Anyu, tudtad, hogy nem a gólya hozza a kisbabát?
Amikor gyermekünknek először lesz gyanús, hogy a kisbabákat mégsem egy madár pottyantja be a kiságyba, nekünk, szülőknek sokszor nem jut eszünkbe, hogyan is magyarázzuk el azt a bizonyos madaras-méhes sztorit.
Egy gyerkőc nagycsoportosként vagy kisiskolás korában kezd először érdeklődni arról, hogyan is kerül a kisbaba az anyukák hasába. Fél füllel sok mindent hallhat az iskolában társaitól, ami gondolkodóba ejtheti. Az információk sokszor zavarosak, ellentmondásosak lehetnek számára, és egyre több kérdés fogalmazódik meg benne: miként költözhetett a baba egy anyuka hasába, mit csinál ott olyan sokáig, és hogyan bújik elő?
Várd meg, amíg megkérdezi!
Az első és legfontosabb tanács, hogy mindig válaszoljunk a kérdésekre, de igyekezzünk minél egyszerűbb magyarázatot adni. A kisgyerekeknek nincs szükségük sok részletre a fogantatást, a várandósságot és a születést illetően. Természetesen, ahogy nőnek, úgy lehet velük egyre komolyabb beszélgetéseket folytatni. Mindig várjuk meg, amíg a gyerek kérdez, ne ültessük le azzal, hogy „na, most pedig arról fogunk beszélgetni, hogy anyának miért ilyen nagy a hasa.” Fontos az, hogy tudjuk, pontosan miről is szeretne gyermekünk tudni. A How to Talk With Your Child About Sex? (Hogyan beszélj gyerekeddel a szexről?) című könyvben egy kisfiú megkérdezi édesanyját, honnan is jött. Az anya, gondolván, hogy a kisfiú az élet nagy kérdéseire kíváncsi, leültette a gyereket, és mindent, de mindent elmondott neki. Amikor véget ért a monológ, a kisfiú félénken csak annyit mondott: Anya, én azt szerettem volna tudni, hogy hol éltünk, mielőtt ebbe a házba költöztünk!”
Kérdezz vissza!
A félreértés elkerülése érdekében mindig kérdezzük meg beszélgetés közben a gyerkőctől azt, hogy ő mit gondol. A gyerekek hajlamosak különféle elképesztő történetet kitalálni arról, hogyan „jönnek létre” a kisbabák. Először is tudjuk meg, a saját gyerekünk fejében mi van ezzel kapcsolatban, mivel ezt az információt kiindulópontnak használhatjuk a beszélgetés során.
Ne tedd bonyolulttá!
Használjunk egyértelmű kifejezéseket a test egyes részei esetében. Ha például azt mondjuk, hogy a baba az anyuka hasában növekszik, az sok gyereknek zavaró lehet, mivel eddig úgy tudta, a hasunk az a rész, ahová az étel kerül. Ehelyett elmesélhetjük, hogy van egy ún. anyaméh a has egy bizonyos részén belül, ahol a babák laknak kilenc hónapig. Az sem feltétlenül szerencsés, ha a „mag” szót használjuk a sperma helyettesítésére, mivel ezáltal sok gyerek az almamagra asszociálhat, ami bekerül az anyuka testébe, és még a végén fa fog ott nőni. Ehelyett inkább fogalmazzunk úgy, hogy az apuka sejtjei átúsznak az anyuka méhébe.
Ne légy zavarban!
Sok szülő maga is zavarba jön, amikor a fogantatásról kell beszélnie, ezért ilyenkor mindig emlékeztessük magunkat: az élet egyik legtermészetesebb eseményéről beszélünk. Más esetben éppen a gyerek lehet az, aki feszengeni kezd, amikor rádöbben, miről is mesélünk neki. Bárhogy is legyen, igyekezzünk megmaradni a határozott, egyenes válaszoknál. Ha a gyerek érzi, hogy kellemetlenül érezzük magunkat, azt gondolhatja, valami szégyenteljes dologról van szó.
És végül következzenek a leggyakoribb kérdések, amelyeket a gyerekek fel szoktak tenni a témával kapcsolatban:
1. Hogyan kerülnek oda a babák?
A legegyszerűbb válasz ez: az apuka szeretetet adott az anyukának, és ezáltal létrejött egy kisbaba az anyuka méhében. Vagy: a babák akkor költöznek oda, amikor egy anyuka és egy apuka annyira szereti egymást, hogy a szeretetükből egy kisbaba jön létre. Ha a gyerek részletesebben szeretné tudni, mindez hogyan is történik, elmondhatjuk, hogy az úgynevezett sperma, vagy apasejt találkozik az anyuka petesejtjével, és ebből lesz a kisbaba.
2. Mit csinál odabent a kisbaba?
Szopizza az ujját, rugdos, alszik, mocorog, és néha még csuklik is. És mindeközben folyamatosan növekszik, egészen addig, amíg elég nagy nem lesz ahhoz, hogy megszülessen. A gyerekek nagyon szeretik, ha bevonják őket a „nagyok dolgába”. Érdemes kérdezgetni a várandósság alatt a nagyobb testvérkét: „Mit gondolsz, jól érzi magát odabent a baba?” „Szerinted most alszik, vagy ébren van?” „Gondolod, hogy hallja a hangunkat?” Ha a gyerkőcnek van kedve hozzá, énekelhet egyelőre láthatatlan testvérének, vagy odarakhatja a kezét a hasunkra, hogy érezze, ahogy a baba mocorog. Vannak gyerekek, akik szorongással gondolnak az „odabentre”, és megkérdezhetik: „Sötét van a hasadban, anyu? Nem fél ott egyedül a kisbaba?” Ilyenkor mindig nyugtassuk meg, hogy az anyaméh egy nagyon biztonságos, meleg és barátságos hely, ahol jó lenni.
3. Bennem is nőhet kisbaba?
Ha ez a kérdés hangzik el, itt az idő, hogy kicsit meséljünk a nők és a férfiak különbözőségéről. Magyarázzuk el, hogy csak a felnőtt nőknek növekedhet baba a hasukban. Ha kisfiunk van, mondjuk el neki, hogy ha megnő, ő csupán segíthet egy baba létrehozásában. (Mert ez a nők kiváltsága, de ezt ne mondjuk! 🙂
4. Hogyan jön ki a kisbaba?
Meséljük el, hogy amikor a baba akkorára nőtt, hogy már kész arra, hogy megszülessen, elmegyünk a kórházba, vagy otthon hívunk egy segítő nénit, és hamarosan előbújik a kisbaba. Mivel sok gyerek ilyenkor már érti, hogy az anyukája egy ideig nem lesz ott vele, rendkívül fontos, hogy nyugtassuk meg: amíg anyu távol van, addig rá nagyon fog vigyázni apu vagy nagymama, stb, és arról is biztosítsuk, hogy bejöhet a kórházba látogatni, aztán máris otthon leszünk, együtt a kistestvérrel. Ha már idősebb gyerekről van szó, aki többet akar tudni, beszélhetünk neki arról, hogy van egy nyílás a nők testén, amelyen keresztül a baba előbújik.
Sok segítséget jelenthet egy, a témával foglalkozó képeskönyv lapozgatása is. Ehhez két kiadványt ajánlunk, az egyik Ezio Aceti és Alberta Rotteglia munkája, a Nem a gólya hozza!, a másik Szabó Attila Pocakmeséje.
Gyarmati Orsolya (csaladhalo.hu)
Hasonló szellemiségű cikkeinkből:
Tweet