Talita

Borult égből villámcsapás – Népszámlálás evangélikus szemmel 1.

A 2011-es népszámlálás végeredménye esélyt ad, hogy észrevegyük: mi a tudás fájáról ettünk és nem a halhatatlanságéról! Az egyházunk nyilván nem fog egyhamar kihalni, de továbbra is csökkenni fog. Viszont a megújuláshoz minden adott.

29,5%-kal kevesebb evangélikus van, mint 10 éve.
Jönnek a mentségek: csökkent a népesség, szocializmus átka, szekularizáció, vadkapitalizmus, katolikusoknál és a reformátusoknál is hasonló folyamatok, blablabla. Annyi ilyet olvastam, hogy belefáradtam, mivel az okok elemzése a leggyakrabban átcsapott politizálásba, önsajnálatba, mások hibáztatásába.
Viszont fontos lenne arról beszélni, hogy a megmaradt közel 215 ezer között több mint 75 ezer 60 év feletti, ami 35%! Ezzel sikerült kivívnunk a keresztény / keresztyén egyházak között a legöregebb címet. Már 2001-ben is mi voltunk a legöregebbek. A 2001-es és a 2011-es népszámlálási adatokat összevetve: megdöbbentő, hogy a 15-29-es korosztályból 10 év alatt 23 ezer fő tűnt el! Ha az átlagéletkort számítom ki, akkor 2001-ben 42,8 év, 2011-ben pedig 44,9 év.* 

Van olyan egyház, aki tudott növekedni és fiatalodni. Mindenekelőtt a baptisták. Valószínűleg ugyanez igaz a Hit Gyülire és a pünkösdire is, de sajnos náluk nincsenek 2001-es adatok, így ezt csak feltételezem. A statisztikában a felekezetek közötti gyülekezetek elterjedése sem látszik (bár ez nagyon örvendetes). Az elöregedés kisebb mértékben igaz a többi egyházra.
A legfőbb tanulság számomra az, hogy Luther 500 évét nem egyszerűen megünnepelni kell, hanem újraértelmezni! Bele kellene nyúlni fájó pontokba bátran, és valószínűleg le kellene szállni a „döglött lóról”:

„Már 20 éve komolyan kellene vennünk a fogyást, és vagy 10 éve más stratégiát kellene országosan folytatni, mert az előző 10 évből leszűrhettük volna, hogy a jelenlegi irány nem megfelelő. Ehelyett nem a dakota indiánok megoldási stratégiáját követjük, mely szerint, ha észreveszed, hogy holt lovon lovagolsz, szállj le róla! Ellenkezőleg, ennél sokkal komplikáltabban gondolkodunk: leváltjuk a lovast; megbízunk egy szakértői csoportot, hogy analizálja a lovat; külföldi szakmai úton tájékozódunk arról, hogy ott miként lovagolják meg a holt lovakat; és egyetemi szintű lovasképzést indítunk.” – Egy fraternetes vélemény.

Nem szégyen tanulni másoktól, és nem szégyen segítséget kérni. Azt hiszem, kicsit visszavehetünk a lutheránus értelmiségi „arcból” (akinek nem inge, ne vegye magára!), és alázatos szolgálatkészséggel kell sok mindent átgondolni. Én személy szerint nem merek levonni egyértelmű következtetéseket, hogy mi miért van. Azt viszont meg merem állapítani, hogy valami nagyon nincs rendben, és hogy az elmúlt évek ifjúsági és “ám blokk” evangélikus megszólítós politikája, missziója enyhén szólva sem volt sikeres. Amikor az Evangélikus Fiatalok Oldala elindult, akkor azt mondtuk, hogy szükség lenne hidak építésére. Ezt most is valljuk, azzal a kiegészítéssel, hogy olykor először bontani kell, hogy aztán újra építkezhessünk. 

A nagy bumm után jöjjön egy kis marketing!

Kezdjük rögtön Gáncs Péter szavaival: „Sok esetben nem találjuk meg azt a nyelvet és stílust, amely őket megszólítja…” (az egész interjú itt olvasható). Püspök úr szavai számomra elsősorban a megfelelő marketing megtalálásáról szólnak. Miért is akarom mindenáron marketing szemmel, egyfajta vállalatként szemlélni egyházunkat? Mert rengeteg hasonló vonás fedezhető fel. A vallásos emberek mint az egyházak jelenlegi „fogyasztói” jelennek meg, illetve az egész lakosság mint egy potenciális piac. A piacon versengő „vállalatok” a különböző felekezetek, ahol a verseny igen erős, főleg az új belépők lendületessége és a régiek lassúsága miatt.

Persze vannak ordító különbségek is: pl. az indíttatás (hitbeli meggyőződés, evangélium terjesztése egyfelől, a profitmaximalizálás másfelől) teljesen különböző. Ha a „marketing” nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint egy „közönséges profitorientált szervezet”. A keresztény egyházaknak pedig a versengést nem egymással kell(ene) folytatniuk, hanem elsősorban a szcientológiával, keleti tanokkal, iszlámmal, az ateizmussal és a közömbösséggel.

Úgy gondolom, hogy meg kell tanulnunk a fogyasztó (jelen esetben a fiatalok) fejével gondolkodni, meg kell értenünk a legfőbb motivációikat, problémáikat, és ezekre kell megfelelő csatornákon megfelelő üzenetekkel válaszolni (igény kielégítése, márkahűség kialakítása). A marketing szónak, elsősorban a sok etikátlan reklám miatt, mára már van egy pejoratív értelme, ezért nézzünk először egy definíciót, az egyházra alkalmazva:

Szűkebb értelemben az egyházi marketing olyan tevékenység, amely az emberek (elsősorban lelki) igényeinek kielégítése érdekében elemzi országa, régiója társadalmát; meghatározza az üzeneteit és tevékenységének területeit; megismerteti ezeket a hívekkel / tagokkal; kialakítja az „árat” (a fogyasztó „árát” / bekerülési költségeket); megszervezi a kommunikációs csatornákat és befolyásolja – az evangélium, a hit és az alapvető értékek mentén – a közösséget.

Innen nagyon sokfelé el lehet indulni, és itt is igaz a közhely:

„Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!”

Meggyőződésem, hogy az alulról építkező dolgok képesek igazán maradandóan változtatni a problémákon, mert azok a közösség erejéből táplálkozva valódi közösségi igényeket fogalmaznak meg.

A szeretet megélése, az evangéliumi üzenet közvetítése alapvető, de nem elégséges ma már. Meg kell értenünk a korosztályok különböző motivációit, és a gyorsan változó felhasználói szokásokkal lépést kell tartani. Ehhez szegmentálni kell a „piacot”, azaz közel azonos tulajdonságokkal és hasonló motivációkkal bíró csoportokra kell osztani. Ez beskatulyázásnak tűnik, de a megszólítás csak így lehet sikeres.

Néhány példa:

– Ma már számomra nem az a kérdés, hogy egy egyházi személynek fenn kell-e lennie a facebookon, hanem az, hogy miként tudja használni azt. Ennek a csatornának a megértése kulcsfontosságú. 

– 2 percnél hosszabb videókat sokszor már meg sem nézünk, max. ha videoklipp. A figyelem folyamatos fenntartása nagyon nehéz, de nem lehetetlen.

– A csapatépítő játékok is kulcsfontosságúak. Elmúlt az az idő, amikor a szülőkkel együtt beült a gyerek a templomba, és élete végéig stabil gyülekezeti tag maradt. Jézus sosem mondta, hogy „a vasárnap reggeli istentiszteleteken való részvétel nélkül nem juthatsz a mennybe”. Alternatív közösségi programok, felnőtteknél házi csoportok kialakítása, kórus, teaház, stb. Ezernyi olyan dolog van, ahol bevonhatóak vagyunk.

– Fiatalos, vicces, vidám – de olykor komoly. Ma már a hangulati váltásokra, a pozitív-negatív töltetű gondolatok arányára is figyelni kell. Az 50-50% ma már inkább 80-20%. Hasonlóan a dicséret és a szidás sem lehet azonos. A fiatalok a facebookon a negatív dolgokat pl. alig lájkolják.

Tanulságok

A fiatalok megszólításához és megtartásához az első lépés továbbra is a közösségi élmény fokozása. Ha valaki beágyazódik egy közösségbe, nehezebben szakad ki onnan. Ezeket a folyamatokat nekünk is meg kell értenünk. Az optimális az lenne, ha alulról szerveződő, de felülről támogatott mozgalom indulna, akár kezdésképp egy ifjúsági, ötletelő konferenciával. A statisztika esélyt ad, hogy észrevegyük, hogy mi a tudás fájáról ettünk és nem a halhatatlanságéról. Az egyházunk nyilván nem fog egyhamar kihalni, de továbbra is csökkenni fog, már csak demográfiai okokból is. Viszont a megújuláshoz minden adott. Jóra kell használni a tudást! Van, ami pénzkérdés, de a szemléletmód, mások valódi megértése-megismerése, a tudás megszólításra való felhasználása a legtöbb esetben nem az. 

* Az adatokat a KSH honlapjáról szedtem, a 1.1.7.1 és a 2.1.7.1. nevű táblázatból.

Az eredeti cikkek, amelyek táblázatokat és népszámlálási adatokat is tartalmaznak, itt  és itt olvashatók.

Antal Bálint

Hasonló témájú cikkeinkből:

Lúzer bagázs? – A kereszténység térvesztéséről

Ma is lehet forradalmi? – A kereszténység térnyeréséért