Talita

Blogolnak – de miért pont a domonkos nővérek?

 
Ma már nem kérdés, hogy az internetet a keresztények is használják, sőt, kell, hogy használják! Ezért is öröm, hogy a magyar domonkos nővérek Lábjegyzet avagy ritkán hallott katolikus igazságok címmel kiváló blogot indítottak tavasszal.

A blogot olvasva egyértelmű: nincs tabutéma a nővérek számára. A domonkos szellemhez méltó „gyengéd racionalizmus” az alapja a jól megírt, érdekes és világos bejegyzéseknek. Minden egyéb ismertető helyett álljon itt az előszó és néhány bejegyzés részlete:

“Ezzel az új teológiai bloggal az a célunk, hogy olyan, a katolikus hithez kapcsolódó témákról írjunk, melyek aktuálisak, de amelyekről mégis ritkán lehet hallani, kevésbé ismertek, esetleg félreismertek, mert hiányzik a téma megfelelő kifejtése. Ezért a blog szövegei ezeket az igazságokat szeretnék érthetővé tenni, abban a meggyőződésben, hogy mindaz, amit az Egyház igazságként hirdet, nemcsak harmóniában van az emberi értelemmel, hanem az ember boldogsága szempontjából is lényegbevágó. Ilyen értelemben a blog hiánypótló szerepet kíván betölteni. A blogon találunk posztokat a fogamzásgátlással, az üdvösség esélyeivel, környezeti etikával kapcsolatban is, illetve rendszeresen fognak megjelenni különböző érdekes témák, kérdések, mint például a szabadság, a bűn, szerzetesség, stb. A bejegyzések kommentelhetők, lehetőség van vitára is, de akár a blogon megadott e-mail címen keresztül is küldhetünk hozzáfűzést, illetve tehetünk fel személyes kérdéseket, akár névtelenül is. És hogy miért éppen a domonkosok? Mert a domonkos rend fő hivatása az igazság hirdetése. Szent Domonkos utódaiként mi is szeretnénk az igazságot hirdetni, amelyre, hisszük, minden ember szomjazik. Szeretnénk, ha az apostoloktól az Egyházra hagyományozott hitet nem csak megismernénk, hanem újra felismernénk, hogy az nem ellenkezik a józan ésszel, sőt, kiegészíti, teljesebbé és gazdagabbá teszi azt. Szeretnénk, ha a ma embere, hívők és nem hívők, jobban megismernék a katolikus hitet, annak alapjait, tartalmát és irányát.

 De miért is?

 Úgy véljük, nagyon igaza volt Fulton J. Sheen amerikai püspöknek (1895-1979), amikor így fogalmazott:

 ‘A világon alig van száz ember, aki tényleg utálja a Katolikus Egyházat, de milliónyian azok, akik azt utálják, amit a Katolikus Egyháznak vélnek.’ “

Nos, bizonyos értelemben mindenki tudja használni a testét. Azt szokták ugye mondani, hogy a lövészárokban nincsen ateista, ott mindenki tud imádkozni. Ez igaz is, ám az imádságot mégis tanulni kell, amihez időre, önismeretre, folyamatosan mélyülő Isten-kapcsolatra van szükség.
Mindenki tudja valamilyen szinten „használni” a testét, de ha tényleg jól akarjuk használni, akkor meg kell ismerni nemcsak önmagamat, hanem a testem és lelkem kapcsolatát, személyiségemet, igazi vágyaimat, és meg kell ismernem a másik embert is.
Ha időt szánunk erre, akkor testünk használata testünkkel és testben való élet lesz, jól, valóban bennünket, és a másik embert gazdagító módon élünk majd vele. És akkor már nem a kiégés, kiüresedés fog hatalmába keríteni minket, hanem a belső gazdagság, önmagunk és a másik ember értékességének a tudata jár át bennünket, ez pedig ráébreszt minket arra, hogy nem érdemes, nem éri meg szétszórni magunkat üres és felszínes kapcsolatokba, amelyben még a legelemibb kérdéseket sem tesszük fel egymásnak. Igen, a fogamzásgátlás ugyanis bizonyos értelemben megakadályozza a kommunikációt is, hiszen a másik megismerése helyére a szex kerül, jóllehet a megismerés nem egyenlő a nemi érintkezéssel. (Gondolatok a fogamzásgátlásról)

Sokszor megfigyeltem a következő dinamikát, amikor valamely egyházi személy a Katolikus Egyházzal kapcsolatos ún. „forró” témákról nyilatkozik. Egy idő után ezek között biztos szóba kerül a papi cölibátus kérdése, és ha erre sor kerül, akkor a meginterjúvolt egyházi személy gyakran védekező álláspontra helyezkedik, és hogy modernnek, megértőnek, az idők szavát jól hallónak stb-nek látszódhassék, imigyen védekezik: „De ez csak egy egyházi hagyomány, nem dogma” – azt sugallva ezzel, hogy a latin rítusban kötelező papi cölibátus szabadon vitatható téma, és nem is fontos, „hiszen ez csak egy egyházi hagyomány”, így akár már holnap lehetne másképp is. (A papi cölibátus valóban “csak” egyházi hagyomány?)

A domonkos nővérek másik, folyamatosan bővülő morálteológiai oldala a Kattanok.

Forrás: Lábjegyzetek, a domonkos nővérek blogja

Nyitókép. Második és negyedik kép. Harmadik kép.

Kapcsolódó cikkeinkből:

Lehet erkölcsös a gazdaság? – Beszélgetés Baritz Sarolta Laura domonkos nővérrel

Betöltetlen hiány, avagy mit jelent nekem Árpád-házi Szent Margit?