Anthony de Mello: Dicsérj, ha mást nem tehetsz!
A legtöbb dolgot, amit érzünk és gondolunk, saját magunk idéztük a fejünkbe.
Egy lelkigyakorlatos csoportban, melyet én vezettem, volt egyszer egy nő. Apáca volt. Azt panaszolta: “Nem érzem, hogy a rendfőnök támogatna engem.” Így hát azt kérdeztem tőle: “Mit ért ön ezen?” Mire ő: “Nos, a rendfőnök, a tartományi rendfőnök sohasem látogat a reám bízott noviciátusba, soha. Soha nincs egy dicsérő szava sem.”
Azt mondtam neki: “Rendben van, osszuk ki a szerepeket. Azt játsszuk, mintha ismerném az ön rendfőnökét! Valójában tegyünk úgy, mintha pontosan tudnám, hogy ő mit gondol önről. Így azt mondom önnek (a rendfőnök szerepében): `Tudja, Mary, azért nem megyek arra a helyre, ahol ön van, mert az az egyetlen hely a tartományban, amely mentes a gondoktól – nincsenek problémák. Tudom, hogy ön vezeti a noviciátust, tehát minden rendben van. ‘Hogy érzi most magát?” “Remekül!”
Akkor azt mondtam neki: “Rendben van, lenne olyan kedves kifáradni a szobából egy-két percre? Ez része a gyakorlatnak.” Ő ki is ment. Távollétében ezt mondtam a többieknek a csoportban: “Még mindig én vagyok a tartományi rendfőnök, rendben? Mary, aki most odakint van, a tartomány történetében a legrosszabb noviciátusvezető, aki valaha a kezem alatt volt. Valójában azért nem megyek a noviciátusba, mert ki nem állom látni, hogy mit művel. Egyszerűen szörnyű! De ha megmondom neki az igazat, annak nyomán a novíciák még jobban szenvednek majd. 
Egy-két éven belül mást teszünk a helyére; valakit, akinek már folyamatban van a felkészítése. Addig is azt gondoltam, az iménti nyájas dolgokat mondom neki, hogy továbbra is tegye a dolgát. Mi a véleményük erről?”Azt felelték: “Nos, valóban ez volt az egyetlen dolog amit ön e körülmények között tehetett.”
Ekkor visszahívtam Maryt a csoportba, és megkérdeztem tőle, hogy még mindig remekül érzi-e magát. “Ó, igen” – válaszolta. Szegény Mary! Azt hitte, hogy támogatják, pedig dehogy.
A lényeg az, hogy a legtöbb dolgot, amit érzünk és gondolunk, saját magunk idéztük a fejünkbe, beleértve azt is, hogy az emberek segítenek nekünk.
(Anthony de Mello: Ébredj tudatára – részlet)
Tweet