Egészségesebb egészségügyet! 4. – A biznisz árnyékában
Az egészségbiznisz alapvetően átértékelte az orvos és beteg közötti kapcsolatot, és megbontotta a megkövetelt bizalmat. A gyógyítással, megelőzéssel kapcsolatos hiteles, releváns adatok és érvek keresése a beteg feladatává váltak, ugyanakkor a források bizonytalanok, ellenőrizhetetlenek.
Az egészségügyi ellátórendszerrel közelről találkozni nem jó dolog; ha magunk vagyunk betegek, akkor azért, ha hozzátartozónk, gyermekünk, akkor pedig azért. Mivel az „emberi tényező” megkerülhetetlen és alapvető eleme a rendszernek, gyakran élünk át rossz élményeket, ha viszont valami jó, pozitív történik, akkor azt természetesnek vesszük.
Számomra – éppen a fentebb soroltak miatt – nem is a jó vagy rossz élmények megléte, milyensége, gyakorisága a fontos a mai egészségüggyel kapcsolatban, hanem sokkal inkább az, hogy én magam hogyan viszonyuljak bizonyos kérdésekhez, tendenciákhoz, melyek az egészségügyi ellátásban manapság felbukkannak. Fontos kérdés, hogy merre tart a mai egészségpolitika, egészségtudomány vagy éppen az egészséggazdaság, amelynek eltorzult változatát egészségbiznisznek is szokták nevezni. Az előbbiekből kifolyólag mekkora a hitelessége az orvoslásnak és honnan meríthetnék igaz, valóságos adatokat? A harmadik kérdéskör inkább filozofikus: hol a határa bizonyos orvosi beavatkozásoknak? Meddig javítják az életminőségemet, és mikor jön el az a pillanat, amikor be kell látnom, hogy az élet véges – és ne kérjek olyan beavatkozásokat, amik azt az illúziót kelthetik, hogy talán sohasem fogok meghalni? Mikor jön el az a pillanat, amikor el kell engednem az életet, és nem mindenáron ragaszkodni hozzá, hogy méltósággal, békében tudjak meghalni?
Azt hiszem, mindhárom kérdéskör eredője az egészségbiznisz léte, mely alapvetően átértékelte az orvos és beteg közötti kapcsolatot, és megbontotta a megkövetelt bizalmat. A gyógyítással, megelőzéssel kapcsolatos hiteles, releváns adatok és érvek keresése a beteg feladatává váltak, ugyanakkor a források bizonytalanok, ellenőrizhetetlenek. Valljuk be őszintén: amikor egy újabb megelőző oltást ajánl a háziorvos, nem vetődik-e fel bennünk a kétely, hogy vajon melyik gyógyszergyártó cég üzletét támogatja? Ugyanakkor az a kérdés is megfogalmazódik: mi van, ha ezzel az oltással valóban megakadályozhatok valamilyen bajt és én – bizalmatlanságomnál fogva – nem használtam ki a felkínált lehetőséget, felelőtlenül döntöttem? A tudomány és az orvoslás hitelveszését a média is generálja, hiszen szenzációhajhász magatartása miatt nem tudományos alapon disztingvál, hanem eladhatósági, hallgató- és nézőlétszám alapján válogat.
Az egészséggazdaság uralja az egészségpolitikát, uralja a kutatások irányát, menetét, uralja a szakemberek elképzelését egészségről és betegségről, a gyógyítás személyességéről vagy éppen személytelenségéről. Ural minket, betegeket is a médián keresztül, hiszen készen kínálja számunkra a sztereotípiákat arról, milyen ma egy orvos, hogyan, mivel gyógyít ma egy orvos, milyen gyógyszereket ír fel.
Az egészségről, betegségről, öregségről, halálról alkotott képünkre is alaposan rányomta bélyegét az egészségbiznisz. A betegség- és egészség-képünk is megváltozott, és talán még ezek azok a területek, ahol pozitív változásokat is tapasztalhatunk. Az öregségről és a halálról való gondolkodás pedig az „éljünk a mának”-élményét tükrözi vissza. Ma nem „illik” öregnek lenni, az emberi élet szakaszai egyetlen mába sűrűsödnek össze. Önképünk az önmegtévesztés talaján áll, amikor nem tudunk szembesülni a korunkkal, és nem az egyes életszakaszokhoz kötődően éljük meg a mindennapokat. Ez persze nem azt jelenti, hogy senki sem tud jól gazdálkodni a napjaival, csupán egy igencsak szembeötlő tendenciára mutat.
Összegezve azt mondhatnám, hogy számomra nem is a személyzettel, az ellátással kapcsolatosan felmerülő negatív élmények jelentik az egészségügyben változtatásokra szoruló pontokat, sokkal inkább az a kérdés, hogyan lehetne az egészségbiznisz befolyását és egyre nyilvánvalóbb hatalmát visszafaragni, majd minimalizálni. Mind a beteg, mind pedig az orvos számára akkor válhat valósággá az „élhetőbb” egészségügy, ha az érvényesülő érdekek között a gyógyszereket, eszközöket, különböző anyagokat, kiegészítőket és a többit gyártók és forgalmazók pénzügyi érdekei még a közelébe sem kerülnek dobogós helyeknek.
Dr. Szabó Katalin
Sorozatunk előző részei:
Tweet