Talita

Árpád-házi Jolánta, a spanyolok híres királynéja

Violant királyné, az egykori magyar Jolánta királylány emlékét szobrok és róla elnevezett közterek őrzik szerte Spanyolországban.

Jelenlegi lakhelyem, a spanyolországi Castellón de la Plana (Valencia tartomány) február 23. és március 2. között ünnepeli a város megalapítását. Az ünnepségsorozat keretében tartják a Fesztiválzenekarok Nemzetközi Találkozóját, amelyen idén (2008) többek között Magyarország is vendég volt. El sem tudom mondani, mekkora öröm és megtiszteltetés volt látni hazánk képviselőit és sikerüket, mert fellépésüket a hallgatóság felállva, vastapssal honorálta, úgy, mint senki másét. Ezúton szeretném megköszönni a fellépőknek ezt a csodálatos és felejthetetlen élményt, mellyel hazánk jó hírét öregbítették ezen a – számunkra sem közömbös – ünnepen.

Miért mondom, hogy számunkra sem közömbös ez az ünnep? Magyarázatként szolgáljon az alábbi történet, amelyet odahaza nem is ismernek.

Volt egyszer egy ősi Hispánia, melyet a vízigótok uraltak a 8. század elejéig, akiknek hatalmát a mórok törték meg. Ezután az északi területeken kisebb-nagyobb frank kötődésű hercegségek, királyságok alakultak. Ezek közül volt az egyik az Aragon Királyság. 1208-ban itt született meg a máig legnagyobb spanyol király, a nagy honfoglaló, I. Jakab (Jaime I. De Aragón, „el Conquistador”). Ő hódította meg az első nagyobb területeket: a Baleár-szigeteket, a Valenciai Kalifátust és a Murciai Kalifátust. Ezzel vette kezdetét a híres spanyol Reconquista, vagyis a félsziget visszahódítása a móroktól.

Jakab királynak volt egy szeretett felesége, aki tíz gyermeket szült, köztük királyokat, királynékat, érseket.
Hogy ki volt a királyné, akit itt azóta is a legnagyobb királynék között tartanak nyilván? Nos: Violant d’Hongria, azaz Árpád-házi Jolánta. II. András és Courtenay Jolánta gyermeke. Árpád-házi Szent Erzsébet és a későbbi IV. Béla király húga, féltestvére.

Jolánta 1235-ben lett Jakab király hitvese. Emlékét szobrok és róla elnevezett közterületek őrzik szerte Spanyolországban. Katalóniában temették el, az egykori aragon uralkodócsalád sírboltjában (Vallbona de les Monges – Real Monasterio de Santa María de Vallbona), amely országszerte ismert, fontos kegyhely.

Jolánta 1219 körül született Esztergomban. 1235 novemberében érkezett meg Barcelonába népes magyar kíséretével és gazdag hozományával. December 11-én házasságot kötött a barcelonai katedrálisban Jakabbal, Aragónia fiatal királyával. Mivel ekkor már hadjáratot viseltek a mórok ellen, követte férjét a katonai táborokba is. Jakab bevonta őt a kormányzási ügyekbe. Házasságuk tizenhat éve alatt tíz gyermekük született, akik közül sokan az európai történelem meghatározó szereplőivé váltak. 1251-ben, már súlyos betegen oltárt emeltetett  szentté avatott nővére, Árpád-házi Erzsébet tiszteletére a tarragonai katedrálisban.1251. október 12-én, hosszú betegség után, 30-as évei elején halt meg. Végrendelete értelmében férje szétosztotta vagyonát a szegények között.

 „Magdalena” az ünnep neve, melyre egész éven át készül a város apraja-nagyja, hogy aztán kilenc (munkaszüneti) napon át ünnepeljék lakóhelyük megalapítását. Violant d’Hongria, azaz Árpád-házi Jolánta emlékére megválasztják az ünnepség királynőjét, vagyis a királynét, aki az alapító király feleségét szimbolizálja.

A városban egy fiatal lány számára nincs nagyobb megtiszteltetés, mint hogy ő lesz a “királyné”, aki ezután a további ünnepségek tiszteletbeli védnöke lesz a következő Magdalenáig. A lányok számontartják ezt egész életükben, és emiatt mindig nagy megbecsülésnek örvendenek.

Az ünnepségek másik fénypontja: Jakab király és hitvese szobrának megkoszorúzása. (Homenatge a Na Violant d’Hongria – Tiszteletadás Magyar Violantnak).

Castellonban is bipoláris a politika (PSOE-szocialista kontra PP-néppárt), annak minden harcával, de amikor eljön a Magdalena ideje, az egymással harcoló felek mégis kéz a kézben ünneplik közös történelmüket, és fejet hajtanak a mi történelmünk előtt is. Idegen ajkú, illetve Habsburg uralkodóik közül senkit sem ünnepelnek, csak Jolánta királynét.

Talán lehetne ez jelzés nekünk is, hogy merjünk hinni önmagunkban, és tanuljunk őseinktől, akik nem a felejtést érdemlik tőlünk, az utókortól. Talán a közeljövőben mi is felismerjük / megismerjük hazánk őseit és hőseit, és nem a szembenállás fogja meghatározni helyi megemlékezéseinket.

A cikk a Czotter Balázs 2008-as írásából formált internetes diasorozat nyomán készült.

1. kép: a 2008-as “Violant d’Hongria”, Laia Bacas Casanova
2. kép: A magyar fellépők
3. kép: Ünnepi felvonulók
4. kép: A megválasztott királyné és udvarhölgyei
5. kép: A tavalyi királyné palástja a kettős, magyar-aragón címerrel

Boldog Sancha, az ismeretlen Árpád-házi szent