Böjtre fel!
A keresztények Jézus Krisztus feltámadásának, a húsvétnak a megünneplésére készülnek a negyven napos bűnbánati időszakban a kiengesztelődés, a hitben való elmélyülés és a lemondás segítségével. Szerkesztőtársunk, Kóczián Mari is igyekszik…
Ma kezdődik. Minden évben itt van ez a nap, amikor neki kell kezdeni. Ne is mondjuk azt, hogy kell, mert valójában óriási lehetőség ez a testi-lelki megtisztulásra. És közben talán fogyok is néhány kilót. Az se lenne baj.
Az idén végig fogom csinálni. Megalkuvás, kompromisszum nélkül. Más is meg tudja csinálni. Én miért ne tudnám? Csak el kell határozni. Nem nagy dolog.
Végül is háromszor lehet enni. Egyszer jól is lakhatok. Tulajdonképpen ez a baj. Mert ha egyszer jóllakom, akkor utána hamarabb leszek éhes. Úgy kéne inkább csinálni, hogy egyszer sem lakom jól… Akkor viszont lehet, hogy lemegy a vércukorszintem. Olyan hirtelen le tud esni. És akkor szédülök, és borzasztóan ideges vagyok. Az agyára megyek mindenkinek. A vérnyomásom egyébként is alacsony. Akinek alacsony a vérnyomása, annak nagyon kell vigyázni a vércukorszintjére…
A negyvennapos böjt a IV. században már általánosan elterjedt. A XI. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek; húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. A Katolikus Egyház ma már enyhébb böjtöt ír elő, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt rendel: a 18 és 60 év közötti híveknek csak háromszor lehet étkezniük és egyszer jóllakniuk. E két napon és nagyböjt többi péntekén 14 évesnél idősebb tagjait arra kéri az Egyház, hogy a böjti fegyelem részeként ne fogyasszanak húst.
Na, majd meglátjuk. Mindenesetre húst semmiképpen nem eszem. Szerdán és pénteken. Nagyon oda kell majd figyelni. Olyan könnyen összekeveri az ember. Tavaly is bevágtam azt a sonkás zsemlét reggel, és csak utána jöttem rá, hogy szerda van. De annyi mindenre oda kell figyelni…
Meg kéne próbálni az idén, hogy egyáltalán nem eszem húst negyven napig. Talán most sikerül. Igazából nem is eszem sok húst. Sőt, alig eszem húst. De mindennap egy kicsit. Úgy érzem, szükségem van erre. Egyszer egy szakember azt mondta, hogy a „B” vércsoportúak nem alkalmasak arra, hogy vegetáriusok legyenek. És én az vagyok. Ez tény. Nem véletlen, hogy kívánom a húst. Muszáj, hogy egyek. Hogy pontosan miért, azt nem tudom. Egyszer a Nagyhéten kibírtam csütörtökig. Akkor viszont annyira rosszul lettem testileg-lelkileg, hogy gyorsan csináltam magamnak egy felvágottas szendvicset. Amint megettem, sokkal jobban lettem. Ebből is látszik, hogy ez nálam biológiai szükséglet… Nem tehetek róla, hogy nem bírom ki néhány napnál tovább hús nélkül. A hasam is felpuffad ilyenkor. És a sógorom is azt mondta, hogy az ilyen alkatú embereknek, mint amilyen ő és én, inkább árt a böjt, mint használ. Szerintem ez így igaz.
A böjt a bűnbánat, a megtisztulás, az áldozat és a könyörgés fontosságára utal. Az ember Isten iránt tanúsított szeretetét és az érte való áldozatvállalását fejezi ki. Húsvétra készülve az Egyház a böjt mellett az ima és az alamizsnálkodás (a szegények megsegítése) lelkületét ajánlja híveinek.
Azért esetleg újra megpróbálom, hogy a Nagyhéten nem eszem húst… Na de ezt még nem kell most elhatározni. Addig még van több mint harminc nap. Majd akkor eldöntöm. Azt mondják, hogy ha kibírja az ember a negyven napot vagy akár csak a Nagyhetet hús nélkül, utána különlegesen finom a húsvéti sonka. Ezt azért jó lenne egyszer kipróbálni… Talán már az idén. De inkább csak úgy, hogy a Nagyhét húsmentes…
Hamvazószerda abból az ősi hagyományból ered, amikor a hívők hamut szórtak a fejükre vezeklésképp. Ezt idézi fel a szertartásban a pap, amikor hamuval keresztet rajzol a hívek homlokára, majd azt mondja: „Emlékezzél, ember, hogy porból vagy és porrá leszel!” Mivel a vasárnapok a Katolikus Egyház gyakorlata szerint nem számítanak böjti napnak, régóta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt, így hamvazószerdától ( ami most február 22.) húsvét vasárnapig a böjti napok száma éppen negyven.
Azért a szerdát és pénteket mégiscsak meg kéne próbálni kenyéren és vízen. És akkor nem iszom kávát sem. Nem iszom? Kávé nélkül nem bírom ki. Akkor iszom helyette fekete teát. De az sem kenyér és víz… Na és mi lenne, ha ezt a kis engedményt megadnám magamnak: kávé reggel, és aztán csak kenyér és víz? Nem tudom. Ez mégiscsak furán hangzik. Legyen akkor inkább csak kávé. Egy kis cukorral, tejjel. Kétszer. Reggel és délután. Két tejes kávéban nincs sokkal több energia, mint mondjuk egy kiló kenyérben. Elvégre nincs megszabva, hogy abból mennyit ehetnék. És a vércukorszintem meg a vérnyomásom…
Vagy mi lenne akkor, ha az egész helyett inkább kevesebbet ülnék a számítógép előtt? Vagy ha…
Kóczián Mária
Cikkeink a témában:
Tweet