Talita

A száguldó vonat és a gyülekezet

Egy lelkipásztornak szokása volt, hogy minden este kiment a vasútállomásra, és megnézte a városon átrobogó expresszvonatot.

Gyülekezete azon töprengett, vajon miért teszi ezt? Ahogy a gyanakvás feléledt, az egyik diakónus követte a lelkészt, megfigyelte, majd megkérdezte tőle, hogy mit csinál. A lelkész így válaszolt: „Ez a vonat az egyetlen dolog, ami úgy megy át a városon, hogy nem nekem kell tolnom!”

Isten nem arra hívta el a lelkipásztorodat, hogy mindent ő csináljon a gyülekezetben, hanem arra, „hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére.” Nos, te megtaláltad már a szolgálati helyedet? Teszed is a dolgod?

Pál azt írja: „Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata, úgy sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai. Mert a nekünk adatott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: ha prófétálás adatott, akkor a hit szabálya szerint prófétáljunk, ha valamilyen más szolgálat adatott, akkor abban a szolgálatban munkálkodjunk: a tanító a tanításban, a buzdító a buzdításban, az adakozó szerénységben, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.” (Róma 12:4-8).

C. S. Lewis mondta: „Az öröm szétárad az életünkben, amikor megtesszük a kezünk ügyébe eső jót, ahelyett, hogy manipulálni próbálnánk a dolgokat és az időzítést, hogy valahogy kiharcoljuk az örömöt.”

(Bob Gass)