Bár a homeopátia nem szorul védelemre, mégis…
Az akadémikus orvoslás a sémák és a protokollok világa, materiális gyökerekkel. Sok területen ez a fajta felfogás nélkülözhetetlen, nagyon jól működik, számos területen azonban sántít.
Szomorúan látom a híradásokat a homeopátiát érintő, különböző – egyébként mértékadó, tudományos – szervezetek állásfoglalásairól. Sehol egy ellenvélemény. Sehol legalább egyetlen kérdőjel.
Mi is történik?
Van egy rendszer, ami itt és most a fő áramlat, a megkérdőjelezhetetlen. Ez pedig a nyugati-racionális vagy másképpen akadémikus orvoslás, amely a „tudomány” nevében ugyanazokat az elvárásokat támasztaná a homeopátiás gyógyszerekkel szemben is, mint az szokásos saját készítményeit illetően.
Azt hiszem, hogy az emberiség eddigi történetének vissza-visszatérő problémájával kerültünk ismét szembe: ha nem illeszkedsz a rendszerhez, mert más vagy, akkor nem fogadhatunk el és be. Nem tartozhatsz hozzánk. Kétségbe vonjuk még létezésed jogát is.
Miért kell mindig fehérre-feketére, jóra és rosszra osztani a világot? Miért nem lehet elfogadni, hogy több dolog létezhet egymással párhuzamosan, egymást kiegészítve, hasznosan tevékenykedve saját törvényszerűségei szerint?
Az akadémikus orvoslás a sémák és a protokollok világa, materiális gyökerekkel. Sok területen ez a fajta felfogás nélkülözhetetlen, nagyon jól működik, számos területen azonban sántít. Miért kell ezt összehasonlítani egy olyan rendszerrel, jelesül most a homeopátiás gyógymóddal, amely individualizál, tehát egyénre szab, az embert testi-lelki-szellemi egységében nézi, és gyógyszerei tekintetében gyökereit és magyarázatát inkább a biofizika és / vagy informatika világában találhatjuk meg?
Azon ugye senki sem csodálkozik, hogy egy CD-t nem tud régi típusú lemezjátszón meghallgatni. És fordítva is igaz ez. Bakelit lemezt lehetetlen CD lejátszón megszólaltatni. Viszont egyiket sem dobjuk ki azt gondolván, hogy üres, hasznavehetetlen, hogy azon semmilyen zene, szöveg nincsen. Nem kívánjuk meg az almától sem, hogy körte ízű és formájú legyen. Hiszen, ha így lenne, akkor már nem alma, hanem körte lenne.
Tehát, mindent a saját rendszerében és leginkább a saját törvényszerűségeinek megfelelően kell(ene) vizsgálni, alkalmazni. Különben úgy járunk, mint Zénon paradoxonjában Akhilleusz, aki nem tudja a futóversenyben megelőzni a teknősbékát.
Visszatérve alaptémánkhoz: miért is kellene a homeopátiás gyógyszereknek ugyanazon kritériumoknak megfelelniük, mint az akadémikus orvoslás gyógyszereinek? Hiszen két, teljesen különböző rendszerről beszélünk.
Egyébként olyan világban élünk, ahol az akadémikus orvoslás gyógyszereinek mellékhatásai miatti halálozás igen előkelő helyet foglal el (3-4. hely – országa válogatja), és korunkban – erről nap mint nap olvashatunk – az antibiotikumok mértéktelen és meggondolatlan használata következtében egyre több az antibiotikumokra rezisztens baktériumtörzs.
Egy ilyen helyzetben miért nem lehet örülni annak, hogy olyan módszer is van a kezünkben, amely mellékhatás nélkül gyógyít, nem teszi tönkre a bélrendszert, a belső szerveket? Természetesen nem mindenre és nem minden körülmények között lehet jó a homeopátia. Ám a homeopátiára vonatkozó szakmai szabályokat betartva igen sok esetben jótékony hatású ez a gyógyító rendszer.
Placebo terápia – egyre csak ezt hajtogatják. Én egyébként nem bánnám, ha mindenki meggyógyulna, csak placebót alkalmazva. Sajnos, nem ez a helyzet.
Miért nem örülünk annak, hogy hazánkban az állam számára (igaz, az akadémikus orvoslás gyógyszergyártói számára ez nem feltétlenül jó hír) komoly pénzeket takaríthatunk meg ennek a módszernek a helyes alkalmazásával.?
Hogy a homeopátiás gyógyszerek is pénzbe kerülnek…ez a baj? Ezeket ingyen kellene adni? Megjegyzem, hosszú távon egyébként a homeopátia olcsóbb gyógymód, mint az akadémikus orvoslás.
Fölösleges felsorolnom azokat a homeopátiás sikereket, amelyeket nagy elődeink és korunk híres homeopatái elértek. Ha valakit mégis érdekelnek a legfrissebb homeopátiás kutatási eredmények, az alábbi linken tájékozódhat.
Valahogy ezek az információk nem igazán találnak utat tudósaink szemeihez, füleihez. Számukra csak az fogadható el, amiben ők hisznek, amit ők találnak jónak. Ami látható, megszámolható, megismételhető. Ám, legyünk őszinték: időről-időre kiderül, még csak meg sem ismételhető, mert előfordul, hogy manipulált adatokra, soha el nem végzett kísérletekre hivatkoznak.
Egyébként arról miért nem írnak, hogy Svájcban egy 2011-ben tartott népszavazás eredményeként a homeopátiát téríti a társadalombiztosítás?
Lehet, hogy a svájciaknál, pestiesen szólva „elmentek otthonról”?
Vagy miért nem idézik az angol parlamentet, amely, amikor a szkeptikusok felszólították, hogy intézkedjen a homeopátiás gyógymóddal kapcsolatos térítések visszavonásáról, azt válaszolta: nem vonják meg a támogatást. Bíznak abban, hogy orvosaik kellően képzettek ahhoz, hogy meg tudják ítélni, mikor, milyen gyógymódot alkalmazzanak pácienseik érdekét szolgálva.
Arról miért nem tudósítanak, hogy Bécs egyik jó nevű egyetemi klinikájának intenzív osztályán, nőgyógyászatán és onkológiai részlegén a homeopátia kiegészítő gyógymódként való alkalmazása mindennapos, hogy a Müncheni Gyermek Klinikán homeopátiás ambulancia működik, és ennek vezetője, valamint csapatuk két másik tagja egyben a fekvőbeteg osztályok homeopátiás konzultánsa is?
Gondoljon bele a Kedves Olvasó, hogyan igazolható, hogy egy bizonyos homeopátiás gyógyszer jól hat torokgyulladásban, ha például öt torokgyulladásban szenvedő páciens akár öt különböző szert kaphat betegségében a rá jellemző tüneteknek megfelelően. Akinek ég a torka, azt más szer gyógyítja meg, mint aki pl. összeszűkültnek érzi a torkát. És még folytathatnám a sort… de minek? Nem szeretnék senkit meggyőzni.
Komolyan úgy gondolják – maradjunk csak Európánál -, hogy e kontinens lakosságának harmada „becsapott, félrevezetett, sajnálatra méltó”? Európai uniós felmérések szerint ugyanis a tagállamok lakosságának legalább harmada használ homeopátiás gyógyszereket, a francia és német háziorvosok 30–70%-a rendel pácienseinek „placebót”.
A hazai helyzetet tekintve idéznék a GfK Hungária és a TÁRKI Egészséggazdasági Monitor által végzett – általam a Medicalonline-on 2011-ben olvasott – felmérés adataiból. „Minden második honfitársunk hisz a tudományos bizonyítékokon alapuló nyugati orvoslásban, ám ötből ketten – ha tehetik –, inkább természetes gyógymódokhoz folyamodnak. Saját bevallása szerint a lakosság egyharmada (31%) vett már igénybe különböző alternatív megoldásokat, melyek közül a homeopátia vezet (15%)”.
Hozzáteszem, hogy a homeopátia használata sehol és senki számára nem kötelező. Senki nem kényszeríti sem az orvosokat, sem a pácienseket ezek alkalmazására. Sőt, ha csalódnak, fel is hagyhatnak a golyócskák felírásával, szopogatásával. Valamiért mégis újra és újra ehhez a módszerhez nyúlnak…
Egy felelősen gondolkodó, jól képzett orvosnak, ráadásul szakorvosnak tényleg tudnia kell, hogy páciense számára mikor, melyik terápia a leghatékonyabb és egyben a legkíméletesebb, tehát a legkevesebb mellékhatással járó. Erről szól ugyanis a már több európai országban megvalósult integratív medicina. Persze, ha sem az orvosokat, sem a pácienseket nem tekintjük nagykorúnak…
Tudja-e azt a Kedves Olvasó, hogy a 219 éves homeopátia történetében semmit sem kellett változtatni a homeopátia alaptörvényein? Hogy a homeopátiás gyógyszerek listája csak bővült, visszavonni egyet sem kellett?
Vajon mindez igaz az akadémikus orvoslásra is?
Nos, a „tudomány” miért nem kíváncsibb egy kicsit? Miért nem áldoz azért, hogy pontosan feltárja a homeopátiás gyógyszerek hatásmechanizmusát, ezzel saját magát is megnyugtatva? A sajtó miért nem azt firtatja, hogy miért támadják ilyen intenzíven a homeopátiát? Ki(k) és milyen érdek(ek) állhat(nak) e mögött napjainkban, amikor a pénz az úr?
Végezetül csak annyit mondanék, hogy a Föld akkor is gömbölyű volt, amikor laposnak hitték. Hogy Semmelweisnek igaza volt már akkor is, amikor még azt sem tudták, hogy léteznek baktériumok. Azt az embert, akit életében a kollégái kigúnyoltak és bolondnak tartottak, ma az anyák megmentőjeként ünneplik.
Mindez eléggé elgondolkoztató. Mi is az igazi tudomány? Mindenki adja meg erre a választ kedve és tudása szerint.
Jómagam, aki 41 éve vagyok gyermekorvos és 25. éve gyógyítok homeopátiával is, maradok az integratív orvoslás és a homeopátia híve, alkalmazója.
Dr. Kürti Katalin
Homeopátiáról szóló írásainkból:
Homeopátia – keresztény homeopata orvos szemével
A homeopátiáról – “Az állatok nem játsszák el, hogy jobban vannak”
Coming out: Használom a homeopátiát!
Tweet
Hozzászólások
Hívő keresztyén vagyok. Ha megbetegszem én vagy családom bármely tagja, mindig a homeopátiához fordulunk immár évtizedek óta. Eddig mindig segített, csak jót mondhatok róla.Nem vizsgálom a hátterét, nem magyarázok bele semmi ideológiát. Használ. Nem érdekel sem a gyógyszermaffia véleménye, sem egyes egyházi képviselők nyilatkozatai. Isten sokféleképpen tud segíteni.