Az Istennek kölcsönadott idő
A korai egyház gazdag irodalmában olykor tanulságos kiszólásokkal találkozhatunk. A gyorsírók által lejegyzett beszédek néha megőrizték a hitszónok felháborodott mondatait, amiért a jámbor gyülekezet izeg-mozog, egyesek beszélgetnek, mások nevetgélnek. Voltak, akik már alig várták az általunk csodált prédikáció és a liturgia végét, hogy jobb esetben műhelyeikbe és otthonaikba, rosszabb esetben színházba, kocsmába siessenek.
Egyik beszédében Órigenész, a III. századi egyházatya felpanaszolja, hogy most olyanokat lát, akik csak ünnepeken hajlandók templomba menni, máskor pedig így fordul a jelenlévőkhöz:
„Időtök legjavát, sőt szinte az egészet világi foglalatosságokkal töltitek, egyik részét elfecsérlitek politizálásra, a másikat üzleti ügyek intézésére; az egyik földjével, a másik meg perekkel bíbelődik, és senki sem, vagy legalábbis igen kevesen szánnak időt arra, hogy Isten igéjét hallgassák. De miért elfoglaltságaitok miatt hibáztatlak benneteket? Miért a távollevőkre panaszkodom? Még ha itt vagytok, még ha eljöttetek is a templomba, nem figyeltek, hanem szokás szerint közönséges pletykálkodással múlatjátok az időt, és hátat fordítotok Isten igéjének, az isteni olvasmányoknak.”
Nem sokat változott a világ!
A nagyböjti katekézisen való részvétel néha valóban terheket rótt a hitjelöltekre, hiszen délelőtt és délután is elfoglaltságot jelentett, ezért erre az időre sokaknak fel kellett függeszteniük a munkát. A hallgatóság soraiban nagy számban voltak jelen kereskedők, iparosok, kézművesek, akik néha túl hosszúnak tartották a beszédeket.
„Jól tudom – mondja Vazul -, hogy körbevesz itt minket sok kézműves mester, aki napi munkájával szerzi meg a betevő falatot, és sietteti a beszédünket, nehogy sokáig távol maradjon a munkától.” Érdemes megfontolni az egyházatya válaszát. „Mit mondjak nekik? Nem vész kárba az az idő, amit Istennek kölcsönadsz, hanem jócskán megtetézve visszakapod tőle. Az Úr minden zavaró körülményt megszüntet. Aki a lelki dolgokat részesíti előnyben, annak megadja a test erejét, a lélek fogékonyságát, ügyes-bajos dolgainak szerencsés megoldását és egész életének kedvező alakulását. S ha netalántán nem az elvárásunknak megfelelően alakulnak is dolgaink a jelenben, a Szentlélek nevelő munkája nagyszerű kincs számunkra az eljövendő életben. Űzd el szívedből az élet minden gondját, és egész valóddal figyelj ide énrám. Hiszen semmi hasznod nincsen abból, ha a tested ugyan jelen van, de a lelked közben földi kincsekkel foglalkozik.”
A lelkiekkel való foglalkozás az ember Istennek „kölcsönadott” ideje. Rövidtávon haszontalannak tűnik, mert elvon kötelezettségeink teljesítésétől, a munkavégzéstől, akadályozza a sikeres karriert. Ez azonban tévedés, hiszen a Szentírás olvasása, az elmélkedés, a szent szerzők munkáinak tanulmányozása és különösen az imádság összeszedetté és kiegyensúlyozottá teszi az embert, kevésbé szenved ún. pszichoszomatikus betegségekben, a figyelme éber marad, képes odafigyelni a másikra, ezért mérlegelve jó döntéseket tud hozni. Mindez kihat a munkájára és annak eredményességére. A lelkieket tartva szem előtt mintegy felülről tekint a kényszerek és kompromisszumok uralta világra, ahová testi létezésével szükségképpen kapcsolódik. Szemléletmódja megváltozásával felülemelkedett a mindennapokon, ezért nem szóródik szét az ügyintézésben, nem szorong a számlák, felszólítások, határidők miatt, nem idegeskedik azon, ami nem rajta múlik.
Mivel elengedte, már most visszakapta ezt a világot is, hiszen gördülékenyebben mennek a dolgai, eredményesebb az élete. Mintha erre vonatoznának Jézus szavai: “Bizony mondom nektek, mindenki, aki értem és az evangéliumért elhagyja otthonát, testvéreit, anyját, apját, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap: most ezen a világon otthont, testvért, anyát, gyermeket és földet – bár üldözések közepette -, az eljövendő világban pedig örök életet.” (Mk 10,29-30)
Heidl György
A teljes cikk itt olvasható.
Heidl György blogja
A szerző korábbi cikkei a Talitán:
Hogyan élnek együtt a világvallások a 21. században?
Tweet