Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk
Henry David Thoreau remeteségének krónikája a Walden. A boldogság árad belőle. Erkölcsi tisztaságot sugároz, bizonyítva, hogy bátorság nélkül nem lehet boldogságra törekedni.
„Az élet bennünk olyan, mint a folyóban a víz. Egyik esztendőben magasabbra emelkedhet, mint valaha, és eláraszthatja a kiszikkadt felföldeket…
Az, ahol lakunk, nem volt mindig szárazföld. Messze benn a szárazon még ma is látom a partokat, amelyeket a folyam valamikor régen kivájt, mielőtt a tudomány elkezdte följegyezni az árvizeket. Mindenki hallotta a történetet, amely bejárta New Englandet: hogyan kelt ki egy szép, erőteljes bogár egy öreg almafa asztal lapjából, amely hatvan esztendeje állt egy farmer konyhájában, előbb Connecticutban, később Massechusettsben; de a petét, amelyből kikelt, az élő fába még annál is régebben rakták le, mint kitűnt a fölötte elhelyezkedő évgyűrűkből, és hetekbe telt, amíg a bogár mindenki által hallható percegéssel kirágta útját a szabadulásba; talán egy fazék véletlen melege költötte ki.
Kiben ne erősödnék meg a feltámadásba, a halhatatlanságba vetett hit e történés hallatára? Ki tudja, hogy a legközönségesebb bolti bútordarabból minő gyönyörű szárnyas kelhetne ki, melynek tojása évtizedeken át feküdt eltemetve a társadalom halott, száraz életének koncentrikus fás rétegei alatt, holott eredetileg az élő, zöldellő fa alburnumába rakták le, ez azonban fokozatosan rideg sírjává változott; de pengő rágcsálását talán évekig hallgatta az ünneplő ebédlőasztal körül ülő embercsalád, amíg végre kitört, s most élvezheti tökéletes nyári életét.
Nem állítom, hogy Péter és Pál mindezt megérthetik s megvalósíthatják; ilyen az a holnap, amelynek hajnalát puszta idő-telés sosem hozhatja el. A fény, amely elvakítja szemünket, számunkra sötétség. Csak az a nap virrad fel, amelyre tudatosan ébredünk. S még számos reggelre virradunk. A Nap csak egy hajnalcsillag.”
Henry David Thoreau 1817-ben született Massachusetts Concordban. Apja ceruzagyáros volt, a Harvard Egyetemen tanult. Megismerkedett a transzcendentalista szellemi mozgalommal. Egyéni filozófiája: „Ha én nem vagyok én, ki lenne az?” Az 1840-es években két évet remeteként élt egy erdőben, Waldenben, mert féltette szellemi függetlenségét az üzleti sikertől, a kapitalista életformától. Ennek tapasztalatait írta meg Walden című művében. Idealistának tűnő értékelmélete: „A dolgok önköltsége azonos a megszerzésükre fordított életmennyiséggel. Ha olcsónak tartjuk az életet, mi sem természetesebb, mint feláldozzuk a modern ipari fejlődés oltárán. De ha drágának tartjuk, akkor nem a kapitalista fejlődés, hanem az emberi boldogság lesz a társadalom célja.” Állást foglalt a rabszolgák felszabadításáért, de nem érhette meg, 1862-ben meghalt.
Képek innen
Tweet