Talita

Keresztény női magazin

A valódi kérdés

japan
„Nem fér a fejembe, hogyan engedhette Isten a cunamit. Én hívő vagyok, hiszem, hogy az Isten mindenható, hogy a legfontosabb érték a szeretet. De éppen ezért nem értem. Miért nem akadályozta meg? Hogy engedhette, hogy ennyi ember meghaljon?” – kérdezte egy barátnőm a minap.

Valóban. Ezek a felvetések teljesen jogosak, ha Istent úgy képzeljük el, mint egy végtelen hatalmú Urat, aki értő szemmel figyeli, hogy minden jól működik-e a világban, egyes dolgokat megenged, másokat megakadályoz, és semmi nem történik a tudta és az akarata nélkül. Igen, ebben az esetben teljesen jogos a szemrehányás, hiszen tudta, sőt, akarta is, ha egyszer megtörtént. És akkor hol van itt a sokat emlegetett szeretet?

Kérdésre kérdés a válasz. A Te lelkedben úgy él az Isten, mint egy mindent tökéletesen átlátó és irányító hatalom, akiben maximálisan megbízol? Most történt egy olyan esemény, ami nem illik ebbe a képbe, és nagyon keresed a magyarázatot, hogy helyreálljon a korábbi bizalmad?

Ha az Istent egy mindenható úrnak képzeled el, nem fogsz megnyugtató választ kapni. A kérdésed pont azért merült fel, mert ez az istenkép az emberek világát tükrözi. Cseppet sem más, mint pl. a görög istenek világa, csak a szereplőket kell átnevezni.

Helyezzük más alapokra az Istenképünket! Az első, hogy elfogadjuk, Isten minőségileg más, mint mi vagyunk. Sajnos bármi, amit megfogalmazunk róla, már átfutott az emberi gondolkodás szűrőjén, ez pedig olyan, mint a fotózásban használt fényszűrő – bár átengedi a képet, de jelentősen meg is változtatja. Még sincs módunk másra, mint ezekkel a bizonytalan képekkel dolgozni, és belőlük megkísérelni egy mozaikképet összerakni.

Próbáljunk meg szakítani azzal az elképzeléssel, hogy Isten olyan, mint egy ember, és hogy a teremtés kb. olyan lehetett, mint amikor egy kisgyerek homokvárat épít az adott anyagok felhasználásával, aztán látja, hogy ez jó!

Egészen más a kép, ha az anyagot is Tőle származtatjuk. Ha az anyag, az egész világ belőle van, akkor ő is benne kell, hogy legyen az anyagi világ minden elemében, annak minden megmozdulásában. Ennek alapján az lehet az Istenről alkotott mozaikképünk első darabkája, hogy Ő az Élet. Vannak az anyagi létnek szemmel látható szabályai, amit a természettudományok írnak le, és amit a teremtéstörténet is megfogalmaz. Hogy van sötét és világos, lent és fönt, élő és élettelen. Hogy van élet és halál, nemzedékek sora, földtörténeti korok, földrengések, és vannak cunamik. Ezért nem lehet okolni senkit, hozzátartozik a létezéshez.

Ugyanakkor többszörös tapasztalat az is, hogy Isten valóban Személy. Szól hozzánk, vezet minket, akarata, szándéka van az életünkkel. Valamilyen értelemben hasonlóak vagyunk hozzá, mert saját képére és hasonlatosságára teremtette az embert, és amikor meg akarta ismertetni magát a világgal, akkor teljesen ember lett. Jézus tanításának a kulcsszava a szeretet, ezt is odatehetjük a mozaik darabjaihoz.

Az Isten bennünk él, hiszen van bennünk élet és szeretet, és személyek vagyunk az ő képére és hasonlatosságára. Ezért nem az a jó kérdés, hogy hogyan engedhette a cunamit, kérdezzük inkább azt, hogy mi emberek hogyan tudjuk a bennünk élő Istent az adott élethelyzetekben cselekedetekkel kifejezni.

Együttérzéssel? Imával? Pénzadománnyal? Személyes részvétellel a mentési munkákban?

Kell ahhoz cunami, hogy életem minden pillanatában tudatában legyek az Isten jelenlétének bennem és kívülem? Hogy elgondolkozzak azon, hogy hogyan tudom én képviselni az Isten szeretetét? Úgy tűnik, sokunknak kell.

Az életünket élhetjük öntudatlanul, sodródva, a cselekedeteink akkor is hatással lesznek a világra. De élhetjük a bennünk élő Istenre figyelve, mindig képviselve őt. A munkahelyen, otthon a férjünkkel, gyerekünkkel, nagyszülőkkel, vagy bárhol, akár a villamoson is, tudatosan és bölcsen a szeretetet és a megbocsátást képviselve. Tudni, mikor kell háttérbe húzódni. Nem szítani feszültséget az emberek között, ugyanakkor barátságosan, de egyértelműen kiállni hitünkért és az emberi értékekért. Tudni, mikor és hogyan kell egymást szeretetben figyelmeztetni a hibákra, és elfogadni a kritikát. Nem őrizni a haragot. Szeretni önmagamat is.

Ahogy átjárja az életünket az Isten megélt jelenléte, kevesebb lesz körülöttünk az érzelmi cunami. A valódi kérdés tehát nem az, hogy miért engedte Isten a cunamit, hanem az, hogy mit teszek én azért, hogy ne legyen körülöttem és bennem cunami?

 

Rochlitz Zsuzsa


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162