Talita

Keresztény női magazin

Diák voltam Belgiumban

Szüleimtől gyakran hallottam, hogy érdemes külföldön is tanulni, tapasztalatokat szerezni, amelyeket majd itthon lehet kamatoztatni. Ötödéves fuvola szakos egyetemi hallgatóként nagyon vágytam már arra, hogy elhagyjam életem szokványos kereteit, és kitekintsek a nagyvilágba, kipróbáljam magamat idegen nyelvű közegben is.

A zeneművészeti képzésben részt vevő hallgatók egy kicsit nehezebb helyzetben vannak, ha külföldi tanulmányok megpályázása kerül szóba, mert a hangszeres oktatás egyéni órák keretében történik. Így nemcsak egy külföldi intézménynek kell fogadóképesnek lennie, hanem elsősorban az intézményben tanító művész-professzor elvárásainak kell megfelelnünk, amiről előzetesen meg kell őt győznünk. Én eredetileg Németországba szerettem volna menni Erasmus-ösztöndíjjal, de az itteni tanárom végül Belgiumban, Leuvenben talált egy kiváló fuvolaművészt, aki nyitott volt arra, hogy fogadjon.

Adventi forgatag Brüsszel főterén

Egy új világ tárult elém Belgium jellegzetes, középkori hangulatú házacskáival, a sok gótikus katedrálissal és nem utolsó sorban egy merőben más fuvolaoktatási metódus megismerésével.
Odautamon a kelleténél kissé jobban elfogott a lelkesedés, és a Brüsszel-Charleroi reptérről jövet (ez a Belgiumba tartó fapados járatok reptere) Brüsszel-Midi vasútállomáson rossz vonatra szálltam: nem Leuvenben (franciául Louvain), hanem egy bizonyos Új-Leuvenben (Louvain-la-Neuve) kötöttem ki, amely szintén egy egyetemi város, akárcsak a flamand vidéken található Leuven, de ez a vallon, tehát francia nyelvterületen van. Ez az egyik szépsége – és persze „buktatója” – az efféle sokszínű országoknak, mint Belgium: a francia (vallon), holland (flamand) és német tagolódás nagyobb körültekintést és toleranciát igényel – a helyi lakosok részéről is.

Éjszakai fények Brüsszelben

Ennek a nyelvi és – az utóbbi években még inkább fokozódó – etnikai változatosságnak több jótékony hatása is van az ott élőkre. Otthonosabban mozognak az idegen nyelvekben: az angol nyelvtudás például jóval általánosabb és élőbb, és felkészültebbek intézményes szinten is az idegenek fogadására, informálására. Nagyon kellemes tapasztalat volt számomra, hogy egy zenetörténeti kurzust csak miattam tartott a tanár angolul, amire amúgy nem lett volna köteles, mivel nem így volt meghirdetve a tantárgya. A többi hallgatónak sem okozott ez problémát.

Leuven főtere a vonatpályaudvar felől közelítve

Megmosolyogtató volt számomra időnként, hogy a flamand nyelv – amely többé-kevésbé azonos a hollanddal – mennyire angol-német egyveleg: mivel mindkét nyelvet valamennyire ismerem, lépten-nyomon szembetaláltam magam ismerős flamand feliratokkal, sőt, még a jazztörténet tantárgy feladatsorát is ki tudtam volna tölteni a flamandul megfogalmazott kérdések alapján – persze kaptam hozzá angol fordítást.

Vörös szőnyeg advent idején Leuven főutcáin

Leuven egy igazi egyetemi város: ott található a nagy múltú Katolikus Egyetem (K.U. Leuven), amely a legrégebbi, ma is fennálló katolikus egyetem a világon, és amelynek könyvtárából került elő az a bizonyos Leuveni Kódex, benne az Ómagyar Mária-siralommal. Továbbá a városban van még két másik egyetem részlege, amelyek szintén szoros kapcsolatot ápolnak a Katolikus Egyetemmel. Ezek egyike egy művészeti intézmény, ebbe jártam én. Rögtön a beiratkozásnál kiválthattam három, kedvezményekre jogosító kártyát buszra, sportlétesítményekbe és kulturális eseményekre, amelyeket ki is használtam. Ez a művészeti egyetemi részleg, amelynek Campus Lemmens a neve, büszkélkedik valami olyasmivel, ami zenész hallgatók számára különösen értékes kincset jelent: több mint háromszáz gyakorlóterem áll a rendelkezésre! Ez a tény cseppet sem mondható általánosnak: számomra egy olyan elmélyült munkát tett lehetővé, amit itthon, egy jóval szűkösebb légtérben nem tudtam volna véghezvinni.

 

Campus Lemmens, az egyetem művészeti részlege

Ha pedig ez a szakmai fejlődésemhez nem lett volna elegendő, megismertem egy olyan fuvolaművész-tanárt, akinek módszereihez, tanítási elveihez hasonlóval még nem találkoztam. Nála minden fuvolaóra közösen, az egész fuvolatanszak részvételével történik. Így heti kétszer több órán keresztül hallgattuk egymás játékát és a tanár hozzáfűzött instrukcióit – ezáltal megismerkedhettünk egymás hangszeres problémáival és azok megoldásaival. Emiatt könnyebbé vált számomra az egyéni gyakorlás, és a jelenlegi és majdani növendékeimnek is jobban fogok tudni segíteni. Óra közben a tanárunk persze a mi véleményünkre és meglátásainkra is kíváncsi volt, úgyhogy nem lankadhatott a figyelem! Óra után pedig össze kellett foglalnunk e-mailben és elküldeni neki, számunkra mi mondanivalója volt a legutóbbi alkalomnak, pontról pontra – így ő nyomon követhette, mennyire volt hatékony és érthető, amit tanított. Mindez és még megannyi szakmai „fogás” tette őt és az iskoláját nem mindennapi élménnyé.

Leuveni szállásom bejárata

Belgium már említett etnikai sokszínűségének tökéletes kicsinyített leképezése volt ez a művészeti intézmény: a belgákon kívül előfordult orosz, olasz, bolgár, spanyol, görög, norvég hallgató, és most csak azokat említettem, akikkel szóba is elegyedtem. A fuvolaórákon vagy kamarazenélés közben vagy épp az ebédszünetben rendkívül izgalmas és szórakoztató volt megfigyelni, hogy sok sztereotípia beigazolódik a különböző nációk külső megjelenésére, akcentusára, étkezési szokásaira, temperamentumára nézve.
Leuven utcáit rengeteg biciklis tölti meg éjjel-nappal, ahogy ez egész Belgiumra nagyon jellemző: ha esik, ha fúj, le sem szállnak a biciklikről, a biciklitárolók zsúfolásig telve, de az utak mentén is megannyi kerékpár sorakozik. Legtöbbjük rozzant állapotú, dehát úgyis fogyócikk – gondolják ők –, így valószínűleg azon is csak én lepődtem meg, hogy a várost átszelő kis folyóban egyszerre kettőt-hármat is találtam bedobva. Bárki, aki ideiglenesen tartózkodik Leuvenben, könnyűszerrel és olcsón vehet vagy bérelhet használt bringát, amin akármikor könnyedén túl is adhat. A közlekedés a belvárosi szűk utcákon eleve nem könnyű, de az időnként keresztül-kasul csalinkázó biciklisek teljes figyelmet és türelmet kapnak a sofőröktől, amit nagyon jólesett megtapasztalni.

Biciklik mindenütt

A város nemcsak egyetemistáknak jelent élményt, hanem turistaként is számos látnivalót – és hallgatnivalót rejt. Utóbbit az itt-ott, akár negyedóránként felcsendülő, gyönyörű harangjátékok miatt írom, amik a belváros hangulatosságát még inkább fokozzák. Nem beszélve a lenyűgöző Beginaudvarról (középkori női vallási közösségek városon belül felépített „lakónegyede”), amely nagy örömömre mindig útba esett, amikor a K.U. Leuven pazar spotkomplexumába mentem úszni. Olyankor pár lépésre kicsit kiszakadtam a 21. századból…

Leuven, részlet a Beginák Udvarából

A Leuvenben szerzett élményeket remekül kiegészítették más városokba tett látogatásaim az ún. GoPass kedvezménnyel, amely 10 utat tesz lehetővé mindössze 51 Euróért, 26 éven aluliak számára. Gentben, Brugge-ben, Antwerpenben és Brüsszelben jártam mint önfeledten bámészkodó turista a fantasztikus igénnyel kidolgozott, ugyanakkor kissé szigorú és zord épületek között, amelyek minden flamand városban egyformán őrzik az újkor kezdetén megerősödő, hallatlanul törekvő és egyre művelődő polgári réteg emlékezetét. Ilyen városokban tanulva még könnyebb elhinni, hogy érdemes megtartani az ő törekvéseiket és szellemiségüket.

Gedai Eszter

A képek a szerző tulajdonai.


Hozzászólások

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Kereső

Alapítványunk

A Fiatalok, a Nők, az Ember Méltóságáért Alapítvány
Számlaszámunk: 10918001-00000120-06900008
Anyagi támogatást szívesen fogadunk. (Adó 1%-ra sajnos nem vagyunk jogosultak.)

Hírlevél

Add meg az email címedet, majd a megjelenő ablakban írd be az ellenőrző kódot.

Nyilvántartási szám: NAIH-105162