Egy kiállítás meglepő képei – Vonzások és változások
Igazi meglepetéssel állt elő a Nemzeti Múzeum friss, tavaszi-nyár eleji tárlatával. A Vonzások és változások még három hétig, július 21-ig látható.
A 18-19. századi magyar festészet meglehetősen ismeretlen terep a hazai múzeumlátogatók számára. A kiállításon a látogatók tapasztalhatják: a képek döntő többsége magángyűjteményeket gazdagít, vagyis ritkábban látható.
A tárlat öt terme a barokktól a plain air (Paál László), szecessziós (Lotz Károly) stílusig vonultatja fel a hazai festészet kiváló és kevésbé kiváló alkotásait, Mányokitól Csók Istvánig, Dorffmeistertől Mednyánszkyig. Jól érzékelhető, ahogy a holland barokk hatást követi a német majd francia festészeti iskolákban tanult mesterek megújult stílusa.
Kiemelkedik a 18-19. század fordulójának mezőnyéből a német születésű, majd hazánkban letelepedett Donát János Dániel finom eleganciájú női portréja, valamint Berzsenyi-arcképe. A költőt borotvált arca sokkal érzékenyebbnek, törékenyebbnek mutatja, mint a szokásos szakállas-bozontos ábrázolások.
Revelációként hatnak a tragikus körülmények között, 33 évesen elhunyt Paál László sokat ígérő képei, Mednyánszky sötét tónusú, szinte a képbe behúzó, zseniális alkotásai, különösen a Vaskapu ábrázolása: Mintha a kép mögött a Semmi, az Alvilág fenyegetné az arra tévedő tekintetet is.
Szintén öröm látni Benczúr Gyula Fecskefészek című képét, amellyel a történelmi témák szorításából kilépve igazi karakterfestőként áll előttünk. A négy gyerekarc sejteti, ez az életkor nem feltétlenül felhőtlen, sőt, igazi, életeket meghatározó drámák ideje lehet.
Csontváry három korai képe jól mutatja, micsoda hihetetlen fejlődés történt mind technikailag, mind a megfogalmazás szempontjából az alig egy évtizeddel későbbi nagy alkotásaiban. Ugyanígy nem könnyű első látásra Rippl-Rónainak tulajdonítani a Készülődés az apa születésnapjára című korai képét. Barabás vagy id. Markó Károly idealizmusát látva értjük meg igazán, hogy milyen forradalmi lehetett saját korában Munkácsy Ásító inasa vagy egy kicsit később Csók István A cselédközvetítőnél című képe.
A kiállítás megmutatja, hogy a 20. századi nagyszerű magyar festészet nem a semmiből született. A kiváló, tehetséges elődöknek, a jó nyugati iskoláknak, a vállalkozó kedvnek, a kialakuló vásárlóközönségnek köszönhető, hogy volt mihez kapcsolódni a 20. században.
Vonzások és változások. A Nemzeti Múzeum és a KOGART közös kiállítása. Megtekinthető: III. 23 – VII. 21.
Kóczián Mária
1. kép: Donát János Jakab: Női portré (1810)
2. kép: Szentgyörgyi János: Virágcsendélet dinnyével (1834)
3. kép: Csontváry Kosztka Tivadar: Délutáni vihar Trauban (1900)
4. Rippl-Rónai József: A nagymama köszöntése (1890)
A képek a kiállítás Facebook-oldaláról valók.
Tweet