A Szentkirályi – titok
A nyugati sajtóban csak “magyar ásványvízkirálynak” nevezett tulajdonos, Balogh Levente most megjelent „A Szentkirályi-titok – Magyar siker a multik világában” című könyvében feltárja a Szentkirályi ásványvíz eddig rejtett titkát, a különböző nagy cégekkel folytatott küzdelmeit, miközben saját portréja is kirajzolódik. A szerzővel beszélgettünk.
– Korábbi interjúiban arról beszélt, hogy a legtöbbet nem az iskolában tanulta, hanem az édesapjától, illetve a cselgáncsból.
– Igen, bár az iskolák is fontosak voltak az életemben. Mindenkinek azzal kell foglalkoznia, amit tanult, vagy azt kell tanulnia, amivel foglalkozni szeretne. Az én korosztályomban sokan diplomát akartak, szinte mindegy, hogy milyet, csak legyen. Ezért fordulhatott elő, hogy a velem egykorúak között viszonylag sok a férfi “óvónő”.
– Ön mit tanult?
– Élelmiszergépész és élelmiszer-tartósító technológus vagyok, és marketing közgazdaságtanból szereztem diplomát.
– Nyilván nagy hatással volt önre az édesapja, Balogh Sándor, hiszen egy logisztikai központot is elnevezett róla.
– Nagyon jó gyermekkorom volt, vidéken nőttem fel a nővéremmel együtt. A házunkkal szemben volt az iskola, egy utcával lejjebb az óvoda, ahová édesanyám kempingbiciklivel hordott, majd ment dolgozni a Köjálhoz.
– A kecskeméti Piarista Gimnáziumban folytatta.
– A családunk mélyen vallásos gyökerei miatt egyértelmű volt, hogy én is folytatom a hagyományokat. Azonban profi cselgáncsozó voltam, a versenyek szombaton zajlottak, és az iskolában szombaton is volt tanítás, így a kettő nem ment sokáig együtt… Választanom kellett. Édesapám azt mondta, hogy érettségizni bárhol tudok. Akkor már nyolc éve sportoltam, nem akartam abbahagyni.
– Hatévesen kezdte.
– Hiperaktív kis srác voltam, ezért sporttagozatos óvodába jártam. Birkózóedző volt a tornatanárunk, aki hamar versenyekre vitt. Nagycsoportos óvodásként már győztem a kisdobos birkózóversenyen. Édesapám egyik barátja dzsúdóedző volt, hamar átkerültem hozzá. Lehet, hogy először megbánta, hogy átvitt, mert az első edzésen eltörtem a fiának a karját…
– Visszatérve a gyökerekre, igaz, hogy kilenc apáca volt a családjában?
– Anyai ágon a nagymamám testvérei voltak apácák, kilencen, de a nagymamám kilépett. A fiúk közül többen a papi hivatást választották.Összesen 14 gyerek született abban a családban, de nem mindenkit vonzott az egyház. Volt, aki katona lett, s a Don-kanyarnál esett el. Mások hadifogolytáborban éltek egy ideig.
– Mennyire nevelték vallásosan?
– Abszolút. Hittanórákra jártam, elsőáldozó voltam, majd bérmálkoztam. Később ministráltam is.
– Gondolta-e valaha sikerei közepette, hogy mindezt Istennek köszönheti?
– Úgy gondolom, hogy csak Istenre hagyatkozni nem lehet. Inkább azt vallom, hogy “Segíts magadon, és Isten is megsegít”. Csodákban nem hiszek, de az isteni gondviselésben igen.
– Ha azt a szót hallja, hogy hála, mire gondol először?
– Az édesapámra, a szüleimre. Nem láttam soha veszekedést közöttük gyerekkoromban. De hálát érzek a magyar föld iránt is, hogy azt adta, amit adott. Szeretem Magyarországot. Élhetnék a világ bármely pontján, de egy hétnél tovább nem bírom másutt. Szeretem a levegőt, a fű illatát. Előfordul, hogy megállok a kocsival egy szántóföld mellett, csak azért, hogy a kezembe vegyem a földet. A víz, amit forgalmazunk, a magyaroké. Sokszor párhuzamot vonnak a politika és a nép között. De úgy érzem, ez a mi esetünkben nem működik. A magyarokkal mint emberekkel semmi baj nincs. Olyanok vagyunk, mint bármely más nép. A vezetéssel van baj, pontosabban azzal, hogy nem hisznek a saját népükben. Ez Mátyás király óta így van. Napóleon azt mondta, akkor tudod a magyarokat legyőzni, ha elveszed a múltjukat. Ezt sokszor és sokan próbálták/próbálják azóta is.
– Lehet egyedül szembemenni ezzel a törekvéssel?
– Ez a könyv részben ezért született. Az én történetem valamennyire példa lehet mások számára is. Olyan ez, mint amikor háborog a tenger, de egy halász mégis kievez. Meglátják a többiek is, követik. Sok hallal térnek vissza.
– S talán Isten áldásával…
Balogh Levente 1969-ben született Kecskeméten. 1989-ben üzletkötőként kereste a kenyerét az Olympos-TOP Kft.-nél, majd a Vitapress Kft.-hez (a Szentkirályi ásványvíz akkori forgalmazójához) igazolt, ahol 14 évig dolgozott. Hosszú évek kemény munkájával elérte, hogy a cég kereskedelmi és marketing igazgatói székébe ülhessen, de mindezt változatos munkakörök előzték meg. Hatéves kora óta cselgáncsozik, 18 országos bajnokság nyertese, és mára három lány boldog édesapja. A milliárdos üzletté terebélyesedett vállalkozás alapját jelentő ásványvízkincsre csak véletlenül bukkantak Baloghék a kilencvenes évek elején. A család előző élelmiszer-ipari vállalkozásaihoz szükséges vizet a helyi vízellátás ingadozása miatt saját kútból kellett előteremteniük – ennek fúrásakor leltek a kincsre, amely több millió éves rétegekből jut a felszínre. Szívós és tudatos munkával Magyarország piacvezető ásványvíz márkájává tette a Szentkirályit, megelőzve a Margitszigetit, a Theodora Quellét, illetve a Coca-Cola és a Nestlé ásványvíz márkáit. Miközben a cég végig 100%-osan magyar tulajdonban maradt, a külföldi terjeszkedéséhez olyan reklámarcot tudott megszerezni magának, mint a világhírű focista, Luís Figo. A Szentkirályi 2004-ben rangos díjat nyert Párizsban, amely a márkaépítés egyik fontos lépcsőfoka volt. Azóta 32 hazai és nemzetközi díjat nyertek, noha a párizsi győzelem visszhangját azóta sem szárnyalták túl.
Konkoly Edit
Tweet