Bűnre visz az élvezet?
A kora középkorban kézenfekvő volt, hogy az egyház fellépett az ösztönök vad kiélésével szemben, hogy az élelemszerzésért folytatott rablást, gyilkolást megfékezze. Az utódnemzés érdekében gyakorolt nőrablást, gyilkos versengést és egyoldalú férfias sikerhajhászást ellensúlyozva ítélte el az élvezethajhászást.
Az élvezetek elítélésével párhuzamosan ugyanakkor életre hívta az elesettek, szegények, betegek gondozását, hangot adott a nök védelmének a szexuális eröszakkal szemben, és a gyermeknevelésnél fejlesztette a gyengédséget, odaadást és törődést.
A köztudat azonban átesett a ló másik oldalára. Az élvezeteket és a gyönyört eleve mint élvezethajhászást bélyegezték meg, és azonosították a kíméletlen élvezetkultusszal. Vagyis az egyházban is meghonosodott az a manicheus eredetű gnosztikus szemlélet, amely az érzékiséget eleve rossznak tartja. Szent Ágoston tanítása nyomán pedig az önmagában eleve rossznak tartott érzéki nemi élvezetet csak az utódnemzés tehette elfogadhatóvá a keresztények számára.
A keresztény közbeszédben az érzékiséget egyesek még manapság is eleve negatívan állítják be.
Erre mutat pl. falusi parasztnénik szavajárása, amikor idősebb korban azt mondják: “engem már elhagyott a bűn”. Ezen azt értik, hogy már nem élnek nemi életet.
Még a mai szóhasználatban is ha “erkölcsi tisztaságról” van szó, az a régóta meghonosodott gondolattársítás figyelhető meg, hogy ezt legtöbbször kizárólag a megengedett és jóváhagyott szexuális cselekményre vonatkoztatják.
Jellemző példa erre a Magyar Katolikus Rádió “A fogamzásszabályozásról keresztény szemmel” c. 2010. március 18-i adásában annak a többgyermekes házaspárnak a megfogalmazása, akik a fogamzásgátló szer használatával kapcsolatos mérlegelésüket így fejezték ki: “Mi a fontosabb: a házasságunk vagy pedig az, hogy morálisan tiszták legyünk?” Nem a beszélgetés tartalma, hanem a szóhasználat teremtett olyan látszatot, mintha a “házasság fontosságának” őrzése nem a “morális tisztaság” körébe tartozna. Más szóval, ha pirulát szedek, akkor morálisan tisztátalan vagyok, mert megszegek egy egyházi elöírást, még akkor is, ha ezt azért teszem, mert a “házasságom fontosságát” előbbrevalónak tartom, mint a pirula tilalmának a betartását. Holott a mérlegelés két pólusát közös nevezőre hozva ebben a döntésben az illetők házasságuk fontosságát részesítik elönyben, ami számukra egyben a “morális tisztaság” megtartását is jelenti. Annak ellenére, hogy az ő helyzetükben éppen egy egyházi előírás be nem tartása (megszegése) teszi cselekvésüket “morálisan tisztává”. De megszokott szóhasználatuk szerint mégis a pirula szedése “morálisan tisztátalanná” teszi őket.
E példák jól mutatják, hogy az érzéki élvezés ill. az arra vonatkozó tiltás a jót és rosszat mérlegelő közbeszédben milyen egyoldalúan kap negatív besorolást.
A mi jóléti társadalmunkban az élvezeteknek mint ősi elemi emberi adottságoknak átélése a mindennapi boldogságkeresés szerves részét képezi. Ez persze feltételezi a józan tervezést, beosztást és önfegyelmet is. Gondoljunk csak a vasárnapi ebédre, egy születésnapi tortára – szemben a torkos elhízással vagy az iszákossággal.
Ugyanígy valósul meg a szerelmi élvezet átélése is, mert ez is olyan alapvető emberi igény, ami élvezettel van összekapcsolva. De ugyanakkor önfegyelmet, tapintatot, kölcsönösséget és időzítést igényel. A (nem abortív) fogamzásszabályozó eszközök a keresztény és más, hűséges párkapcsolatban élő emberek életében nem a szabadosság eszközei, hanem ennek az összetett szabad emberi, tehát erkölcsi tevékenységnek a megvalósításában segíthetnek. Mindezek együtt vezetik az embert arra, hogy az őserdő vad ösztönkiélését túllépve az érzéki, érzelmi és lelki örömet mint élvezetet nyújtó értékes, tehát erkölcsös tevékenységet tudja hétköznapjaiban valóra váltani. Az érzéki gyönyört nem tagadni, kiirtani vagy jóvátenni kell, hanem megfelelően kell vele bánni, hogy kölcsönhatásba tudjon lépni az ember érzelmi és lelki világával is.
Összefoglalva: az átélt szexuális gyönyör a boldogító partnerkapcsolat szerves része, és megtermékenyülés nélkül is szinte nélkülözhetetlen erkölcsi értékforrás a házasságban.
Vigh Szabolcs
Vigh Szabolcs 1934. november 19-én Budapesten született. Gimnáziumi évek alatt illegális katolikus ifjúsági bázisközösség tagja volt. 1953-tól a Budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián folytatta tanulmányait. 1956. november 3-án részt vett az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak lefoglalásában, hogy azok tartalmát kívülállók ne használhassák fel. A forradalom leverése után családja Hollandiába disszidált, ő itthon maradt. 1957 júniusában letartóztatták, de nyugati közbenjárásra nem ítélték el. 1958-ban pappá szentelték, 17 évig lelkipásztorként működött, valamint ismeretterjesztő cikkeket publikált a születésszabályozás témájáról a Vigilia és a Teológia című folyóiratokban. Alkalmazkodott a törvényes keretekhez, de nem lett kollaboráns ´békepap´. Többszörösen próbálták ügynöknek beszervezni, de ezt mindig megtagadta. 1971-ben a Budapesti RK. Hittudományi Akadémián doktorált a születésszabályozás témájából. A születésszabályozásra és a hitoktatásra vonatkozó egyházi gyakorlat megújításán dolgozott. Munkájában a BM és az ÁEH nyomására egyházi elöljárói állandóan akadályozták, majd leállították. 1976-ban Hollandiába emigrált. Felmentést kért a cölibátus alól és megnősült. Hollandiában először a tilburgi egyetemen folytatott kutatást a családtervezés módszereinek erkölcsi megítéléséről a fejlődő országokban, majd a teológiai fakultás könyvtárában végzett dokumentációs munkát. 2006 óta főleg magyarországi napi- és hetilapokban, folyóiratokban, valamint tanulmánykötetekben jelentek meg egyrészt visszaemlékezései, másrészt a születésszabályozás erkölcsi megítéléséről szóló írásai. Visszaemlékezése az 1956-os Intézet honlapján a Magántörténelem címszó alatt, valamint a Memory of Nations portálon olvasható. 2010-ben a Magyar Tudományos Akadémia védnöksége alatt működő Népesedési Kerekasztal 8. Munkacsoportja teológus szakértőjeként a mai magyarországi demográfiai problémák valláserkölcsi és egyházfegyelmi vetületével foglalkozó átfogó összeállítást készített.
Dr. Vigh Szabolcs
A keresztény szexuális etika néhány sarokköve
Paráznaság a házasság előtti szexuális kapcsolat?
Párkapcsolati kurzus 4. – A szexuális vonzalomról
Van olyan, hogy katolikus fogamzásgátlás és családtervezés?
Tweet