Egyik kezében a kereszt, másikban a kard…
Az erdélyi polihisztor, Kós Károly (1883-1977) Az országépítő című művében megeleveníti Szent István királyt és korát. Az alábbi részlet a győzedelmes uralkodót ábrázolja, akinek már csaknem az egész országot sikerült uralma alá vonnia, s a kereszténységre térítenie. Ezzel az idézettel kívánunk mindenkinek áldott, szép ünnepet!
“Mikor minden az oltáron van, elhallgat az ének, és a ministráló kispap csenget, más ministráló lengeti a füstölőedényt, s minden papok letérdepelnek. S akkor a püspök az oltárral szembefordulva imádkozik, s fejét meghajtja alázatosan. És amikor az áment mondja, felállnak mind a papok, és diadalmasan zengve, zúgva és harsogva hömpölyög szerte, és elborítja az embersokaságot, és felszáll az égre a büszke, győzedelmi ének.
Az ősz eleji nap szelíd-vidáman mosolyogva ragyog le a kristálytiszta, halovány égről…
Aztán egyszerre csend lett, és a király felállott székéről. Odament az oltár elé, és ott megállott a püspök mellett. Az oltárról elvette bal kezével a talpas keresztet, és szembefordult a sokasággal. Jobb keze a földre támasztott hosszú, egyenes kardon. Pillantása végigrepült az embereken és azután vissza, és megállott az urakon, akik elől állottak, s lassú, erős szóval mondotta:
– Íme, egy kezemben kereszt, s azt az Úristen parancsolta az én kezembe, hogy tartsam, és vezessem hozzá az én népemet. De más kezemben tartom a kardot. Ma püspököt adtam nektek és papokat, akik tanítsanak titeket és kereszteljenek és eskessenek és temessenek. Nekik engedelmesek legyetek a magatok javára és az ország javára. És én számon tartalak, mert számadással tartozom az Istennek, aki az én uram és a Ti uratok. Köszöntelek szívesen, akik eljöttetek hívó szómra ma, és ezt jól tettétek. De bizony mondom, rosszul tették, akik nem engedelmeskedtek szómnak. Köszöntök mindenkit, és mindenki a király vendége ma és a holnapi vasárnapon.
Letette a keresztet az oltárra. Bal kezébe vette kardját, és jobb kezét homlokához emelte a népekhez fordulva. Azután a püspökkel együtt lelépett a grádicson, és ment a templomhely hosszában kifelé.
Előtte utat nyitottak a népek, és utánajöttek a papok és a három úrfi és az urak mind. Így ment gyalog, s lassú léptekkel a király és a sokaság levette előtte a süvegét, és meghajolt, és ujjongva kiáltozott. Az asszonyok pedig magasra emelték az ölbeli gyermekeiket, hogy láthassák a királyt azok is.”
Kós Károly: Az országépítő. Lazi Könyvkiadó, Szeged, 265-266.oldal
Tweet