Talita

Keresztény női magazin

A vizsga – Bergendy Péter filmje a Kádár-korszak sötét hajnaláról

kulka
Vannak dolgok, amiket nem értek. Több is. A magyar filmgyártás egyik visszatérő siráma, hogy nincs magyar közönségfilm, hajjaj… És tessék, most itt van egy, ami ráadásul történelmi(!) krimi-thriller, de egyetlen plázában sem játsszák, sőt, magam egyetlen tisztességesen feltűnő plakátját sem láttam.

Nem értem azt sem, hogy a 2004-ben megrendezett „Állítsátok meg Terézanyut” után miért telt el hat év, amíg Bergendy újabb filmet rendezett. Ráadásul a kópia eredetileg tévévetítésre készült, amit a moziban csak az ment meg, hogy az egyébként szépen fényképezett (Tóth Zsolt) film minősége az ötvenes évek végi hangulatot erősíti.

Lehet, hogy Bergendynek jó oka volt a filmes hallgatásra, de emlékszem, hogy a Terézanyut meglehetősen fanyalogva fogadta a kritika. Pedig a maga nemében nagyon is jó film. Céltudatosan, kedvvel irányított (directed by), szépen felvett komédia. A színészi játék alapjában kiváló, sőt, Hámori Gabriella ezzel futott be, aminek a mai napig örülhetünk, egészen A vizsgáig.

Na de ne firtassuk a múltat, nézzük a jelent!

A vizsga, ha nem is zseniális, de nagyon jó, nézhető film. Felvállalja, hogy a Kádár-korszak hajnalát megidézze. 1957 karácsonyán, december 24-én, reggeltől estig, alig több mint fél nap a cselekmény ideje. A helyszín is jobbára egyetlen ház két konspirált, vagyis állambiztonsági célokra berendezett lakása.

A történet kerete egy különleges vizsga, amelyet az állambiztonság alkalmazottjának, Jung Andrásnak (Nagy Zsolt) tudtán kívül kell letennie. Tulajdonképpen egy próbatétel, a lényege, hogy a vizsgázónak a rendszerhez való feltétlen lojalitását kell bizonyítania, miközben számos, főleg érzelmi megkísértés éri.

Hőseink – kivétel nélkül – titkosrendőrök, ügynökök, különböző rendfokozatokban ill. beszervezési szinten. Helyből bátran nevezhetjük őket antihősöknek. Mit is kezdjünk ezekkel a figurákkal? Mintha mindenkinek lenne motivációja, indoka arra, hogy alámerüljön a mocsokba. Mégis különös ellentmondás feszül a karakterek és a szerepek között. Mintha mindannyian valamilyen meghasonláson mennének keresztül a történet során. Jung András (Nagy Zsolt) alapvetően rokonszenves srác, Éva (Hámori Gabriella) szeretetéhes, megtört fiatal lány, Markó Pál (Kulka János) régi kommunista, az eszme elkötelezett embere, aki Jungot fiaként szereti, Kulcsár Emil (Scherer Péter) a beteg kislányáért aggódó kispályás hivatalnok. Aztán a film végére kiderül, hogy semmi sem igaz, vagy nem úgy igaz, ahogy mi gondoltuk. Jungnak a legfontosabb a kenyéradó gazdáihoz való szolgai ragaszkodás, főleg, ha egy nőt is kap ráadásul. Éva mégsem megtört fiatal lány, hanem dörzsölt és gátlástalan rendőrnő, Kulcsárnak tán lánya sincs, de az biztos, hogy jól fekszik a miniszternél. Markó pedig, a polgári gyökerekkel rendelkező kommunista, holmi szentimentális apai érzelmek miatt – váratlanul – bukik. Ez a bizonytalanság jót tesz a filmnek, izgalmas – amit a nagyon adekvát zenének, Parádi Gergely munkájának is köszönhetünk –, fordulatos a cselekmény. Az ’56 utáni megtorlás belső logikáját kiválóan megértette és forgatókönyvében visszatükrözte Köbli Norbert.

A színészek játéka mindvégig nagyszerű. Nemcsak a főszereplők, a mellékszereplők is komolyan veszik az alakítást, játékuk pontos, élvezetes. Minden rezzenés a helyén van. Kulka János jutalomjátéka a film. Hiteles főtitkosrendőr, hiteles apafigura, átélt szeretettel, és a kidobott ember szerepét is kiválóan alakítja.

A kritikák Bergendy szemére vetették, hogy igen szegényes a díszlet és a jelmez. ( A film költségvetése még a magyar viszonyok között is igen szerény, 134 millió forint volt.) Nem tudom, egy 1957-es filmnél ez miért gond. Tanú vagyok rá, hogy nagyjából így nézhetett ki akkoriban egy belvárosii kis lakás. Még a nyolcvanas-kilencvenes években is ilyenek voltak barátaim és ismerőseim nagyszüleinél, vagy idős szomszédaim tulajdonában. A jelmez is teljesen korrekt volt, és mindenkit jellemezett is. Az egykori cselédgyerek, Jung, parasztosan fejébe húzza a kalapját (Nagy Zsolt engem Soós Imrére emlékeztet), Markó nagyvilági eleganciájú alezredes elvtárs, Kulcsárnak csak a könyökvédője hiányzik, Éva pedig törékeny és légies a korban divatos lapos sarkú cipőjében, és a nem túl előnyös ruhákban is.

Voltak azért túlkapások. Például a „Ruszkik haza” felirat a ház falán nekem nem elég hiteles 1957 karácsonyán. Rozgonyi (Haumann Péter) mint belügyes atyaúristen a bunker mélyén, ahová hosszú gyaloglás után érkeznek meg, megint egy kicsit sok. Ráadásul útközben a cellaszerű irodákban dolgozó rendőrök megjelenése a panoptikumhatást erősíti, és azt az érzetet kelti, hogy egy történelmi oktatófilmet látunk. Viszont ugyanezek a számomra didaktikus részek nagyon alkalmassá teszik a filmet arra, hogy fiatalok számára megvilágítsa ezt a kort. 14 év felett abszolút fogyasztható!

Érdekes, hogy a történelmi jelleget több kritika elvitatja a filmtől. Vajon miért? Egy logikus válasz van: a kritikus nem ismeri, vagy nem akarja ismerni a magyar történelmet.

Egy évvel a forradalom után Kádár számára kulcskérdés volt, hogy a lassan kiépülő apparátus és az egész társadalom mennyire lojálisak hozzá. Az apparátus és a társadalom számára pedig az volt a kérdés, hogy a lojalitás fejében megkapja-e a töltött káposztát/ halászlevet/akármit. Markó (Kulka) bűne az, hogy egy embert jobban szeret az eszménél és a felettesénél. Az utolsó jelenetben nem is eszi meg a karácsonyi vacsoráját. Kitaszították a testületből, de ez akár a szabadulás útja is lehet számára. Jung és Éva bukik el igazán. Ők az „eszme”, az engedelmesség és a test örömeinek emberei. Az apáink és nagyapáink nemzedéke.
Könnyebb azt mondani, hogy Bergendy filmjében mindez nincs benne, mert akkor nem kell szembenézni vele.

 

Kóczián Mária

 

A kép forrása: http://hetediksor.hu/2011/10/14/jol-megfelelt/


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162