A szépséges mártír – Jelizaveta Fjodorovna Romanova
Viktória királynő unokáját, az utolsó orosz cárné, Alexandra nővérét a bolsevikok puskatussal próbálták agyonverni 1918 nyarán. Azután társaival együtt egy bányába dobták, és kézigránátot hajítottak utánuk. Ennek ellenére még napokig haldokoltak.
Jelizaveta nagyhercegnő (1864-1918) Hesseni Erzsébet néven látta meg a napvilágot. Nevét az uralkodóház egyik ősanyjáról kapta, aki nem volt más, mint Árpád-házi Szent Erzsébet.
A kislányt már gyermekkorában érték tragédiák. Édesanyja és egy húga szinte egyszerre haltak meg diftériában. Testvérei nagyanyjuknál, Viktória királynőnél cseperedtek, csak Erzsébet maradt Németországban.
Korának egyik legszebb nője volt. Többen pályáztak a kezére, a későbbi német császár, II. Vilmos is, de a befutó Erzsébet egy távoli unokatestvére, Szergej Alexandrovics Romanov, II. Sándor orosz cár egyik fia, a későbbi II. Miklós unokatestvére lett.
A fiatalok már gyermekkoruk óta ismerték egymást. Szergej mélyen vallásos férfi volt. Erzsébet házasságkötésekor választotta a Jelizaveta Fjodorovna nevet. Az esküvő után a férj vidéki birtokán oroszul tanult. Sokáig protestáns maradt, csaknem egy évtized elteltével, csak 1891-ben tért át az ortodox hitre. A késlekedés miatt sokan nehezteltek a nagyhercegnőre.
A házasságáról ellentmondásos híradások maradtak fenn. Voltak, akik kifejezetten rossznak tartották a kapcsolatot, de maga Jelizaveta azt mondta férjéről, hogy minél jobban ismeri, annál jobban szereti. Házasságuk legnagyobb nehézsége lehetett, hogy nem született gyermekük. Ellenben Szergej egyik száműzött öccse gyermekeinek ők lettek a gyámjai.
Közös életük egy szép epizódja volt, amikor Jeruzsálembe utaztak. Jelizaveta itt azt kérte a férjétől, hogy ebben a városban temessék majd el. II. Miklós kinevezte fivérét Moszkva kormányzójának. A társadalmi feszültségek, a végtelen nyomorúság, az anarchizmus virágzása közepette Szergej Romanov talán túlságosan is határozottnak, sőt, néha kérlelhetetlennek bizonyult. Ezért sokan gyűlölték. 1905-ben a forradalom kitörése után kocsiját anarchisták robbantották fel. Jelizaveta azonnal a merénylet helyszínére sietett, és maga is segített összeszedni férje maradványait, miközben azt mondogatta, hogy mennyire szerette férje a rendet… Majd felkereste a gyilkost a börtönben, amit azzal indokolt, hogy biztos benne, férje is megadta volna a bűnbocsánat lehetőségét a bűnösnek.
Az özvegy minden ékszerét elárvereztette, az így kapott összegből pedig a szegényeket segítette. Jelizaveta 1909-ben női szerzetesrend alapított, a Márta és Mária rendet, amelynek kolostorát, templomát szintén ezen a pénzen építette. A rendnek ő volt az apátnője. Minden vagyonáról lemondott gyámfia javára.
Az első világháború alatt sebesülteket ápoltak, kötéseket készítettek a kolostorhoz tartozó kórházban, szegényeket, hadiözvegyeket támogattak. Ez a segíteni akarás jellemezte testvérét, Alexandra cárnét is. Nem csoda, hiszen édesanyjuk már kislány korukban bevonta őket karitatív munkájába. Árpád-házi Szent Erzsébet lelkisége, példája élt bennük.
1917-ben a februári forradalom nyomán II. Miklós cárt lemondatták a hatalomról. A cári család házi őrizetbe került, de a nővérek tartották egymással a kapcsolatot. A bolsevikok novemberi fegyveres hatalomátvétele után a szovjet titkosrendőrség őrizetbe vette Jelizaveta nagyhercegnét és egyik rendtársnőjét, Varvara nővért. Az uráli Jekatyerinburgba szállították őket, ahol több családtagját is fogságban tartották. Itt őrizték a cári családot is.
Jelizaveta csoportját továbbszállították Alapajevszkba, majd 1918. július 18-án éjjel, egy nappal a cár és családja kivégzése után a foglyokat éjszaka megkötözték, autóval egy a város közelében lévő bányához vitték. Az őrök itt puskatussal igyekeztek agyonverni őket – hogy ne fogyjon a lőszerük –, majd a bányába dobták áldozataikat. Hogy biztosan meghaljanak, kézigránátot dobtak utánuk. De Jelizaveta és társai még napokig haldokoltak. A parasztok még sokáig szenténekeket hallottak a bányából.
Amikor a polgárháború alatt a helység a fehérek kezébe került, az áldozatok holttestét azonosították, és a maradványokat újratemették. Amikor a vörösök előrenyomulása miatt visszavonultak, magukkal vitték a cári család maradványait is. Végül egy pekingi orosz templomban temették el őket. 1920-ban a rokonság Jelizaveta és rendtársnője maradványait átszállíttatta Jeruzsálembe, ahol a Mária Magdolna templomban helyezték őket örök nyugalomra.
1981-ben először az Oroszországon kívüli ortodox egyház, majd 1992-ben az orosz ortodox egyház is szentnek és mártírnak nyilvánította Jelizavetát és Varvara nővért.
Az orosz legfőbb ügyészség 2009-ben rehabilitálta őket mint politikai megtorlás áldozatait.
A Márta és Mária rendet 1926-ban a kommunisták feloszlatták, a nővéreket Szibériába deportálták. A rend a Szovjetunió bukása után újraalakult, napjainkban is működik.
http://ruvr.ru/files/Flash/multi09/september/Obitel_hun.swf
Kóczián Mária
Tweet