Talita

Keresztény női magazin

Isztambuli Egyezmény – Mi fontos: az erőszakot megfékezni vagy a gender-kísérletet végigvinni?

Az Isztambuli Egyezmény (2011) egy olyan politikai irányelv-csomag, amely a nők elleni erőszak és a nemi alapú hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelmet összehangolná, hatásosabbá tenné az egyezményhez csatlakozó országokban. Magyarország már évekkel ezelőtt kinyilvánította csatlakozási szándékát, de még nem iktatta törvénybe. Nem véletlenül.


Az Isztambuli Egyezmény ratifikálását gyakran sürgetik azok a nőjogi szervezetek, akik pl. megmozdulásokat szerveznek a nőket érő párkapcsolati erőszak ellen. Miért nem csatlakoznak ehhez a követeléshez a konzervatív nők is? Hiszen a nők elleni erőszak megfékezése közös ügy, és kétségtelenül létező, emberéleteket követelő probléma, amelyet minden józan gondolkodású férfi és nő elítél. Ez az alapcél tehát akár egyesíthetné is a férfiakéval egyenlő társadalmi esélyekért küzdő nőket.

Az ok az Egyezmény szövegében rejlik. Most nem taglalom, de tény, hogy a szöveg olyan mértékig biztosít előnyt a nőknek, amely már meghaladja a valóban létező hátrányokat, ezáltal szinte diszkriminálja a férfiakat. Vagyis a ló túloldalára esik át azzal, hogy szinte alig említi, hogy férfiak is válhatnak a nők áldozataivá. Válnak is.

Ennél is nagyobb problémának látom, hogy a teljes jogi szöveg azon az új keletű (kb. húszéves múlttal rendelkező) elméleten alapszik, amelyre a gender mainstreamingnek (jobb magyar fordítás híján gender-törekvésnek) nevezett mozgalom épül. Ez az elmélet megkülönbözteti a biológiai nemeket és a társadalmi nemeket, és terjesztői olyan akcióterveket dolgoznak ki, amelyek szerintük a társadalmi elnyomás és problémák orvoslására alkalmasak. (Kicsit emlékeztetnek arra, amikor Freud és tanítványai a 20. sz. elején minden pszichés zavar, sőt, később már történelmi traumák eredetét is az elfojtott szexualitásra vezették vissza. Szerencsére ma már ennél jóval árnyaltabban lát a pszichológia.) Az Egyezmény szövege magától értetődő természetességgel alkalmazza a gender-elmélet(ek) szakszavait, meglátásait, mintha itt egy mindenki által elfogadott társadalomelméletről lenne szó. Pedig erről szó sincs: a gender studies saját művelői szerint is egy körvonalazhatatlan, sokféle nézetet tartalmazó gondolathalmaz, amelyben egyetlen fix elem a gender (társadalmi nem) fogalma.

Isztambuli Egyezmény I. fej. 3. cikkely,  Fogalommagyarázat: 3.: „nem (gender)”: azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint.

Az Isztambuli Egyezmény ezt a gender mainstreaminget tenné irányadóvá az oktatásban, azzal az ürüggyel, hogy érzékenyítse a fiatalokat a (különféle szexuális irányultságú) kisebbségek hátrányos helyzetével szemben. A gender fogalmára épülő elméletek a nemek határvonalait extrém módon fellazították, képviselőik jó része a „sokneműséget” vallja – ezzel konzervatív és nagyrészt baloldali nézőpontból is életidegen, használhatatlan, sőt, elbizonytalanító és káros nézetté vált. Nem olyan gondolati séma és világlátás, amely alkalmas lenne kipróbált társadalmi modellek tanulságait összegezni és javítani. A gender studies egy bölcsészek által művelt irányzat, egy gondolatkísérlet, amelynek kifutása az egyetemek (és EU-s intézmények) támogatásától függ.

Mivel iskolás éveimet már feláldoztam egy meddő gondolatkísérlet oltárán – hát még az előttem járó nemzedékek, akiknek a kommunista-szocialista eszme mindent átfogni igyekvő világmagyarázatára az életük ráment –, örülök, hogy kilábalhattam belőle, és nem szeretném, ha unokáim majd egy újabb életképtelen elmélet alapján szocializálódnának, azon tűnődve, hogy ők a sokneműség széles skáláján hol is helyezkednek el.

Olyan ez, mint a vegyes kalácshoz való viszonyom. Kedvelem a kalácsot, de a kakaóra allergiás vagyok, ezért csak azt ehetem, amelyik sima kalácstésztából készül. Sem a kakaósat, sem a vegyeset nem veszem meg. Az Isztambuli Egyezmény megfogalmazóinak el kellett volna dönteniük, hogy az erőszak áldozatainak védelme fontosabb-e számukra, vagy a gender mainstreaming kiterjesztése a tagállamokra. A kettőre együtt nem lehetünk vevők.

Viszont, ha az Egyezmény megfogalmazói komolyan úgy vélik, hogy a két törekvés egymástól elválaszthatatlan – akkor marad a két külön út, amin egymástól távol menetelhetünk egy hasonlónak vélt cél felé: ahol a nők ugyanannyit érnek, mint a férfiak, miközben nem válnak egymás riválisaivá.

Kölnei Lívia

Kép forrása: pixabay.com

Ajánlott cikkeink e témában:

A gender-elmélet és én

Keresztényeket a gender-mozgalom élére!

Gender – Fiú legyek vagy lány?


Hozzászólások

  • freja75 szerint:

    Ez egy eléggé elnagyolt cikk. Szívesen olvasnék arról, hogy az Isztambuli Egyezmény melyik szakaszát tartja a szerző potenciálisan diszkriminatívnak a férfiakra nézve, mert én nagyítóval sem találok benne ilyet.
    A másik pedig az, hogy a sokneműség orvosilag igazolt tény, kíváncsi lennék, miért tartja a cikkíró ezt ‘életidegen, használhatatlan, sőt, elbizonytalanító és káros nézet’-nek?

    A bővebb válaszát köszönöm.

  • Kornélia szerint:

    Miért nem taglalja? Szívesen olvasnék erre bizonyítékokat, mert bizony, szerintem sincs.
    Ez a cikk rengeteg csúsztatást tartalmaz és meglehetősen elnagyolt, ahogy azt az előttem szóló is kifogásolta. Semmi más célja nincs, mint egy olyan egyezmény ellen hangolni, ami sokaknak az utolsó reménye lenne az igazságszolgáltatásra, a félelem nélküli, méltó életre. Kívánom a cikk írójának, hogy kerüljön abba a helyzetbe, hogy az Isztambuli Egyezmény után kelljen könyörögnie.
    Keresztényként pedig különösen szégyenteljes dolog elvetendő dolognak tartani a kisebbségek iránti érzékenyítést és az ellen hangolni. Jézus Krisztus nem lenne büszke Önre.

  • Káldos János szerint:

    És a szerző mondani is akart valamit az Isztambuli Egyezményről, vagy elég neki annyi, hogy genderizmus grrrhrrrr? A szerző ugyanis lényegében nem mond semmit az isztambuli egyezményről, azon kívül, hogy szerinte olyanok fogalmazták, akiket ő nem kedvel.

    Részemről férfiként nem érzem, hogy diszkriminálna a törvény, hiszen nem ír elő semmi olyat ami egy normális (akár konzervatív) férfi számára hátrányos vagy jogkorlátozó lenne, és a nők számára sem ír elő olyat, amely a normálistól eltérő jogelőnyt biztosítana.
    Más kérdés, hogy a férfiakat érintő erőszakkal tételesen nem foglalkozik. (mint ahogy a zsidók, cigányok, fehérek, keresztények, jazidik, muszlimok, feketék, rohingyák és tutszik elleni erőszakkal sem). Ami lehet, hogy hiba, de egy csoporttal szembeni igazságtalanságok felszámolására irányuló törekvést azon az alapon oktrojálni, hogy “más veszélyeztetett csoportokra miért nincs ilyen szöveg”, meglehetősen cinikus hozzáállásnak tűnik. Teszem hozzá a jogi norma tekintetében már nem tesz megkülönböztetést, tehát ha az egyezményben foglalt jogi normák bekerülnek a törvénykönyvekbe, az a kapcsolaton belüli erőszak férfi áldozatait is védené.

    A “nem” fogalmának meghatározását valóban fura, mint ahogy a bevezető részben valóban többször visszaköszön egy “geneder-központú” szemléletmód, de a jogalkalmazás területére ezt nem vezeti be az egyezmény, ergo a jogi normaszöveg ettől még funkcionálisan teljesen rendben marad. Megint csak nem látom indokoltnak, hogy a kulturkampfos önérzeteskedés miatt oktrojálja valaki az egyezményt.

    A szerző nagyvonalúan átugrik azon kérdés felett is, hogy Magyarország miért nem ratifikálta még az egyezményt. Ez ugyanis erősen gyengítette volna a gondolatmenetét. Ugyanis a ratifikáció elmaradása nem valamilyen nyakatekert transzqueer megfogalmazás vagy jogalkalmazás lett volna, hanem egyszerűen az a tény, hogy Magyarország még nem módosította úgy a Btk-t ahogy az egyezmény előírja; így pl. az ügyészségnek jelenleg nem kell eljárnia hivatalból a kapcsolaton belüli erőszak és a szexuális erőszak bármely formájában. (ez ugye azt jelenti, hogy ha nincs 8 napon túl gyógyuló sérülés, akkor bizony az egész ügy magánvádas úton maradhat – nyilván nem függetlenül a kedves elkövető családtag áldozat felé gyakorolt “meggyőző” tevékenységétől.) Ez pedig NEM genderkérdés, hanem a legelemibb védelem.

    A szerző viszont az ideológiai ketrecharc égisze alatt a vízzel együtt ezt a gyereket is kiönti. Ami elég szomorú.

    • Hunn szerint:

      Elolvastad egyáltalán az Isztambuli Egyezményt, János? Azt hiszed, az Isztambuli Egyezmény olyan más férfiaktól, akik nem te vagy, akik el akarják nyomni a nőket, hogy az ilyenektől védené a nőket? Tévedsz. Az Isztambuli Egyezmény rólad szól, TŐLED védi a nőket, akár akarod, akár nem, akár szereted őket, akár nem. A törvény szövege szerint TE VAGY a gonosz elnyomó férfi akitől védeni kell a nőket…

  • szisz szerint:

    Az egyezmény definíciós rendelkezései között találjuk a “nem” fogalmát az alábbiak szerint:
    “„nem”: azok a társadalmilag kialakult szerepek, viselkedési formák, tevékenységek és jellegzetes tulajdonságok, amelyeket egy adott társadalom a nőkre és a férfiakra nézve megfelelőnek tekint;” (3. cikk, 3. pont). Világos, hogy ez a társadalmi nemek tanát, és nem a nemek biológiai meghatározottságának elvét követő definíció

    A “nem” fentiek szerint meghatározott fogalma központi jelentőségű kategóriaként jelenik meg az egyezmény szövegében, elemét képezi ugyanis a “nőkkel szembeni erőszak”, a “nőkkel szembeni nemi alapú erőszak” fogalmainak (3. cikk), a részes államok számára kötelezővé teszi a nemekhez kapcsolódó szempontokat figyelembe vevő szakpolitikák (=gender mainstreaming) kialakítását (6. cikk) stb. Jól alátámasztható a szerző azon álláspontja, miszerint az egyezmény lényegi rendelkezései a gender elmélethez kapcsolódó nemfogalomra épülnek. Íly módon valóban összekapcsolódik a nők elleni erőszak és a gender elmélet általánossá tétele érdekében folytatott küzdelem.

    Gyanítom, hogy az egyezmény ratifikálására is pontosan azért nem került sor, mert a jelenlegi, kereszténydemokrata orientáltságú kormány csupán a célok egyikével tud egyetérteni (a nők elleni erőszak elleni küzdelem), a másikkal (a gender elmélet általános elfogadása, és mainstreaming szemléletű kezelése) nem. Mivel az egyezmény az “árukapcsolás” módszerével él, ezért egyben ez kereszténydemokrata elveket valló kormánynak nem elfogadható.

    Mivel Európában egyre több a jobboldali kormány, valóban szerencsésebb lett volna az árukapcsolás nélkül megfogalmazni az egyezményt, hiszen ezzel az egyezmény megalkotói végső soron a nők elleni erőszakkal szembeni nemzetközi fellépés érvényesülését gyengítették. Lényegében ezt kifogásolja a szerző is, ha jól értettem a sorait.

  • Flórian szerint:

    Szerintem nem csupán arról van szó, hogy az Isztambuli Egyezmény nem említi elégszer a férfiakat, hanem diszkriminál is. Lásd bővebben itt:
    http://valodiegyenloseget.hu/2016/04/30/igy-diszkriminalja-a-ferfiakat-az-isztambuli-egyezmeny/

  • Livia szerint:

    Úgy tűnik az előttem szólók közül hárman elégedettek az Egyezmény szövegével. Számukra megnyugtató lehet, hogy nem vagyok döntéshozó, tehát az én véleményemtől függetlenül a parlament akár holnap ratifikálhatja az Egyezményt (és lehet, hogy már sínen is van, ki tudja…). A cikk nem az elégedettek meggyőzésére készült, hanem az elégedetlenségek összefoglalásaként. A gender-árukapcsolás és a férfi-diszkrimináció problémáját az előttem szólók szintén jól árnyalták. Meggyőződésem egyébként, hogy ha lenne rá törvényhozói szándék, Isztambuli Egyezmény nélkül is lehetne párkapcsolati erőszak-megelőző és büntető törvényeket hozni, erre érzékenyíteni a rendőröket, valódi segítségnyújtó intézményekké tenni a családsegítőket, nemzetközi együttműködésben is. (Az emberkereskedelem felszámolásáért már egészen biztató lépések történtek.) Ez nem Egyezmény-függő, hanem szándékfüggő.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162