely az ország burgonyatermelésének 90 százalékát adta. A nyugati burgonyakereskedők ekkor felajánlották, hogy „segítenek” a magyar gazdákon. A külföldi nemesítésű fajták vetőgumójával, technikával és teljes gépparkkal látták el őket. Az új fajták megjelenésével szinte egy időben, törölték a fajtalistáról az addigi magyar nemesítésű fajtákat, mint például a Gülbabát és a Kisvárdai rózsát.
Ilyen politikai és gazdasági környezetben akarták bejegyeztetni az első rezisztens nemesítésű krumplit, a Magyar rózsát, de folyamatosan külföldi érdekeket szolgáló, magyar hatóságok által épített falakba ütköztek, amelyek érdekes módon csak a magyar nemesítést sújtották. Három évig ment a szélmalomharc, próbáltak megfelelni minden új előírásnak, ám végül feladták. Ettől kezdve többé semmiféle olyan információt nem hoztak nyilvánosságra, amely az akkori külföldi érdeket sértette volna.
Végül mégis elismerték a Magyar rózsát, ami hatalmas pánikot okozott a burgonyapiacon. Hiszen még ma is olyan betegségekre fogékony fajták uralják a világ burgonyatermesztését, amelyek hatalmas, 30-50 százalékos terméskiesést mutatnak egyetlen évi termesztés után. Természetesen a vetőanyag-forgalmazóknak nem állt érdekében ellenállóbb vetőburgonyát piacra dobni, hiszen így a termelőknek minden évben fel kell újítaniuk a vetőburgonya készletüket.
A krumpli szinte az egész világon alapvető élelmiszernek számít, ennél nagyobb üzlet talán nincs is a szántóföldi növényeink között, egységnyi területre vetítve.
Az 1990-es években, Erdélyben végeztek összehasonlító kísérleteket a magyar rezisztens fajták és a betegségekre fogékony külföldi fajták között. A sors úgy hozta, hogy a skót kutatók a saját, betegségekre fogékony fajtáikat meglátogatták augusztus végén, és ott szembesültek azzal a ténnyel, hogy létezik a Sárvári-féle rezisztens fajta is, amely eddig ismeretlen volt a világ számára. A kutatócsoport mintát kért Sárvári úrtól, hogy bevizsgáltassa az addig világviszonylatban megvalósíthatatlannak tartott rezisztens burgonyagumókat. Két éven át, a világ különböző laboratóriumaiban próbáltak rájönni a titokra, sikertelenül, de megállapították, hogy a világ legrezisztensebb fajtáját vizsgálták.
Ekkor a külföld ismét segítséget ajánlott, ezúttal egy magyar magánvállalkozásnak. 1996-ban egy dán mezőgazdasági vállalat, két skót magánszemély és a Sárvári családi vállalkozás egyharmad-egyharmad arányban létrehozott egy kft-t Sárpo, azaz Sárvári Potato néven . A család feladata a szellemi munka, a kutatások, a nemesítés volt, a dánok a pénzügyi támogatást, a skótok pedig a nemzetközi kutatások és kísérletek megszervezését vállalták magukra.
Azonban a három tulajdonos nem jutott egyezségre, ma már arra is alig maradt pénz, hogy elültessék a következő évi veteményt. Pedig a Sárpo Míra fantázianévvel jelölt burgonyájuk világszerte nagy elismerésnek örvend. Termesztik is Európa-szerte, Afrikában, Ázsia egyes részein pedig kísérleteznek vele, termőterülete egyre nő.
A probléma csak az, hogy a nemesítésre vonatkozó szellemi jogdíjak valahogy elvesztek a sok belharc közepette. Ez a fajta rezisztencia-nemesítés a vegyszerfelhasználás ellen harcol, ami vegyipari érdekeket is sért.
A család nem mert a génmódosításhoz nyúlni, mert féltek olyan területre merészkedni, amely nagyon sok tisztázatlan kérdést vet fel. Az emberi genom felderítése nyilvánvalóvá tette, hogy a genetikai állományunk 97 százaléka ismeretlen, fraktál-kódolású genetikai információt rejt, aminek csak a jövő kutatása fogja felderíteni a szerepét és hatásmechanizmusát. A természet nem tart fenn felesleges dolgokat, főleg nem ilyen arányban. A bonyolult DNS-szerkezetek esetében lehetetlen előre meglátni az esetleges veszélyeket. A génmódosított élelmiszerek emberi testre, az anyagcserénkre, az immunrendszerünkre, a bélflóránkra stb. gyakorolt hatása előre megjósolhatatlan.
A történet jelenlegi állása szerint a Sárvári család közel hét évtizedes munkája került veszélybe. A kényszerű hitelfelvétel, a támogatók meghátrálása és a gazdasági válság teljesíthetetlen feladatok elé állították a vállalkozást. A banki méltányosságban nem bízva, jelenleg csak a magyar emberek segítségén és összefogásán múlik fennmaradásuk. Pedig több mint negyven fajtaképes burgonyája van a Sárvári családnak talonban, ezeken kívül világszerte száznál is több sárvári fajtával folyik kísérletezés. Ezekkel a rezisztens fajtákkal Európa éléskamrája lehetnénk.
( greenprofit.hu nyomán)
Cikkeink hasonló témában:
Csaba testvér és a kilenc diófa
Csodát építenek
Tweet