Asszociációk ceruzára
A latin “cerussa” szó ólomfehéret jelent, s így nevezték a ceruza ősét, az ólomvesszőt.
Később az ólom helyett írásra-rajzolásra ónvesszőt – magyarul író-ónt (írónt) – használtak, amelyet szükségszerűen fatokba foglaltak, lévén az ónrúd önmagában lágy, könnyen hajló. Ez az elterjedt megoldás vezetett a grafitceruza kifejlesztéséhez. Német neve Bleistift – innen a magyar nyelvterületen elterjedt “plajbász” megnevezés – szabad fordításban “ólomszög” .
A ceruza írásra vagy rajzolásra használatos eszköz, általában egy fahengerbe foglalt vékony grafitrúdból áll, ami kötőanyagként agyagot is tartalmazhat. A grafitot helyettesítheti szén vagy egyéb festékanyag, a faborítást pedig papír vagy műanyag. A hengeres tokot sokszögletű hasábbal helyettesítve a ceruza nehezebben gurul le a lejtős asztalról, iskolapadról. Az ácsok vastag, lapos ceruzát használnak, vastagabb s így lassabban kopó béllel. A ceruzákat a töltőtollaktól és a golyóstollaktól az különbözteti meg, hogy ezekben a festékanyag folyékony halmazállapotú, míg a ceruzabél szilárd. (Forrás: wikipédia)
Amikor úgy 15 éve feltették nekem a kérdést, hogy mit szerettem a legjobban gyerekkoromban, azt válaszoltam: Az édesanyám nagyon sokszínű, TOISON D’OR COLORAMA – BOHEMIA WORKS csehszlovák márkájú színes ceruza készletét! Egy fémdobozban, rizspapírral lefedve számomra az öröm forrásának netovábbja volt már két-hároméves koromban. Még ma is érzem az illatát a sok színes ceruzának, amint a doboz fémfedelét felnyitottam. (Amikor meghalt, a dobozt megtaláltam a rajzolós holmija között.)
Fennmaradt egy hároméves koromban készült kutya-rajzom is, azt ide is biggyesztem, bár ez csak fekete-fehér, és egy kissé megsárgult.
Az első munkahelyemen szerkesztőként pauszpapírra szerkesztettem transzformátorokat, később aszinkron motorokat, a legkeményebb „Versatil” ceruzával, amit aztán tussal húztak ki a rajzolók. Utóbb kiderült, hogy a grafit tartósabban megmaradt a pauszon, mint a tus, mely a fényre elhalványult. Ma már számítógépen egérrel vagy tollegérrel rajzolunk, és printer/plotter rajzol a papírra helyettünk a műszaki világban.
Anyukám szépen rajzolt szabadkézzel is. Az Iparrajz iskolában divattervezést tanult a lódenkabát korszakban, amikor nem volt szükség divattervezőkre. Rajzai a lehető legpuhább ceruzával készültek, szerette a maszatolást vele. Sajnos egész aktív életét a műszaki rajzolás derékszögei között szenvedte végig, hasonlóan a széklábfaragó Michelangelóhoz Az ember tragédiája falanszter színében. Amikor nyugdíjba vonult, csak akkor alkothatott újra kedvére.
A fenti 3. kép az ő egyik grafitceruzával rajzolt könnyezőpálma-levele.
M.C. Escher mester paradox-ceruzarajza is az egyik kedvencem, amelyen a ceruza különleges teremtésre képes. A kép forrása
Ceruza a filmekben
Nézem a főként amerikai játékfilmeket, hogy amikor a főhős jegyzetel – nem tollal teszi, hanem – szinte kivétel nélkül ceruzával ír.
Például a K-Pax című filmben is igen nagy jelentőséggel bír egy majdnem tövig elhegyezett ceruza, amellyel főhősünk a jegyzeteit írja. (Ennek a filmnek a szimbolikájáról a blogomban írtam már korábban.)
Az űrhajózás hőskorában mennyit, de mennyit kísérleteztek azon, hogy melyik írószer működik a földi gravitáció megszűnése után! Fejlesztgették a töltő- és golyóstollat, míg egyszer csak rájöttek a jó öreg grafitceruza hasznosságára a földön kívüli körülmények között is. Az Apolló 13 című filmben is feltűnik a ceruza egy jelenetben, amikor már semmi sem működik az űrhajón, és mindenféle eszközzel próbálnak egy kerek peremre szögletes fedelet rátenni. Az űrbe felvitt abszolút fölöslegesnek tűnő tárgyak segítségével sikerül is a művelet.
Itt a „high-tech” ceruza fényképe az Apolló 13 rekvizitumai közül, amellyel skiccelgették a túléléshez szükséges vázlatot. (Mára már aukciókon hatalmas összegekért cserél gazdát ez a hajdan néhány centes ceruza.) A kép forrása
H. D. Thoreau
Majd eszembe jut a polgári engedetlenség híres filozófusa, Thoreau mester, akinek figyelemre méltó gondolataiból idézem ide a lefontosabbat: „Ha én nem vagyok én, ki lenne az?” Az ő édesapja – mit ad Isten – ceruzagyáros volt. Dolgozott is egy ideig apja ceruzagyárában (még ma is híres a “Thoreau ceruza”). De Thoreau féltette az anyagi sikertől a szellemi függetlenségét, így egyszer csak gondolt egyet, és kivonult a társadalomból.
Egy 1849-es tanulmányában azt írja, hogy a polgár köteles megtagadni az igazságtalannak tartott hatalmat: „Nem ismerem el azt az államot, amely a szenátus kapuja előtt úgy adja-veszi a férfiakat, nőket, gyermekeket, mint a barmokat.”
Idealistának tűnő értékelmélete szerint: „A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint hogy feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.”
Így tehát elvi okokból apja jól működő ceruzagyárát elhagyta, és elvonult Waldenbe.
„Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni.
Maradéktalanul ki akartam szívni az élet velejét.
Elpusztítani mindazt, ami nem volt Élet,
Hogy ne a halálom óráján döbbenjek rá, hogy nem éltem.”
A fenti idézet pedig a Holt költők társasága c. filmben is elhangzik mint mottó. Ebben a filmben is ceruzával jegyzetelnek a diákok. A kép forrása
Honnan is ered a ceruza maga? A grafitot 1564-ben fedezte fel egy ismeretlen kalandor az angliai Borrowdale környékén. Kezdetben ólomszármazéknak tekintették, innen a megtévesztő „Bleistift” (blei németül: ólom) elnevezés. Az ásványt később C.W. Scheele kémikus a görög graphein – írni szóból grafitra keresztelte. Az előfutár kétségkívül Kasper Faber volt, aki 1761-ben alapította meg ceruzagyárát (a mai Faber-Castellt) Stein városában, nem messze Nürnbergtől. Kezdetben a grafitrudakat feldarabolták, majd fa foglalatba helyezték. Forrás
A ceruza fajtái: töltőceruza, rotringceruza, színes ceruza, postairón, egész grafit. Keménységtől függően a ceruzákat 9H-tól 9B-ig (Derwent-féle skála), 10H-tól 8B-ig (Koh-i-Noor), 9H-tól 8B-ig (Staedtler) osztályozzák. Itt a H jelentése hard, azaz kemény, a B-é black, azaz fekete, az F a fine rövidítése.
Ceruzagyártás: A Joseph Hardmuth fiai által alapított Ceské Budejovice-i üzem a ceruzagyártás élén áll. Idővel rengeteg újítást bevezettek: 1802-ben megjelent a színes ceruza, majd 1889-ben, a párizsi világkiállításon bemutatták a sárga cédrusfa borítású, különböző keménységű ceruzákat. Az 1837-1901 között uralkodó brit Viktória királynő azonnal beleszeretett ebbe az írószerbe, és a híres Kooh I Noor gyémántról nevezte el, amelyet a koronaékszerekhez kapott ajándékba Indiától. Forrás
Antalffy Yvette
Hasonló cikkeink:
Így dolgozott a bolgárkertész!
“Élelmiszeripar” otthon, kicsiben
Ajándékozz mosószódát a szomszédnak!
Garázsvásárok: a takarékosság és a közösségépítés helyszínei
Tweet