Talita

Keresztény női magazin

Ahogyan Jézust elképzeljük…

jzus_rmmond 
Jézus története a megváltás története. Mint történet elképzelhető. Jézus így képzelőerőnket is igénybe veszi, foglalkoztatja és ezáltal meg is váltja!

„A jezsuita rend alapítója, Loyolai Szent Ignác önéletrajzában, amit egyik társának diktált le, elmondja megtérésének történetét. Balesetet szenvedett, egy ágyúgolyó megsebezte mindkét lábát a pamplonai vár ostromában. Amíg ágyban kellett feküdnie, nem volt mivel az idejét töltenie, ezért könyvet kért, hogy olvasson. De nem volt ott lovagregény, ami kedvére lett volna, ezért azt adták neki, ami volt: Jézus életét és a szentek életét. Így hát kétféle elfoglaltságot talált ott magának: részben olvasott ezekből a könyvekből, részben pedig lovagi ábrándokat űzött. Az olvasás folytán elgondolkodott Jézuson és a szenteken, és azt kérdezte magától: “Ha Szent Ferenc és Szent Domonkos ezt tették, én miért ne tehetném meg?” Máskor pedig azon ábrándozott, hogyan fogja meghódítani az egyik magas rangú udvari hölgy szívét, mit fog tenni, mit mond neki, stb. E gondolatok váltakozásában fontos felismerés született benne. Amikor a lovagi élettel foglalkozott, érdekes volt, de miután elhagyta, szomorúságot érzett; a szentekkel való foglalkozás után pedig békét és örömet tapasztalt. Kétféle utóíz! Ez lett Ignác életében egy alapvető és igen értékes felismerés a lelkek megkülönböztetéséről, amit később a lelkigyakorlatos könyvében bővebben leírt. Számomra ez nemrégiben egy új felfedezést hozott. Most olvasok egy könyvet, amelynek címe “Mi jár az eszedben?” (A szerző: Merlin R. Carothers, Marana Tha, 2005) A könyv olvasása közben döbbentem rá arra, hogy ennél a fontos felismerésnél Ignác is mindkét esetben éppen a képzeletét használta. Később az ő életében valóban fontossá vált a képzelőerő használata.

Képzeletünk használata kétféle állapotba juttathat minket: számunkra lehet romboló és építő. Nagyon fontos képességünkről van szó. Isten kéri, hogy képzelőerőnket adjuk át neki. De a gonosz is meg akarja szerezni azt magának. Itt a helyzet kettős. Egyrészt a gonosz, minthogy neki nincs teste, gyakran testi vagy látható dolgokat használ fel és ezekkel kapcsolatban mozgatja meg a fantáziánkat (Ez Jézus megkísértésénél is kitapintható: “Szólj a köveknek, váljanak kenyerekké” – az evés; “Neked adom az egész világot, ha imádsz engem” – a látható világ; “Vesd le magadat” – a látvány) Másrészt pedig, minthogy Isten számunkra láthatatlan, a hitre hív minket. A hit pedig nem természetes. Hogy én imádkozzak Istenhez, akit nem látok, vagyis időt adjak neki, netalán rendszeresen, naponta, ez nem természetes. Hol van az Isten? Nem látom. Ehelyett sokkal könnyebb egymással beszélgetni, látni valakit, aki szeret, a szemébe nézni, ebből sok azonnali vigasztalás fakad. Ezért a hit mindig olyan, mintha az árral szemben úsznánk. Hogyan fogja ez a hit és a láthatatlan Isten fantáziánkat megragadni? De éppen itt van a kereszténység központi hitigazsága: az Isten Fia megtestesült. Tehát látható testi formában jött el. Mi, keresztények, akik a megtestesülésben hiszünk, sokféleképpen lépünk kapcsolatba a megtestesülés valóságával. Vegyük csak egyik leggyakoribb hitgyakorlatunkat. Templomba járunk, belépéskor szenteltvíztartóba mártjuk a kezünket, aztán sok képet, szimbólumot találunk itt, kereszt és oltár, kenyér és bor. Mindez a látható világot jelenti számunkra, és minél többször megyünk templomba, fantáziánkat annál inkább mozgatják meg az ott látható szimbólumok.

Jézus Krisztus, a megtestesült Isten Fia bevon minket életébe. Épp a mai mise evangéliumában volt, hogy Jézus kiválasztja a tizenkét apostolt, és magához hívja, ők pedig csatlakoznak hozzá, hogy vele legyenek (Mk 3,13-19). Itt tehát egy történetről van szó, a megtestesült Isten Fiának a látható történetéről, ahogyan látható embereket hív meg, mert általuk akarja véghezvinni az üdvösséget az emberek között. Jézus története a megváltás története. Mint történet elképzelhető. Jézus így képzelőerőnket is igénybe veszi, foglalkoztatja és ezáltal meg is váltja! Arra kér, hogy fogadjuk őt képzeletünkbe is. Mi nem tudjuk a valóságban őt úgy látni, mint az apostolok, ezért is van szükség képzeletünk használatára. Ahogyan Jézust elképzeljük, az hatni fog életünk valóságára. Hitünk képzeletünkből táplálkozik, és ezáltal életünk alakul át.”

Tamás Barna SJ: Képzeletünk használata a mindennapi életben és az imában

Nyitókép.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162