Ákos: Amitől a gyerekeimet féltem…
– Mitől félted a gyerekeidet?
– A teljesen felesleges csalódásoktól. Például olyan negatív hatásoktól, amelyek esetleg az apjuk miatt érhetik őket. A híres szülő nem sok előnyt jelent, egy vétlen gyerek számára inkább teher.
Az sem jó, ha egy sztárcsemete teljesítmény nélkül jut előnyökhöz, mert leszokik arról, hogy a maga erejéből érje el a céljait. A viszonylagos jólétet csak akkor tudják értelmezni, ha látják, hogy van, aki teljesen más körülmények között él, ahogy ezt megtapasztalhatták Erdélyben, ahol egy gyermekotthonban jártunk együtt. Nálunk nincs okostelefon, meg állandóan új, márkás ruha, nem azért, mert nem lehet, hanem mert nem kell. Szerencsére a mieink nem is nagyon igénylik.
Ma annyi impulzus éri a gyerekeket, hogy se idejük, se erejük nincs feldolgozni ezeket, nem jut a “bőr alá” az élmény, nincsenek nagy megrázkódtatások, katarzisok. Így változott meg a zenéhez való viszony is: amikor nem volt ennyire könnyen elérhető minden, sokkal többet tudott jelenteni egyetlen dal is. Kamaszkoromban, ha jugoszláv másolatban végre hozzájutottam egy lemezhez, az hónapokra programot adott, böngésztem, hallgattam, a szöveget fordítottam. A rongyosra forgatott Országh-szótár mellett Suzanne Vegának, Peter Gabrielnek és Tanita Tikaramnak köszönhetem az angoltudásom egy komoly szeletét. Talán még Krisztát, a feleségemet is, akit egy tolmácsolás alkalmával ismertem meg elsőéves egyetemistaként. Féltem a gyerekeimet, de a nevelésükben, ahogy annyi másban is, az édesanyjuk viszi a vezérszerepet.
– Mintha nem tetszene a szereposztás.
– A nők ma már minden szerepet maguk akarnak eljátszani, mert állandóan azt hallják, hogy a gyereknevelés, az anyaság, a háztartás az valami alantas izé. Holott enélkül minden összeomlik, ahogy az remekül látszik is, ha körülnézünk.
(Az Ákossal készült teljes interjú “A jó forma nagy erő” címmel a Képmás magazin 2013. májusi számában jelent meg.)
Tweet