Talita

Első szerelem 4. rész – A tábor

Új sorozatunkkal arra bíztatjuk olvasóinkat, hogy írják meg első szerelmüket. Műfaji kötöttség nincs. Terjedelem max 7000 karakter. Ha hosszabb, mint ez az első írás is, több részben közöljük. Az alkotók között egy, a  Vértes lábánál fekvő vendégházban több személyes hétvégét sorsolunk ki. Az írásokat a talita.hu@gmail.com címre kérjük beküldeni. Határidő: május 1.

A tábort közvetlenül az iskolaszünet kezdetére tervezték. Izgatottan vártam. Tudtam, hogy fontos történések következnek az életemben. Laci és Döme vetélkedtek értem, ami legyezgette hiúságom, de riasztott is. A szívemet addigra Laci nyerte el, de nem mertem nyíltan kifejezni az érzéseimet. Ugyanakkor semmiképp sem szerettem volna megbántani őt hezitálásommal. Tanácsot senkitől sem várhattam, legkevésbé Jutkától. Nála éppen Kálmi volt soron, de még ők sem jártak egymással. A táborba Laci, Kálmi és Döme is jelentkezett.

Döme fekete fiú volt, apai ágon cigány. Különös, átható, sötét tekintetében ott izzott fajtája minden szenvedélye. Nagyon ügyesen bánt a lányokkal, tüzes szavakkal vallott szerelmet, és minden nyolcadikos fiú közül ő tudott a legjobban táncolni. A lassúzás volt a specialitása. Úgy ölelte partnerét, hogy még abban is vágy ébredt, aki egyébként nem vonzódott hozzá. Minden kultúrházban rendezett, és házibuli kihagyhatatlan főszereplője volt. Ő keverte a zenét, amihez nagyon értett. Akkoriban kazettás magnókról hallgattuk a számokat, külön erőfeszítést jelentett összegyűjteni a legújabb slágereket. Dömének minden újdonság megvolt. Régóta figyelt engem. Néha nekem is tetszett, de általában fáziskésésben voltunk egymáshoz képest. Amikor udvarolni kezdett, akkor éppen nem kellett. Máskor, amikor más lány felé terelődött a figyelme, vonzalmat éreztem iránta. A nyár kezdetén semmit nem jelentett számomra.

Egy erdő közepén volt a tábor kis faházakkal. Ideális helyszín szerelmi találkák, romantikus esték eltöltésére. Jutkával, és még két másik lánnyal osztoztam a szálláson. Szabadidőben a miénk volt a legnépszerűbb bungalló. Minden fiú és lány nálunk lebzselt, itt folyt a tábori élet. A kötelező programokon mellesleg vettünk csak részt.

Vezetőink képzett katonatisztek voltak, így valóban szakavatott kézből tudtunk megtanulni lőni, segítségükkel ismerkedtünk meg a fegyverekkel. Elég kemény volt, futottunk, edzettünk naponta több alkalommal. Sportos játékokon vettünk részt, a tábor végén akadályversenyt és lövészversenyt is rendeztek. Jutkával többet elvittünk a lányoknak szánt díjak közül, kivíva ezzel katona vezetőink elismerését. Fürödtünk a fiúk rajongó tekintetében.

Sikereink percekig érdekeltek csak, hiszen az igazi tábori élet nem napközben zajlott. Amiért mindenki eljött, sötétedés után kezdődött. Eleinte négyesben sétáltunk a környéken, beszélgettünk, viccelődtünk. Teltek a napok, és egyre többször szakadoztunk párokra – Kálmival Jutka, Lacival én – tértünk külön ösvényekre. Laci szerelmesen udvarolt, ahogy sétáltunk, összeért a kezünk, és egyszercsak kézen fogva tértünk vissza a szálláshelyre.

Néhány nap múlva Jutka előállt a kérdésével:

– Köztetek megtörtént már?

– Micsoda?

– Hát tudod…

– Nem értem.

-Jaj, ne játszd meg magad. Tudnod kell, mire gondolok.

Tényleg nem tudtam, mire gondol Jutka, de nem mertem ennyire kezdőnek mutatni magam.

Keresztesi Réka

(Folytatjuk.)