Talita

Apa-lánya nap

Apa, azt kérem születésnapomra, hogy csináljunk egy apa-lánya napot! Egész nap együtt leszünk, jó?

Jó, vágtam rá, s örültem, mert évek óta csináljuk ezeket a napokat, csak azt nem tudtam, hogy most, amikor a lányom tizenöt lett, még mindig akarja-e. A kezét megfogni már nem szabad, s puszit adni nyilvánosan szintén tilos. Megszűntek az egymás mellett alvások, s megölelni sem kívánatos, csak akkor, ha ő kezdeményezi. A testi érintkezés tehát takaréklángon, ami érthető. Lányom, Noémi kamaszodik, teste egyre inkább nőies.

Évek óta egyedül nevelem gyerekeimet, a feleségemnek új családja van, ahol született egy kisfiú, aki most hatéves. A lányaim édestestvérüknek tekintik őt.

Szókratész

Mikor megyünk, apa? Szegezte nekem a kérdést Noémi, én meg bizonytalanul nézegettem a naptáramat, mire időpontot sikerült találnunk, a születésnapja után egy hónappal. Egy egész vasárnap a miénk, határoztam el végül, és kihúztam egy találkozót.

Mit csinálunk? Kérdeztem reggeli közben, mise után. A miséhez ragaszkodtam, Noémi belement, hiszen nemrég lett elsőáldozó. Saját bevallása szerint imádkozni is szokott.

Még nem mondom meg!

Kirándulni szeretnél?

Kirándulni? Apa?! Tudod, hogy már kinőttem abból a korból.

Én szeretek kirándulni, szívesen megnézném a régi budai házat…

Én mondom meg, hogy mit csinálunk, jó? Ne befolyásolj!

Segítesz szendvicseket gyártani?

 Persze, hagyta jóvá, és vajat vettünk elő, sajtot, meg sonkát, némelyikbe paradicsomot is tettünk.

A déli vonattal indultunk. Útközben Noémi egy filozófiai könyvet olvasott, amit az iskolai könyvtárból kölcsönzött.

Tudod, ki volt Szókratész? És Platón? És tudod, mit mondott Szókratész, amikor…

Nem, mit mondott?

Végül lányom azt is elárulta, hogy mit talált ki mára.

Apa, úgy lesz, hogy most leszállunk a Déliben, aztán kimegyünk a Hűvösvölgybe, elsétálunk a régi házunkig, aztán megnézzük a Nagyrétet, egy kicsit felmegyünk arra a dombra, ahol szánkózni szoktunk, majd megnézzük a régi iskolám, aztán valahol eszünk egy sütit, és elmegyünk moziba.

Hűvösvölgy

Nézd, apa, új erkély van!

Tényleg, a kert azonban a régi. Hét évvel ezelőtt béreltük ezt a házat, amikor a munkám miatt nem ment a vidéki élet. Olyan házat kerestünk, ahol a főbérlő is ott lakik, aki, amíg én dolgozom, felügyel a lányokra. Noémi hét éves volt, a nővére, Móni tíz. A tetőteret kaptuk meg, odalenn egy idősebb hölgy, Éva néni lakott, aki szívesen istápolta a gyerekeket, lévén saját unokái messze laktak, ritkán látogatták. Ebben az időben, válásom után két évvel érzelmileg elég rossz állapotban voltam. Az egyedüllét teher lett számomra, feleséget szerettem volna, aki gyermekeimnek is jó anyja. A nők hamar megérezték ki nem mondott célomat, sokan megijedtek a feladattól. Én pedig egyre kilátástalanabbnak éreztem a jövőmet. Kereséseim néha éjszakába nyúló beszélgetésekben csúcsosodtak ki, amikor lányaim otthon édesdeden aludtak. Előtte az összes lehetséges sorozatot megnézték a tévében, ami egyébként tilos volt számukra. Emlékszem, egyszer az üres lakásba értem haza, miután harminc nem fogadott hívás volt a telefonomon, amit kinn felejtettem a ruhatárban, amikor épp színházba mentem az egyik aktuális jelölttel. A lányok megijedtek, hogy nem tudnak elérni, felhívták az anyjukat, aki értük jött, és elvitte őket magához. Éjfél volt, mikor beléptem az ajtón. Egy levél várt az asztalon. A gyomrom görcsbe rándul még ma is, ha erre a pillanatra gondolok.

Apa, emlékszel, amikor anya elvitt…

Ne is mondd!

Akkoriban nem voltál valami jó apa.

Tudom. Ne haragudj!

Igazából nem is hiányoztál, mi egész jól elvoltunk Mónival, sorozatokat néztünk.

Igazán sajnálom.

Na, jó, azért előtte és utána jó apa voltál, csak akkor nem.

A Nagyréten megyünk, mögöttünk egy fiú, Noémi belém karol, mikor észreveszi.

Apa, álljunk meg, súgja a fülembe. Nézd!

A fiú megelőz, bemegy egy üresen álló házba, majd kijön, pár méter után újra be egy másik bejáraton. Hátán egy zsák, az öltözékén nem látszik, hogy nincs otthona.

Hajléktalan, mondja halkan.

Mellettünk egy kutyát futtató biciklis halad el, aztán egy idősebb házaspár kocog. Felkapaszkodunk a dombra, fújtatok, olyan meredek.

Egy kis magaslatra érünk, ahonnan a környéket jól látni, Noémi előveszi a telefonját, fotókat készít. Villamosra ülünk, irány a Centrál kávéház.

Dénes

Meséljek neked Dénesről? Tudod, ő az a tizennyolc éves, akivel pénteken randiztam.

Nem is tudtam…

Aha, képzeld a nyílt napon ismerkedtünk meg, aztán bejelölt a Facebookon, én még ráírtam, aztán hosszan leveleztünk, s végül elhívott. A Móriczon találkoztunk, elmentünk Csillebércre, közben egy csomót mesélt magáról.

Érdekes fiú lehet.

Hát, az. Képzeld, hat iskolából rúgták ki, mert túl nagy az igazságérzete. Sose hagyta magát.

Hat iskola?

Igen, de ez még általánosban volt, most már nem ilyen.

Megtanult alkalmazkodni.

Segít az apukájának is, van két kocsmájuk. Az ő szülei is elváltak, és képzeld, őt is az apukája neveli. Az anyukája olyan savanyú, tudod, tanárnő. Ismered az ilyeneket, vagy nem? De az apukája új barátnője tök jó fej, vele jóban van. Dénes is szereti a Kispál és Borzot, meg a Quimbit, az fontos, hogy ugyanazokat a zenéket szeresse, mint én, tudod. Apa, veszel nekem még egy forró csokit?

Veszek, Noémi megissza, fizetek. Közben megcsörren a telefonom. Odébb megyek, hogy ne zavarjam a lányomat, aki felveszi a kabátját. Aztán kilépünk a hűvös novemberi őszbe, Noémi nem szól hozzám.

Mi a baj?

Nem válaszol. Némán ballagunk a Ferenciek terén a hetes busz megállójába.

Apa, amikor velem vagy, ne telefonálj, jó? Úgy érzem, mintha nem is velem lennél.

Mozi

A film Párizsról szól, és egy fiatal párról, aki épp most készül házasodni. Mindenféle furcsa esemény történik velük, végül mégsem kötik össze az életüket.

Te melyik korban élnél legszívesebben? Kérdezi Noémi.

Én? Hát, nem is tudom. Én itt és most jól érzem magam.

Én a húszas években. Láttad, milyen szép ruhák voltak.

Most is szépek a ruhák. Örülök, hogy újra hordasz szoknyát is.

Ez az iskola miatt van. Itt merek olyan lenni, mint amilyen vagyok.

Újra megcsörren a telefonom, óvatlanul felveszem. Munkaügy, hosszan beszélek. Noémi duzzog, bekapcsolja a zenét a telefonján. Felszállunk a hatos villamosra. Leülök, mellém telepszik.

Mikor átmegyünk a hídon, s szemben velünk a kivilágított Gellérthegy, fejét vállamra hajtja.

Szép nap volt ugye, apa, s rám villant egy mosolyt.

Molnár Balázs

( Képeink illusztrációk.)